Előző
Következő
új cikk

Belföld

Települések útszélen hagyva - A kisboltok is feladják?

Népszava|2017. okt 30. 20:20
[A+ A-]

NEM ITT, NEM ENNYIÉRT - Egy várdai asszonynak is a lánya vásárol Kaposváron, mert helyben minden drágább, és választék sincs - FOTÓK: RADÓ FERENC

A posta már évtizede elköltözött a legtöbb kistelepülésről, aztán a fodrász, az iparcikk, a pék, majd a presszók és a kocsmák zártak be, manapság pedig a helyi kisboltok kerültek veszélybe.

Ördögi kör ez: a kistelepülési boltok forgalma egyre kisebb, így képtelenek kitermelni a folyamatosan növekvő bérköltséget, emiatt sokkal drágábban árulnak, mint a városokban a multik. Így viszont apad a vevőkör, hiszen aki teheti, inkább autóba ül, hogy egy közeli városból töltse fel a hűtőt és a kamrát. Sok faluban már fel is adta a vállalkozó, s bezárta a vegyesboltot, ezáltal éppen a leginkább rászorulóknak szaporodtak meg a gondjaik, hiszen az idősek közül sokaknak már az is gondot okozott, hogy a boltig elballagjanak, nemhogy utazni a kenyérért, tejért.

– Á, ide csak akkor jövök, ha nagyon muszáj – mondja Ferenc a somogysárdi bolt előtt. – Na jó, a kenyeret itt vesszük, és ha elfogy főzés közben a só vagy az olaj, akkor is eljövök, de ez tényleg csak szükségmegoldás. Amúgy Kaposvárra járunk a diszkontokba vagy a hipermarketbe, s amiből lehet, két hétre, de adott estben egy hónapra is bespájzolunk.

A faluban szinte mindenki hasonlóképpen gondolkodik: a somogyi megyeszékhely oda-vissza negyven kilométer, vagyis 1000-1200 forintnyi üzemanyagból megjárható.

– Csak azzal a tripláját megspórolom, ha veszek egy hónapra három karton tartós tejet – magyarázza Ferenc.

A várdaiak ebből a szempontból még szerencsésebbek, egy kaposvári túra 25 kilométerből is kijön, vagyis még kisebb az útiköltség.

– Sokan a városban dolgoznak, így naponta ott is vásárolnak – jegyezte meg Varga András polgármester. – A legtöbb családban van autó, így nem gond nekik a bejárás.

– A lányom Kaposváron van állásban, mindent meghoz, amit kérek – állította Felde Balázsné, aki étolajért lépett be a várdai boltba. – Itt minden drágább, s igazán választék sincsen. Nem tehet róla az eladóhölgy, ő annyiért adja, amennyit a főnökei mondanak neki.

A helyi kisbolt a Coop-lánc tagja, az árakat központilag határozzák meg, csak arra figyelnek, ha akad másik üzlet is egy településen, hozzáigazítsák a tarifákat. Várdán éppen létezik konkurencia, igaz, az újtelepi bolt csak egy kis része egy vállalkozásnak, mely idősek otthonát és éttermet is működtet.

– Kenyérből úgy húsz kiló megy el naponta – meséli Kati, a szövetkezeti bolt eladója. – Tejből negyven liter, de hetente.

Már az első tétel sem túl erős, de utóbbira tényleg felkapjuk a fejünket, hiszen mégiscsak egy félezres faluról beszélünk, ahol ráadásul gyerek is akad, s ahol mázsa feletti kenyeret, hektónyi tejet kellett rendelni naponta.

– Nincs igazán forgalom – tárta szét a kezét az eladó. – Látja, elég szegényes is a választék.

Tényleg csak a legalapvetőbb cikkek sorakoznak a polcokon: néhány üdítő, sör, bor, konzervek, némi háztartási vegyi áru.

– Az idősek időnként vesznek mosogatószert, mosóport, a fiatalok csak zsemléért, kifliért, esetleg valami italért jönnek be – folytatta Kati.

Persze érthető: a zacskós tej litere 270 forint, a sima kenyér kilója 280, s a márkásabb párizsiból is egy százassal többe kerül tíz deka, mint a kaposvári hipermarketben. Ráadásul jellemzően csak dél körülig lehet vásárolni helyben: korábban ugyan délután is kinyitott az egység, de annyira nincs forgalom, hogy nem éri meg két műszakban működtetni.

– De legalább van boltunk – sóhajtott Varga András. – Mert ha ez is bezárna…

A kistelepüléseken lakók életminősége már így is sokkal rosszabb, mint a városiaké, hiszen helyben szinte semmit sem tudnak elintézni, mindenért utazni kell, egy recept kiváltása is tortúra. Persze az önkormányzatok ahol tudnak, segítenek, a falugondnoki buszok rendszeresen bejárnak a legközelebbi városba, s megannyi feladatot elintéznek.

 A falusi kisboltoknak triplán meg kell küzdeni a konkurenciával: a mozgóboltok rendszeresen járják a településeket

– Kedden a kórházba viszem az érintetteket, csütörtökön, amikor az orvos befejezi a heti egy rendelését, megyek a gyógyszerekért – mondta Tóth György, a várdai falugondnok. – Ha marad hely a buszban, szívesen elviszem, aki vásárolni akar, s ha kérik a helyiek, akkor a nagyobb tételeket elhozom magam is. Ám arra is figyelni kell, hogy valamennyi forgalma megmaradjon a boltoknak, ezért alapvető élelmiszereket nem hozok.

