Előző
Következő
új cikk

Reflektor

Szégyenpad - Egyre lejjebb kerülünk az egyetemi rangsorban

Népszava|2017. nov 22. 05:00
[A+ A-]

Népszava fotó

Továbbra is a nagy múltú magyar egyetemek vezetik a hazai rangsorokat, pedig a nemzetközi listákon egyre hátrébb szorulnak. Ami nem is csoda, hiszen a kutatás-fejlesztési (K+F) ráfordítások jelentősen csökkennek.

Mind az egyetemek, főiskolák, mind a felsőoktatás iránt érdeklődők (különösen a leendő hallgatók és szüleik) számára iránymutatóként szolgálnak a különböző egyetemi rangsorok. Legutóbb a HVG összesítéséből értesülhettünk arról, melyek a legjobbnak tartott magyarországi egyetemek. Az élbolyt vizsgálva senkit nem érhetett nagy meglepetés, továbbra is a nagy múltú egyetemek szerepelnek a lista élén. Az első helyezést a tavalyi évhez hasonlóan az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) szerezte meg, ám idén nemcsak az összesített rangsorban, hanem az oktatói és hallgatói kiválóság tekintetében is (ezekben tavaly: 7. és 2. helyezés).

Hol van a CEU?
Miért nem szerepel a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) a legjobb magyar intézmények rangsorában vagy valamely nemzetközi listán? A válasz egyszerű: a legtöbb rangsorban azokat az egyetemeket mérik, amelyek alapképzést is kínálnak. Ezzel szemben a CEU kizárólag mester- és posztgraduális képzéseket indít.
A CEU eredményeit a különböző alrangsorokban lehet nyomon követni: a QS képzési területekre lebontott listáján politikatudomány és nemzetközi tanulmányok programja 42. helyen szerepel. A CEU szociológia, filozófia, valamint társadalompolitika és adminisztrációs képzései az 51-100. hely közötti helyezést érték el. A Times Higher Education (THE) júniusi közlése szerint a CEU a 160 legjobb európai egyetem között van. A világ legjobb, 50 évnél fiatalabb egyetemeinek THE-rangsorában pedig a 39. helyet szerezte meg a CE .
A Soros György alapította egyetem 25 éve működik Budapesten, ennyi idő alatt sikerült előkelő helyre felküzdenie magát. Bazsa György szerint az egyetem "kitűnő oktatói gárdát verbuvált" az évek során, jó oktatói fizetést és magas hallgatói ösztöndíjakat biztosít. A MAB volt elnöke úgy vélte, a CEU jó példája annak, hogy koncepcionális és jól támogatott működéssel egy-két évtized alatt egészen magas minőség-kategóriába lehet jutni.
Jó példát mutat, de országos méretekben nem követhető. Amíg a finanszírozás nem a minőségen és a teljesítményen, hanem fejkvótákon alapul, egyetemeink kénytelenek lesznek a mennyiségre koncentrálni. A minőségre így kevesebb figyelem jut.

Jól szerepeltek a hagyományos vidéki intézmények is: a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) második, a Debreceni Egyetem (DE) ötödik, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) hatodik lett.

Akár emelhetik is az ösztöndíjakat
Folynak a tárgyalások az ösztöndíj-rendszer átalakításáról, az oktatási államtitkárság szeretne e kérdésre még az év végéig pontot tenni - mondta Palkovics László tegnap az Országgyűlés kulturális bizottságában. Az oktatási államtitkár jelezte: a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával (HÖOK) folytatott megbeszélés részét képezi a juttatások emelése is. Gulyás Tibor HÖOK-elnök elmondta: az elmúlt tíz évben nem történt alapvető változás az ösztöndíjaknál, a hallgatói normatíva nem lett magasabb, és ez nemcsak a teljesítményalapú, hanem a rászorultsági juttatásokat is érinti.

Mint szakegyetem, a klasszikus intézményekhez képest is igen jól teljesített a Semmelweis Egyetem (SE), amely a negyedik helyezést érte el, elsősorban a kiemelkedő hallgatói teljesítmények miatt. Mind oktatói, mind hallgatói kiválóság terén kiemelkedő teljesítmény nyújtott (3. és 7. hely) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE), amely így harmadik lett az összesített rangsorban.

A lista középső részén a művészeti egyetemeket és a kisebb vidéki intézményeket találjuk. Előbbiek közül a korábbi évekhez hasonlóan a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (LFZE, 18. hely) és a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE, 20. hely) szerepelt a legjobban. Utóbbiak sorában a Dunaújvárosi Egyetem (DUE) sokat lépett előre: míg tavaly a 34. helyezést érte el, idén a 28. helyen szerepel. A lista legvégén, a 44. helyen a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) áll.

Összességében elmondható, az elmúlt évekkel összehasonlítva a rangsor nem tükröz hangsúlyos változásokat, ami egyrészt abból adódik, hogy az összeállítás alapjául szolgáló szempontrendszert érdemben nem befolyásolták az olyan jelentős átalakítások sem, mint a közelmúltban lezajlott kari átszervezések, főiskolák egyetemmé alakítása.

