Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Meixner Zoltán: Digitális hejehuja! (És az állásunkkal mi lesz?)

Népszava|2017. okt 28. 07:45
[A+ A-]

FOTÓ: BSIP/MARIE BIENAMIÉ

Egyre többször szembesülünk azzal, hogy a munkahelyek úgy képesek fenntartani korábbi tevékenységüket, hogy kisebb létszámmal gond nélkül működnek tovább. Ráadásul, ha az alkalmazottak nem vállalják az új feltételeket - például az alacsonyabb bért -, helyüket lehet, hogy nem is másik ember, hanem egy robot vagy algoritmus foglalja el. A gépek valóban kiszorítanak bennünket az állásainkból?

Imádjuk a technológiát. Elég csak a közösségi hálózatokon hömpölygő tömegekre, a mobiltelefonhasználók milliárdjaira, a kiokosított autókat hajtók tumultusára vagy az “intelligens” gyógyításért vastagon fizető páciensek hosszú soraira tekinteni. Nászt ülünk - de legalábbis összeköltöztünk - az appokkal, a fejlesztésekkel, a 3D nyomtatással, a navigációval, az önvezető járművekkel, az okos otthonokkal, a drónokkal, a virtuális valósággal, a mesterséges intelligenciával, a viselhető "hájtek" kütyükkel és ezernyi mással, ami ráadásul messze nem merül ki a digitalizálásban. Buli van, ha bármilyen újdonságot a kezünkbe kapunk, és ez egyre gyakrabban történik meg. Csakhogy a technikai fejlődésnek a munkavállalók számára igen nagy ára van.

Bomlasztó technológiák

Az üzleti életben az utóbbi néhány évben minden az úgynevezett diszruptív ("felforgató, bomlasztó") technológiák térnyeréséről és a hozzájuk való alkalmazkodásról, illetve a velük szerezhető versenyelőny eléréséről szólt. Diszruptív technológiákról Milan Zelezni, a New York-i Fordham University menedzsment professzora beszélt először 2009-ben, amikor kifejtette, hogy a high-tech elsősorban a támogató hálózatokra gyakorolt hatása miatt felforgató. Az elektromos autóknak például nem lesz szükségük benzinkutakra. Hosszú távon a diszruptív technológia megkerüli, átalakítja vagy helyettesíti az idejétmúlt támogató hálózatot.

Ebből már elég világosan látszik, hogy a technológiai fejlődés elméletben képes nagyon erős hatást gyakorolni a munkaerőpiacra is, hiszen egyáltalán nem biztos például, hogy az önjáró elektromos autók kiszolgálására egy az egyben átkonvertálható a benzinkutakon dolgozó munkaerő-állomány. Ráadásul a technológiai fejlődés exponenciálisan halad, hatása emiatt mind nehezebben kiszámítható.

Nemrégiben egy olyan hír borzolta a kedélyeket, hogy egy japán biztosítótársaság elbocsátja 34 munkatársát, mert a feladatukat a jövőben mesterséges intelligencia (AI) látja el. A Fukoku Mutual Life Insurance számára az IBM kognitív műveletekre képes szuperszámítógépe, a Watson fogja kiszámolni a biztosítottaknak járó kifizetéseket. Kínából pedig arról tudósítottak, hogy a Changying Precision Technology Company 650 ember helyett ma már csak 60 fővel gyártja egy robotizált üzemben a mobiltelefonokat, és ez a fejlesztés nagy lépés abba az irányba, hogy létrejöjjenek a tisztán robotok által benépesített üzemek.

Az ilyen hírek akár nyugtalanságot is szülhetnének, csakhogy a digitális hatások nem olyan gyorsak, mint azt első pillantásra gondolnánk. Sőt globálisan a termelékenység növekedése éppen lassulóban van. A Világbank fejlődésről szóló legutóbbi átfogó jelentésében például arról számolt be, hogy miközben a digitális technológia igen gyorsan terjed, a termelékenység növekedésének üteme csökken, durván emelkedik az egyenlőtlenség, és egyre kevesebb helyen szabadok és tisztességesek a választások.

A világ népességének közel 60 százaléka ugyanis még mindig nem tud teljes mértékben részt venni a digitális gazdaságban, mert nem éri el a netet. Nem csak a földrajz vagy az országok fejlettsége szerint rajzolódik ki az eltérés, hanem a nemek, az életkor és a jövedelem mentén is az egyes országokon belül. Számos munkahely megszűnhet az automatizálás miatt, különösen a középszintű irodai pozíciókban, ami a munkaerőpiacon növekvő egyenlőtlenséget eredményez.

A Világbank szekértői szerint a hatások többirányúak. A robotok számos embert szorítanak ki a munkahelyekről, például a fejlettebb országokban végrehajtott technológiai beruházások kínai gyári munkások elől szívják el a munkalehetőséget, s a munkakínálat szűkítésével mélyül a gazdasági egyenlőtlenség. Ezzel párhuzamosan azonban a digitális eszközök segítségével már több mint tízmillió ember dolgozik a fejlődő országokban olyan órabérért, amiről a helyi munkaerőpiacon nem is álmodhatnának. Ráadásul a hazájukban a fogyasztásukkal és a szakértelmükkel is pozitív hatást gyakorolnak.

