Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Bartók-örökség szerte a világban

Népszava|2017. okt 18. 05:46
[A+ A-]

Minimális az esély rá, hogy Bartók hagyatékának egy része hazánkba kerüljön. De vajon mit keres Svájcban? Bartók-ügyek, harmadik rész.

Idehaza sok a fiatalkori, kiadatlan Bartók-kézirat is

Idehaza sok a fiatalkori, kiadatlan Bartók-kézirat is

Ami az 1881-1945 között élt Bartók Béla hagyatékát illeti, a világon többfelé bukkanhat eredeti dokumentumokra a kutató. Ezek a zeneszerző halálakor két helyen voltak, egy részük Magyarországon vészelte át a háborút, és itthon maradt fia, ifj. Bartók Béla gondozásában maradt, másik részük pedig az Amerikában élő Bartók Péter tulajdona. A magyarországi hagyatékrészt ifjabb Bartók Béla helyezte letétbe az 1961-ben alapított Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Bartók Archívumába, ezt később Vásárhelyi Gábor hosszabbította meg. A nagyobb, Amerikában maradt rész pedig a zeneszerző özvegye, Pásztory Ditta 1982-es halála után, hosszas pereskedést követően Bartók Pétert illeti. A komponista nagyon jó kapcsolatban volt Paul Sacherrel, az 1999-ben elhunyt karmesterrel, aki létrehozott egy intézetet a svájci Bázelben, itt található a XX. századi zenei kéziratok legnagyobb gyűjteménye a világon. Ide helyezte el letétbe a dokumentumokat Bartók Péter, akivel a magyar állam is folytatott tárgyalásokat a hazai elhelyezésről.

„Az akkor érvényes amerikai örökösödési törvény értelmében, ha valaki még életében átadott valakinek értéktárgyat, 55 %-os örökösödési adót vetettek ki rá. Emiatt Bartók Péter szerződésben kért biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a dokumentumok csak letétbe kerülnek a Magyar Tudományos Akadémiához, azaz elvben bármikor visszaveheti azokat. Két évig próbálta mindezt elérni 1998 után, sikertelenül. Nem látok esélyt arra, hogy a korábbi sikertelen elhelyezési kísérlet után Bartók Péter megváltoztatná döntését” – reagált Vásárhelyi Gábor, Bartók keresztfia, az örökség kezelője lapunknak a hagyaték hazai elhelyezésének esélyeivel kapcsolatos kérdésére.

„Amellett, hogy Bartók Péter hiteles másolatokat készíttetett és szállíttatott a Bartók Archívumba, nagyon fontos gesztus volt két fia részéről, amikor 1988-ban hazahozták Bartók Béla földi maradványait. Az a pillanat mintha a rendszerváltás előszele lett volna” – meséli  Vikárius László, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Bartók Archívuma vezetője, aki gyerekként, zongoratanulás közben szigorúsága miatt még nem rajongott a Mikrokozmoszért. Ám családjában nagyon tisztelték a zeneszerző-tudóst, akinek morális tartása legalább annyira hatott rájuk, mint a népdalgyűjtő zenetudós, a zongoraművész vagy a zeneszerző. „A zenetudomány felvételi előtt nagy élmény volt a zongoraversenyeket, a kvartetteket, a Cantata Profana-t hallgatni. Új volt a zenéje és egyéni, rendkívül érdekelt és magával ragadott. Később pedig óriási megtiszteltetés volt, hogy Somfai László megkérdezte, hogy nem akarok-e itt dolgozni, és zeneakadémista koromban kezdtem feljárni az archívumba” – írja le személyes viszonyát Vikárius László, aki nem elégedetlen: „Az eredeti kéziratok kisebb részét őrizzük mi, ezek jórészt fiatalkori művek, épp ezért nagyon izgalmasak. Sok kiadatlan alkotás is megtalálható nálunk. Tavaly végre megindulhatott a kritikai összkiadás, egy 48 kötetre tervezett sorozat. Ez a munka évtizedekig fog tartani, hiszen egy-két kötet tud elkészülni egy év alatt. Bartók zongorajátékának hangfelvételei már a Bartók-centenáriumra, 1981-ben megjelentek. Vannak közöttük úgynevezett „kalózfelvételek” is, melyeket az Országos Széchényi Könyvtárban őriznek. Babits Mihály felesége, Török Sophie például annyira szerette Bartók zongorajátékát, hogy a rádióban elhangzott koncerteket mindig rögzíttette.

Viaszhengerektől a CD-ROM-ig
A népzenei felvételeket nagyrészt a Néprajzi Múzeum őrzi. Bartók a gyűjtéseit eredetileg is a Néprajzi Múzeum számára készítette, a múzeum fizette az utazási költségeit. A szlovák népzenei felvételek nagy részét, mely Bartók saját tulajdonában volt, átadta a szlovák kulturális egyesületnek. Az arab hengereket, amelyek 1913-ban algériai falvakban készültek, és a magyarországi hagyatékban maradtak, CD-ROM kiadásban jelentettük meg az UNESCO támogatásával” – részletezi a világ számos pontján létező hagyatékot Vikárius László. „Arról általában értesülünk, ha hazai antikváriumokba Bartók-dokumentum kerül, a kiterjedt kapcsolatrendszernek köszönhetően a külföldi aukciós oldalakon előforduló kéziratokról is tájékoztatnak. Előfordult már, hogy a minisztérium sietett segítségünkre felbukkant értékes dokumentumok, például Bartók-levelek, megvásárlásával” – válaszolja Vikárius László az esetleg még magánkézből előkerülő kéziratokkal kapcsolatos kérdésre.

Hompola Krisztina

Lájkoljon minket a Facebook-on is!