Előző
Következő
új cikk

Külföld

Érik az ukrán káosz

Népszava|2017. nov 3. 05:31
[A+ A-]

Szaakasvili gyakran feltűnik hívei körében, és mindig örömmel fogadják őt Fotó: AFP

Másodjára is elutasították Miheil Szaakasvili politikai menedékjogi kérelmét. A volt grúz elnök a megvont állampolgárság birtokában akár ukrán államfő is lehetne.

Az ukrán bevándorlási hivatal hivatalosan azzal indokolta döntését, mert Szaakasvili szülőhazájában nem volt kitéve politikai üldöztetésnek, nem kínozták és halálos ítélet sem fenyegeti, így nem is jogosult politikai menedékre. Odessza megye korábbi kormányzójának politikai menedékjogi kérelmét először két hete utasította el Jurij Lucenko főügyész.

A volt grúz elnököt hazájában hatalommal való visszaéléssel és korrupcióval vádolják. Grúziában 2014-ben adtak ki körözést ellene, Tbiliszi az idén szeptemberben már harmadszor kérte kiadatását Kijevtől. Ukrajna mindeddig figyelmen kívül hagyta a grúz kérést, most viszont, amikor a befogadott barátból és szövetségesből ellenfél-ellenség lett - hiszen Petro Porosenko államfő és Volodimir Grojszman miniszterelnök legfőbb kihívója -, az ukrán igazságszolgáltatás hirtelen megalapozottnak találta a kérelmet. Ezt azzal magyarázzák, hogy 2015-ben, amikor Szaakasvili megszerezte az ukrán állampolgárságot, több dolgot eltitkolt. Ezért megvonták a grúz politikus ukrán állampolgárságát, aki így hontalanná vált. Hazájában már korábban, 2015-ben ugyanígy járt, kiadatása pedig a levegőben lóg. Szaakasvilinek még van egy fellebbezési lehetősége, amivel az ukrán Espresso TV szerint élt is, esélye azonban aligha lesz a pozitív elbírálásra.

Ám nemcsak a volt elnök-volt kormányzó került kínos helyzetbe, hanem a kijevi hatalom is. Porosenko és a kormányzat népszerűsége soha nem látott mélyponton van és az utóbbi idők tendenciái alapján a 2019-es választásokig tovább romlik majd. De maga lenne a csoda, ha Ukrajna el tudná kerülni az előrehozott választásokat vagy legalábbis egy újabb kormányváltást. Bár Szaakasvili ukrán állampolgárság hiányában nem indulhat az elnökségért, és vélhetően pártját is kiiktatják a választási versenyből, miután a kijevi igazságügyi minisztérium már jelezte, felülvizsgálják Új Erők Mozgalmának minisztériumi bejegyzését is, támogatóit viszont nem tudják félreállítani. Eközben minden Szaakasvili elleni intézkedés a grúz politikus malmára hajtja a vizet. Több ukrán politológus vélekedett már úgy, hogy Porosenkoék patthelyzetbe kerültek, Szaakasvilinek olyan erős az amerikai háttere, hogy a Nyugat és az Egyesült Államok támogatásának kockáztatása nélkül nem tudják őt kiutasítani az országból. Amíg pedig ott van - mindegy, hogy állampolgárként vagy hontalanként -, addig a hatalom és a korrupció ellenes tömegek egyik legnépszerűbb, és egyben legaktívabb vezetője marad. Szeptember 10-én például - fittyet hányva a kijevi tiltásra - hívei gyűrűjében és védelmében gyalog lépte át a lengyel-ukrán határt, s aztán a kiadatás veszélye ellenére is tüntetést szervezett. Az október 18-i demonstráció nem vált olyanná, mint pár éve a Majdan volt, de annak veszélyét hordozza magában. Legkitartóbb hívek máig ott sátoroznak a 2014-es rendszerváltást kicsikaró téren.

Eközben a korrupció változatlanul fojtogatja az országot. A napokban Arszen Avakov belügyminiszter fiát tartóztatták le korrupció miatt, de hogy ilyen magas szintre is elért a bűnüldözés, azt az ukrán közvélemény nem annyira a korrupcióellenes harc eredményességének, mintsem a Porosenko-Avakov közötti ellentétnek tulajdonítja. Az elnök és a belügyminiszter viszonya pedig éppen Szaakasvili miatt vált feszültté. Az államfő a belügyminisztert vádolta, amiért nem akadályozta meg, hogy a grúz politikust hívei átkísérjék a lengyel határon, és azért is, hogy nem akadályozta meg a Szaakasvili által összehívott tüntetők sátrainak felállítását, vagy nem rendelte el azok lebontását.

Mára az ukrán politikai paletta soha nem látott mértékben felaprózódott, nincs különösebb támogatottságnak örvendő politikai erő, de a Julija Timosenko, a radikális Oleh Ljasko és a civil erőként először parlamentbe jutott, utólag szintén radikálisnak bizonyuló Szamopovics vezetője, Andrij Szadovij formálódó koalíciója győzelemre képes tényező lehet. (Az hogy mennyire tudnának a későbbiekben együtt kormányozni, az más kérdés.) Ez a hármas máris odaállt Szaakasvili mellé, ami biztossá teszi, hogy a grúz ex-elnök esetleges kiutasítása esetén a Majdan újra benépesedik, s Ukrajna búcsút inthet kvázi stabilitásának.

Timosenko az élen
Egy októberi, a Szófia intézet által végzett és az Ukrajinszki Novini hírügynökség által ismertetett közvélemény-kutatás szerint Porosenko népszerűsége tovább zuhan, Julija Timosenko pedig őrzi első helyét. A megkérdezettek 79 százaléka nem helyesli és csupán 13 százaléka támogatja Petro Porosenko elnöki tevékenységét. Az Active Group mérése szerint bár a régi politikusok támogatottsága látványosan csökken, az újaké viszont emelkedik, a népszerűségi lista első helyén mégis Timosenko áll 14,7 százalékkal. Porosenko második, 12,5 százalékkal. A radikális nacionalista Ljasko 8,5 százalékon áll, a Szamopovics vezér Andrij Szadovij pedig 6,2-n. Szaakasvili és mozgalma támogatottságát már nem mérik, de bejegyzése pillanatában, 2016 tavaszán, amikor a nagyközönség még alig-alig hallott róla, már meghaladta a 10 százalékot.

Gál Mária

Lájkoljon minket a Facebook-on is!