Nyilvános mészárlás

A Massachusetts Institute of Technology (MIT) két professzora - Erik Brynjolfsson és Andrew McAfee - a "második gépkorszakról" írott könyvében is kifejtette, hogy az új technológia magasabb munkanélküliséghez és növekvő egyenlőtlenséghez vezethet. Ezt az Instagram és a Kodak példájával illusztrálták.

Az Instagram egy egyszerű alkalmazás, amely lehetővé tette több mint 130 millió ember számára, hogy megosszon 16 milliárd képet. A bevezetésétől számított 15 hónapon belül az alapítók az Instagramot eladták a több mint egymilliárd felhasználót számláló Facebooknak egymilliárd dollárért. Néhány hónappal később, a Kodak csődöt jelentett.

A Facebook-Instagram duó piaci értéke a többszörösére nőtt a Kodak csúcsponton elért értékének. A Facebook és az Instagram hét dollármilliárdost termelt ki, akik mindegyike tízszer nagyobb nettó értéket tudhat magáénak, mint amennyije a Kodak alapítójának valaha volt. A második gépkorszak ilyen sebességgel és mértékben képes nagy vagyonokat termelni.

De a fotózás evolúciója azt is bemutatja, hogy e vagyont milyen egyenlőtlenül osztják szét. Ugyanis nem csak egy új szuper gazdag vállalkozói és befektetői osztályt termelt ki ez a korszak, hanem felborította a foglalkoztatási piacot is. Ezt a mindössze 4600 alkalmazottat foglalkoztató vállalatot kell ugyanis a Kodakhoz hasonlítani, amelynek a csúcson 145 ezer ember dolgozott, többnyire középosztálybeli státuszt eredményező munkahelyen.

Könnyen lehet, hogy a közeljövőben egyre több "Instagram-Kodak" típusú eseménynek lehetünk tanúi, amelyek a gazdaság különböző területein okoznak majd felfordulást. A kérdés csupán az, hogy a megjelenő új technológiákat mekkora sebességgel lesz képes adaptálni a piac.

Tömeges munkanélküliség?

Az automatizálás egyre erőteljesebben megjelenik az élet minden területén, s javítja a teljesítményt, a hibák csökkentésével a minőséget, a sebességet, és bizonyos esetekben túlmutat az emberi képességeken. Az automatizálás emellett hozzájárul a termelékenység fokozásához is. Ez egy olyan korszakban, amikor a termelékenység növekedési üteme lanyhul, megadhatja a szükséges lökést a gazdaság és a jólét növekedésének. Továbbá segít ellensúlyozni a munkaképes korú népesség arányának csökkenését sok országban. Becslések szerint azoknak a tevékenységeknek, amelyekért az emberek fizetést kapnak az egész világon, körülbelül fele automatizálható már a jelenleg is működőképes technológiákkal. Ez mintegy 16 000 milliárd dollárnyi bérnek felel meg, ami nagyságrendileg annyi, mint az USA éves GDP-je.

Bár sok vita folyik róla, hogy a technológiai előretörés, az automatizálás hatására felléphet-e tömeges munkanélküliség, az bizonyos, hogy az emberek továbbra is dolgozni akarnak majd (együtt a gépekkel), hogy növeljék az adott ország gazdagságát, s az egy főre jutó GDP-t. Így a munkahelyükről az automatizálás által termelékenységi okokból kiszorított emberek más foglalkozásokat találnak majd. Ilyen változások ugyanis máskor is voltak már a gazdaságtörténetben. Volt idő, hogy a lakosság nagy részét a mezőgazdaság foglalkoztatta, de ma már a fejlett világban alig pár százalék dolgozik ebben a szektorban. Az átmenet mégsem okozott tartós munkanélküliséget. Élő munkaerőre továbbra is szükség lesz, s a termelékenység növelését akkor lehet a maximumon tartani, ha az emberek együtt dolgoznak a gépekkel. Ám a munkahelyek alapjaikban fognak megváltozni, ahogy magasabb fokára lép a technológia és a dolgozó emberek együttműködése.

Nouriel Roubini, a beteljesülő pesszimista jóslataival hírnevet szerzett gazdasági elemző szerint azonban a legújabb technológiai fejlesztések három módon is feszültséget generálnak. Gyakorta tőkeigényesek, így azoknak kedveznek, akiknek már van pénzük; szakképzettséget igényelnek, így azoknak kedveznek, akiknek már magas szintű műszaki szakértelmük van; munkaerő-takarékosak, így csökkentik a képzetlen és betanított munkások számát a gazdaságban. Ennek az a kockázata, hogy a robotika és az automatizálás kiszorítja a munkavállalókat a fizikai munkakörökből, mielőtt a harmadik ipari forradalom pora elülne.

E trend növekvő jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenséghez vezet. A növekvő egyenlőtlenség pedig visszafogja a keresletet és a növekedést, valamint forrása lesz a társadalmi és a politikai instabilitásnak, mert elviszi a jövedelmet azoktól az alsó és közepes jövedelmű háztartásoktól, amelyek többet költenek, azokhoz, akik inkább megtakarítanak, azaz a magas jövedelműekhez és a vállalatokhoz.

Mindenki választhat neki tetsző szcenáriót, a buli ugyanis még sokáig tartani fog, éppen csak elkezdtük.

Meixner Zoltán

Lájkoljon minket a Facebook-on is!