Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Nem mind hamis, ami annak látszik

Népszava|2017. okt 18. 05:45
[A+ A-]

Fotók: Radó Ferenc

Komoly haszonnal dolgoznak a hazai műkincspiacon a hamisítók, tevékenységük visszaszorítása érdekében alakult meg kilenc éve a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület, mely első vidéki helyszínként Kaposváron, az egyetem művészeti karán rendezett konferenciát.

Minél ismertebb és felkapottabb egy művész, annál nagyobb az esélye, hogy hamisítják a műveit – tömören nagyjából így lehetne összefoglalni a konferencián elhangzottakat, persze ezért az egy mondatért nem utazott volna a somogyi megyeszékhelyre fél tucat szakember, s nem telt volna meg a Rippl-Rónai művészeti kar színházterme. Merthogy azért az is kiderült, nem minden hamis, amit a laikus első blikkre annak gondol, s bizony nem ritkán az is előfordul, hogy a legnagyobbak is más tollával ékeskednek.

- Több olyan festmény is ismert, melyek hol bekerülnek egy művész életművébe, aztán pedig a szakemberek kiveszik onnét, majd ismét a része lesz a repertoárnak – magyarázta Lengyel László, a Szépművészeti Múzeum főmuzeológusa, az egyik legismertebb honi művészettörténeti igazságügyi szakértő. – Az eredeti és a hamis között rendkívül széles a paletta, főleg, ha minél távolabb lépünk vissza az időben.

A sajátkezűség ugyanis igazából csak a 19. századtól fontos a nagyközönség számára, előtte évezredeken keresztül a mű számított, nem az alkotója. A fiatal művészek az öregek iskoláiban, műtermeiben tanultak: másolták az alkotásokat, esetleg bedolgoztak egy-egy részfolyamatba. S ha valami a vártnál jobban sikerült, a mester – jó esetben néhány ecsetvonás behúzása után… - gond nélkül szignózta a végeredményt – akad olyan Munkácsy-jelzett festmény, amiről rég kiderült, hogy az ifjú Paál László alkotta…

- Ezért is nehéz eligazodni a műkincsek világában – tette hozzá Lengyel László, aki szerint könnyen előfordulhat, hogy még egy magára valamit adó aukciós ház árverésére is kerül hamisítvány: nem csalárd huncutságból, hanem az ismeretek hiánya miatt. – Az sem mindegy, hogy valami másolat, utánzat vagy hamisítvány, s ez bizony még a komoly szakembereket is megzavarhatja. A művészet értése ugyanis nem egyenlő a műértéssel. Az elmúlt negyed század arra azonban egyértelműen jó volt, hogy megmutatkozzanak a hazai műtárgypiac gyermekbetegségei.

S az is kiderült ez idő alatt, hogy kik a hamisítók kedvencei: Rippl-Rónai József például egyértelműen. - Esetében a hamisítás már olyan méreteket öltött – jegyezte meg Horváth János Milán kaposvári művészettörténész, Rippl művészetének talán legismertebb honi kutatója -, hogy kriminalizálja a festő életművét. Ráadásul rengeteg műve magántulajdonban található, az eltelt évszázad alatt viszont elvesztek hozzájuk a tanúsítványok, így hatalmas a felelősség a szakembereken, hogy megállapítsák az eredetiségüket. Nem véletlen, hogy ugyanarról a képről eltérő vélemények is születnek: Rippl műveiben ugyan nagyon mély bölcselet rejlik, ám modernségéből adódóan egyszerű eszközökkel mutat rá a tartalomra, s ez felbátorítja a hamisítókat.

Éppen ezért az eredetiségvizsgálat során a legmodernebb technikát is segítségül hívják a szakemberek, persze a legújabb számítógépes program sem pótolja a hamisítás elleni harc legfontosabb eszközét: a műértő szemet…

Amikor a hamisítvány is simán tanúsítványt kapott
Művészeti körökben komoly visszhangot váltott ki négy éve, hogy egy Magyarországon még sosem látott, s már csak emiatt is szenzációs Rippl-Rónai-kép jelent meg az egyik kaposvári galéria ajánlatai között: a tulajdonos szerint egy bécsi magángyűjtőtől vásárolta meg az 1893-ban festett Fekete kalapos nő című alkotást, melyről hosszas vizsgálat után a magyar Nemzeti Galéria egyik szakembere eredetiségi tanúsítványt is adott. A képet 22 millió forintért hirdette meg az aukciós ház, s hamarost vevője is akadt.
Három esztendővel később jogerősen is kiderült: jól sikerült hamisítványért fizették ki a nem kis összeget: a Kaposvári Törvényszék ugyanis tavaly 4,5 év börtönre ítélte csalás miatt a galériatulajdonost, miután bebizonyosodott, a férfi kortárs festőket és szobrászokat bízott meg, hogy neves művészek – például Munkácsy, Rippl-Rónai, Mednyánszky, Aba-Novák, Gulácsy, Benczúr, Perlrott Csaba, Márffy, Nemes-Lampérth és Kovács Margit – stílusában készítsenek a részére festményeket és szobrokat. Ehhez az adott korra jellemző anyagokat is biztosította, a műveket pedig 2005 óta árulta az interneten és bérelt fővárosi galériájában. Utóbbi lett a veszte: elmaradt a bérleti díjjal, a tulajdonos pedig lefoglalt néhány festményt, melyekről kiderült, mind hamisítványok.

Vas András

Lájkoljon minket a Facebook-on is!