Aki tehát nagybevásárlást akar, magának kell gondoskodnia róla. A kistelepüléseken élők többsége fizetéskor egy hónapra előre bevásárol, Várdáról jellemzően családi szinten, ám a megyeszékhelytől messzebb fekvő településeken gyakran előfordul, hogy többen összeállnak egy-egy nagybevásárlásra.

– Akinek van kocsija, a benzinpénz egy részéért elvisz másokat, ha hárman összeállnak, nem kell tízezreket elkölteni, hogy megérje útnak indulni – állította a somogyfajszi Horváth József. – Akadnak, akik kisbusszal mennek öten-hatan, de olyanról is tudok, akik utánfutót csatolnak a kocsihoz.

Akik viszont kimaradnak ezekből a járatokból, helyben kell megoldaniuk a vásárlást. Ám a falusi kisboltoknak még értük is meg kell küzdeni a konkurenciával: a mozgóboltok ugyanis rendszeresen járják a településeket – igaz, sok önkormányzat meglehetősen borsos napi úthasználati díjjal próbálja meg távol tartani őket, hogy helyzetbe hozza a falubeli kereskedőt –, nem ritkán hétvégenként is, amikor a helyi ki sem nyit, így a kisbuszos árak hiába magasabbak még a falusi bolténál is, sokan átpártoltak a zeneszóval érkező üzletekhez, napi szinten tízezreket kihúzva ezzel a hagyományos kereskedések zsebéből. Az idős helyiek viszont örülnek, hiszen a faluközpontig sem kell elbotorkálniuk, a kapuban meg tudják venni azt a keveset, amire szükségük van. Illetve, amire futja a nyugdíjukból…

– Nekem most olyan minden, mint ötven-hatvan éve – jegyezte meg Czene Jánosné. – Régen azért nem jártam boltba, mert mindent megtermeltem otthon, most pedig azért, mert drága. Amit kell, meghozatok a gyerekeimmel Kaposból, csak kenyeret veszek hetente kétszer. Na, ez az egy változott: anno azt is magam sütöttem…

Egyedül nem megy a kicsiknek

A kisboltok, főleg a vidéki kistelepüléseken, zsákfalvakban működő üzletek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. A szolgáltatással foglalkozó mikro- és kisvállalkozásokat célzottan további járulékcsökkentéssel is kellene támogatni – vélte Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára.

- Váratlan volt a kisboltoknál kialakult csapdahelyzet?

- Előre látható volt, hogy 2017-ben ez a bolt kategória nehezebb helyzetbe kerül, mint amilyenben akár egy évvel korábban volt. Eleve hátrányban vannak a láncokkal, a nagyobb üzletekkel szemben, hiszen korlátozottabb, kisebb a vásárlók száma. Egy faluban nagyjából mindig ugyanannyian térnek be a boltba, legföljebb néhány átutazó jelenthet többletforgalmat. Rosszabbak a logisztikai adottságaik is a kicsiknek, mert az egy termékre jutó szállítási költség sokkal magasabb mint a nagyoknál, hiszen kisebb mennyiséget kell a boltba szállítani, nehezebb megszervezni a fuvart.

- Mennyire sújtja a kicsiket a munkaerőhiány?

- Ha nem is drámai mértékben, de azért érzékelhető a láncok és a nagyobb egységek elszívó hatása. Különösen a vidéki kis szolgáltató vállalkozások a bérekkel sem képesek versenyezni a nagyokkal. Már az idei kötelező minimálbéremelés is jelentős többletterhet jelentett a mikro- és kisvállalkozásoknak, és ezt csak tetézi a 2018-as újabb emelés. Ebben a kategóriában dolgoznak a legtöbben a minimálbér körüli összegért, főleg vidéken.

- Milyen következményekkel jár ez a hátrányos helyzet?

- A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint egyre több olyan település van, ahol már egyáltalán nincsen élelmiszerüzlet. Ugyancsak a statisztikákból az is kiderül, hogy évente mintegy 3-4 ezerrel csökken az árusító helyek száma és az áldozatok nagy része kisbolt. Jó néhány kisbolt legnagyobb gondja az, hogy csökken a forgalma.

- Mire számíthatnak a jövőben a kisboltokat, szolgáltató vállalkozásokat üzemeltetők?

- A minimálbér újabb kötelező emelése miatt 2018 nagyon keserves lesz a kicsiknek. Támogatás híján hosszabb távon lesznek olyanok, akik nem tudják majd fönntartani boltjukat, szolgáltatásukat.

- Hogyan lehetne segíteni a kicsik talpon maradását?

- Egy kétezer lelkesnél kisebb településen például az öt embernél kevesebbet foglalkoztató mikro- és kisvállalkozó szolgáltatóknak – élelmiszerbolt, autószerelő, fodrász, vendéglő és így tovább –, célzottan, erre a kategóriára szabottan további járulékcsökkentést adhatna a kormány, hiszen ez az egyik legnagyobb költség, miközben itt jelentős az élőmunkaigény. Azt nem tudom, erre miért nem hajlandó a kormány.

Bihari Tamás

Vas András

Lájkoljon minket a Facebook-on is!