Előző
Következő
új cikk

Belföld

Újságírók sem mehetnek már be a börtönökbe

Népszava|2017. nov 14. 05:04
[A+ A-]

FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

Tovább távolodott a nyilvánosságtól a büntetés-végrehajtás: a civil szervezetek után újabban már kutatóktól és újságíróktól is megvonják a lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljenek rabokkal.

A börtön „bezárkózása” nemhogy segítené a szabaduló rabok visszailleszkedését a társadalomba, egyenesen hátráltatja azt – állítják érintett szakemberek. A hazai büntetés-végrehajtás mégis olykor mondvacsinált indokokkal tartja távol a szakembereket és a civileket a raboktól. A Népszavának nyilatkozott egy olyan doktorandusz hallgató, aki a börtönélethez szorosan kapcsolódó témában írja a disszertációját, empirikus kutatás nélkül viszont nem kaphat PhD-fokozatot. A pontos témát kérésére nem írjuk le, egyetemi tanárai már így is figyelmeztették: a jövőjét teszi kockára ebben a szakmában, ha szembemegy a központi akarattal.

– Az én jövőm sajnos még el sem kezdődhetett igazán, mert a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka egyetlen hazai börtönbe sem enged be, ellehetetleníti a kutatásaimat – mondta. Az indoklás nélküli elutasító határozatot néhány napja kapta meg, előtte azonban még kanosszát járattak vele a kérelméről döntők.

– Az első sokk akkor ért, mikor az egyik ügyintéző megkérdezte, hogy mi lesz a disszertációm eredménye, amire azt válaszoltam, hogy ha előre tudnám, akkor nem kellene hetekig kutatnom a témában. A doktori értekezéseknek épp az a céljuk, hogy egy új, addig még fel nem tárt területtel foglalkozzanak, s új megvilágításból mutassanak be jelenségeket.

Később el kellett küldenie a feltenni szándékozott összes kérdést, amire úgy reagáltak, hogy azok színvonaltalanok. A doktorandusz hallgató ennek kapcsán arra emlékeztetett: a rabok olykor még nyolc általános iskolai végzettséggel sem rendelkeznek, így nem rohanhatja le őket szakmai kifejezésekkel. "Csak az ügyintéző szerint jelent ez színvonaltalanságot vagy szakmaiatlanságot. Szerintem a fogvatartottak körében végzett kérdőíves vizsgálat kérdéseit a raboknak kell elsősorban érteniük. Inkább az a művészet, hogyan lesz az ezekre adott válaszokból értékelhető kutatás" – fogalmazott. Abba is belekötöttek, hogy miért akar tíz emberrel beszélni, miközben ezeknél a méréseknél ez a minimum létszám. Mégis reménykedett, hogy engedélyt kap, hiszen miért kellene félnie a büntetés-végrehajtásnak egy doktorandusz hallgató kérdéseitől, ám hiába: egyetlen börtönbe sem engedik be a kérdőíveivel, kárba veszett minden eddigi munkája. Személyesen tapasztalta: korántsem igaz, hogy a tudomány mindenkié.

Vig Dávid a Helsinki Bizottság rendészeti programvezető hasonló jelenségekről számolt be. Szavai szerint amióta Tóth Tamás, a Budapesti Rendőr-főkapitányság korábbi vezetője vette át a büntetés-végrehajtás országos parancsnoki posztját, másfajta személet költözött a börtönökbe, amelyek éppenséggel nem a későbbi reintegrációt vagy a fogva tartottak jogvédelmét, a civil szakmai kontrollt erősíti. Mint arról lapunk is beszámolt, elsők között mondták fel például a Helsinki Bizottsággal kötött, kormányokon átívelő, tizennyolc éven át jól működő megállapodást, amely a rabok jogvédelmét lehetővé tette. – Ez persze nem jogsértő, egy ilyen, két fél közötti megállapodást természetesen bármikor fel lehet bontani. Csakhogy ez épp szembe megy a nemzetközi trenddel, amely éppen a túlkapások elkerülése érdekében kívánatosnak tartja az erős civil kontrollt ezen a területen – mondta lapunknak Vig Dávid. A negatívumok már látszanak: korábban azonnal tudtak reagálni, ha valaki – akár rab vagy börtönőr – jogsértés áldozatává vált a börtön falain belül, legutóbb viszont tíz napba telt, míg átverekedték magukat a bürokrácián, és egy rabtárs általi súlyos bántalmazás miatt hozzájuk forduló, előzetes letartóztatásban lévő fiatal felnőtthöz bejutottak. – Ennyi idő túl sok, majdnem két hét elteltével alig valamit tudunk segíteni – tette hozzá.

A Népszava úgy tudja, nem csak a Helsinki Bizottságot és az Adj hangot elnevezésű, a börtönrádiót működtető szervezetet „tiltották ki” börtönükből, de más civil szervezetekkel is felbontották a szerződés, legutóbb pedig egy konferencián az egyik hetilap munkatársa panaszkodott arról, hogy a korábbiakkal ellentétben nem kapott riportkészítési lehetőséget.

A rabok levelezhetnek
A civil szervezetek, kutatók, újságírók lehetőségeinek szűkítéséről megkérdeztük a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát (BVOP), amely azt közölte: intézményeikben a látogatófogadás és belépés szabályai változatlanok. Azt írták: A mintegy húsz büntetés-végrehajtási szervezet több mint 100 civil szervezettel működik együtt, amelyek hatékonyan hozzájárulnak a fogvatartottak reintegrációjának elősegítéséhez. A fogvatartottak írásban bármelyik civil szervezetet megkereshetik. A Civil szervezet pedig elláthatja a fogvatartott jogi képviseletét, fogvatartott egyedi ügyében eljárhat.
Rákérdeztünk arra is, miért akadályozzák egyes kutatók munkáját. A BVOP szerint az idén november 9-ig 120 kutatási kérelmet regisztráltak, amelyek közül 10-et utasítottak el. Hozzátették: az elmúlt évek tapasztalatai alapján a kérelmek elutasításának okai között leggyakrabban a kérdőívvel vagy a kutatással kapcsolatos módszertani hiányosságok merültek fel, jogi, illetve adatvédelmi okok, kutatásetikai aggályok és biztonsági megfontolások álltak. Előfordul, hogy a kutató visszavonja kérelmét, vagy a büntetés-végrehajtás honlapján található dokumentumok tanulmányozása során megtalálja az eredetileg igényelt adatot, így a kérelmétől eláll – írták. Közölték: Az ebben az évben engedélyezett kutatásokban 989 fő fogvatartott közreműködését hagyta jóvá a büntetés-végrehajtási szervezet.



Doros Judit

Lájkoljon minket a Facebook-on is!