Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Ej, ráérünk arra még!

Népszava|2017. nov 22. 06:13
[A+ A-]

Tragikomikus, hogy a Fidesz leváltására szövetkező ellenzék soraiban még mindig akadnak, akik udvarolni próbálnak a Jobbiknak. Ahelyett, hogy a frigy elmaradásán örvendeznének, észre sem vették, hogy már rég kosarat kaptak.

"A helyzet az, hogy a Jobbik lelkét, amelyet 2006 után az én vezetésemmel adtunk ennek a közösségnek, most az én vezetésemmel vettük el" – Vona Gábor, a Jobbik elnöke tavaly nyáron ezzel a bejelentéssel igyekezett érzékeltetni, hogy komolyan gondolja pártja irányváltását.

Talán arra jutott, hogy a Jobbik talpasai – és egyes parlamenti politikusai – olyan országot képzelnek el, amelyben ő maga sem szeretne élni. Politikai érdekei is azt diktálták, hogy elinduljon a centrum felé. A módszeres néphergelésben utazó Fideszt kockázatos vállalkozás lett volna megpróbálni jobbról előzni.

A teljes lélekcserét azonban képtelenség néhány év leforgása alatt végrehajtani egy pártban. A Jobbik túl sokat rombolt ahhoz, hogy könnyedén elhiggyük, most már tényleg építeni akar.

A baloldali ellenzék és a Jobbik úgynevezett technikai koalíciójának tervével Karácsony Gergely jött elő még az előző ciklusban, az LMP képviselőjeként. Az ötlet lekerült a napirendről, de később – a mérséklődő jobbikos retorikával párhuzamosan – vad burjánzásnak indult.

A Jobbik kitört a jól egyébként soha nem működő politikai karanténból. A szélsőjobboldali elhajlással igazán nem vádolható, ősliberális Kőszeg Ferenc egy éve azt írta az Élet és Irodalomban, hogy Orbán Viktor ellenében még Vona Gáborra is lehet szavazni. Mert semmi nem előbbre való, mint Orbánt kirobbantani a székéből.

Mások nem elégszenek meg ennyivel, intézményes együttműködést szeretnének a Jobbikkal. Akár azért, mert hitelesnek tartják a Jobbik átváltozását, akár azért, mert a választási matek alapján úgy számolnak, hogy győzelmi esélye csak a totális ellenzéki összefogásnak van: akár az ördöggel is cimborálni kell a Fidesszel szemben.

A Gulyás Márton-féle Közös Ország Mozgalom azt találta ki, hogy az összes egyéni körzetben felmérést készíttet az ellenzéki jelöltekről, majd valamennyi párt felsorakozik egyetlen (a legnépszerűbb) politikus mögé. Az ajánlat a Jobbiknak is szól.

A Jobbik gyorsan közölte, hogy eszébe sincs közösködni, „legerősebb ellenzéki pártként” mindenhol saját jelöltet állít. Ne csodálkozzunk rajta. A Jobbik múltját – és jelenét – ismerve a párt öngyilkosságot követne el, ha formális szövetségre lépne a sok éven át gyalázott baloldallal. Súlyos politikai ára lenne a baloldal számára is, ha összefogna azzal a Jobbikkal, amely újra meghonosította a két világháború közötti rasszista gyűlöletkeltést. A jelöltállításokat ezért legfeljebb háttérben zajló informális egyeztetések alakíthatják.

A baloldali ellenzék egy helyben topog, továbbra is azon töpreng, milyen konstrukcióban lenne jó felvenni a küzdelmet a Fidesszel. Úgy tesz, mintha még tengernyi ideje lenne. Pedig nincs. Csak szólunk: pár hónap múlva, jövő tavasszal parlamenti választást tartanak Magyarországon.

Czene Gábor