Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Modern szemfényvesztés

Népszava|2017. okt 24. 06:01
[A+ A-]

Gyakori, hogy a nemzeti kormányok országfejlesztő programjukban olyan figyelemfelhívó jelzős szerkezetet használnak, mint a manapság sokat hallott, de már százhúsz éve ismert "modern város". Éhen Gyula, Szombathely egykori polgármestere A modern város című könyvében (1897) hosszan sorolja, hogy mit ért ez alatt. Többek közt azt írja, hogy „A modern város megalkotásához nem kell teremtő zseni. Csak becsület és igyekvés, érzék a szép, a jó és üdvös iránt, emberbaráti szeretet, lankadatlan munka és szorgalom, s az arra hivatott tényezőknek együttműködő akarata kell csak ahhoz, hogy a modern városban végre fény gyulladjon.”

Nincs új a nap alatt, ezt a jelzős szerkezetet használja az Orbán kormány is a 2015-ben meghirdetett, a vidék megerősítését célzó - sokak szerint imázsnövelő, mások szerint a kormányközeli vállalkozóknak húsosfazekat juttató -, 250 nagy projektből álló programjában. Melynek legújabban már saját minisztere is van, Kósa Lajos személyében.

A Modern Városok Program deklarált célja, hogy a 23 megyei jogú város a XXI. század nyertese legyen, az érintett önkormányzatok és a kormány között megkötött és aláírt együttműködési megállapodások alapján. Mivel a kormányfő szerint „úriember nem köt olyan szerződéseket, ami az utánuk következőkre vonatkozik”, ezért azt gondolhatjuk, hogy alaposan felmérték az érintett városokban azokat a szükségleteket, amelyek 2018 ig megvalósíthatók. Persze csak akkor, ha "jól teljesít a gazdaság”. Az meg manapság már dübörög.

A kormányfő korábban elvárásként fogalmazta meg, hogy az uniós források felhasználása csak a helyi közösségek bevonásával lehetséges. Nehézséget okoz arról meggyőződni, hogy a megismert - 3388 milliárdot kitevő - program ilyen módszerrel készült-e el. Mindenesetre kár, hogy csak napjainkban született döntés a kormányzat részéről egy spirituális elvonulási központ megépítéséről a Pilisben. Így korábban nem volt hol elmélázni azon, hol is a határa a „merjünk nagyot álmodni” filozófiájának.

Mert álmodni álmodtak a polgármesterek, volt, aki jó nagyot. Rendben lévők azok az álmok, amelyek - ha utólag is -, de szeretnék a településeket megfeleltetni az Orbán-kormány várossá nyilvánítási feltételeinek, amelyeket 2015-ben fektettek le a 61/2015.(III. 24) sz. rendeletben. De senki sem álmodott arról, hogy a programba jusson pénz például az utak rendbetételére, a gépjármű forgalom okozta károk - zaj és légszennyezettség - enyhítésére, szociális hálózat fejlesztésére, a szennyvízhálózat (ahol nincs) kiépítésére?

A program megvalósítását előmozdító első megállapodás aláírására - a kormány és az érintett települések között - 2015 március végén került sor, s ugyanebben az évben még 12 település polgármestere állhatott kamera elé a kormányfővel, majd 2016-ban hét, míg ebben az évben három megyei jogú város reménykedhetett a pénzesőben. Sokan közülük talán még most is bizakodnak, annak ellenére, hogy azóta rövidebb lett az ígéretcunami által megismertetett lista, így a pénzügyi forrás is csökkent. Csak azok a beruházási ígéretek állnak meg ugyanis, amelyek költségei az uniós operatív programokban elszámolhatók.

A lista rövidülésének oka lehet még az is, hogy miniszterelnök által ismertetett célok egyes megyei jogú városok esetében okafogyottak. Az sem kizárt, hogy a nemzeti fejlesztésekkel foglalkozó kormányzati vagy kormányközeli szakpolitikusok rájöttek, a Modern Városok Program csak hablaty az országra vonatkozó távlati terv nélkül. Nincs nyoma, hogy miképpen épül be ez a program az ország távlati tervébe, a parlament által is megvitatott, a realitások talaján álló jövőképbe. Ezért sem túlzóak azok a vélemények, hogy meghirdetésével a Fidesz, de főképpen a miniszterelnök népszerűségének a növelése, továbbá egyes vállalkozók helyzetbe hozása a cél, amihez uniós pénzeket akarnak felhasználni. Bizonyosság lehet erre, hogy a program napi szinten történő koordinálását tárca nélküli miniszter végzi, a fent már említett Kósa Lajos. Ő lesz az érintett települések sebész orvosa, ahogy a frissen kapott posztot jellemezte még jelöltként az egyik bizottsági meghallgatáson.

Ugyanott az viszont nem derült ki, hogy mi lesz az új miniszter tényleges feladata. Majd adódik valami, ha más nem, a nemzeti színű szalagok átvágásának előkészítése. Nyilván nem állítható, hogy az egyes települési önkormányzatok által megfogalmazott fejlesztési célok nem tartalmaznak valós szükségleteket - amelyeket majd koordinálni kell -, hisz az év feléig kettőszázmilliárd forint landolt az érintett megyei jogú városok közül húsz település számláján. A huszonhárom megyei jogú város közül csak kettő nem fideszes irányítású, azaz koordinálásuk könnyített tempóban történhet.

Éhennek igaza volt abban, hogy a modern város fogalma nem egy fantom. Ahogy abban is igaza volt, hogy a ”lankadatlan munka és szorgalom” meghozza gyümölcsét, és akkor nem az uniós közös kasszából kell osztogatni a pénzt a városok fejlesztésére. És ha van ”együttműködés” is, akkor kigyúlnak a fények. Igaz, ma nincs együttműködés - hiszen a települési önkormányzatoktól éppen az önkormányzatisághoz szükséges feltételrendszert vették el -, csak alárendeltség. A fények mégis - ha pislákolva is, de - kigyulladtak: no nem abban az átvitt értelemben, ahogy ezt Éhen gondolhatta, hanem temérdek pénzért, a LED-lámpákra való csere után, zömében az Elios közreműködésével, a miniszterelnök vejének irányításával.

Igaza volt abban is, hogy a modern város megteremtéséhez kell érzék a jó és üdvös iránt, azaz kell elszánás a testi és lelki jólétünk biztosítására - tehát kell a jól működő egészség-és oktatáspolitika. Éhen, ha ma élne, bizonyára belátná azt is, hogy tévedett, mert szükség van teremtő zsenire a modern város megalkotásához.

Sifter József szociológus