A lista készítői az oktatói kiválóság alrangsorának összeállításánál a következőket vették figyelembe: tudományos fokozattal, MTA-címmel rendelkező oktatók száma és aránya, az egy tudományos fokozattal rendelkező oktatóra jutó hallgatók száma. A hallgatói kiválóság értékelésénél szempont volt az első helyes jelentkezők száma, a felvettek pontátlaga, a nyelvvizsgával felvettek aránya, valamint a középiskolai versenyeken helyezést elért diákok száma.

Szégyenpad
Nemcsak a matematika, a szövegértés és a természettudományok területén, de az informatikát és problémamegoldó készségeket illetően is alulteljesítenek a magyar diákok - derült ki a 2015-ös PISA-felmérés eredményeiből. Noha ezekről már tavaly is megtudhattunk részeredményeket, a teszteket összeállító és értékelő OECD most adta ki részletes elemzését. A 15 éves diákok körében végzett felmérés során 2015-ben vizsgálták először az együttműködési, problémamegoldó készségeket, a magyar fiatalok sajnos átlag alatt teljesítettek, 472 pontot szereztek (az OECD-átlag 500 pont volt). A legmagasabb pontszámot Szingapúr (561) érte el, amelyet Japán (552) és Hongkong (541) követ.
A vizsgált térségbeli országok közül Csehország (499), Észtország (535), Horvátország (473) és Szlovénia (502) is megelőzte Magyarországot, és csak Bulgáriánál (444), Litvániánál (467) és Szlovákiánál (463) teljesítünk jobban. Az elemzés szerint az elért teljesítmény Magyarországon kimagaslóan erős összefüggést mutatott a diákok és az iskolák társadalmi-gazdasági helyzetével is.
A gyenge teljesítmények nemcsak a középfokú oktatásban, hanem a felsőoktatásban is éreztetik hatásukat: több esetben azzal kell eltölteni az első szemesztert, hogy a diákok hiányosságait pótolják. Részben talán ez is közrejátszik abban, hogy nagy múltú egyetemeink is mind hátrébb csúsznak a nemzetközi rangsorokban.

Míg a hazai listán a helyzet többé-kevésbé változatlan, a nemzetközi rangsorok vegyes képet mutatnak - ami nem meglepő, hiszen a szempontrendszereikben is jelentős különbségek vannak. Az eredmények nem túl hízelgőek a magyarországi intézmények szempontjából: például a Center for World University Rankings (CWUR) listáján egyre hátrébb kerülnek a hazai legjobbak. Az ELTE 2014-ben a 371. helyen szerepelt, idén az 515. lett (ennek ellenére ebben a rangsorban is az ELTE a legjobb hazai intézmény). A CWUR összesen nyolc szempont alapján rangsorolja az egyetemeket, ezek közül talán a legfontosabb, hogy figyelembe veszik a végzett hallgatók elhelyezkedését is.

A brit Quacquarelli Symonds (QS) egyetemi rangsor összeállításánál a nemzetközi kutatói "hírnév" számít bele legnagyobb súllyal a végeredménybe (a rangsor az első 500 egyetemet részletesen, utána csoportokba szedve mutatja). Ezen a listán az ELTE hátrébb csúszott: a tavalyi 601-650-es csoportból idén átkerült a 651-700-asba. A QS értékelése szerint azonban a legjobb magyarországi egyetem nem az ELTE, hanem az SZTE (az 501-550-es csoportba sorolva).

A top-helyeken valamennyi listán amerikai és brit egyetemek szerepelnek. Fábri György, az ELTE PPK oktatója blogján erről azt írta: ebből is látszik a globális felsőoktatási és kutatás-fejlesztési piac további koncentrálódása az angolszász, de egyre erőteljesebben a kínai akadémiai világra is.

"Speciálisan magyar tényezőként a felsőoktatási kutatás-fejlesztési ráfordítások jelentős csökkenése említhető, ami 2010-óta folyó áron is közel 10 százalékos (61,8 milliárd forintról 56,7 milliárd forintra). A folyamat ráadásul rosszabbodik, hiszen a 2015-ös adataihoz viszonyítva a 2016-ban több, mint 16 százalékkal csökkent a felsőoktatási kutatási ráfordítások mértéke. Kevesebben is kutatnak: a tényleges kutatói létszám 3 százalékkal lett kisebb" - írta Fábri, aki szerint a közeli jövőben sem lehet látványos javulásra számítani, hiszen a kutatási ráfordítások mind a publikációkban, mind a nemzetközi együttműködésekben közvetlenül meghatározzák az egyetemi rangsorok helyezéseit.

A rangsoroknál a trend a lényeg
A minőségértékelésére épülő akkreditáció nem ad alapot a különböző egyetemi rangsoroknak - mondja Bazsa György a Debreceni Egyetem tanára, egykori rektora. Ugyanakkor a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) korábbi elnöke szerint figyelmen kívül sem lehet őket hagyni, különösen akkor, ha - javuló vagy romló - trendet jeleznek.
- Mennyire hisz a rangsorokban?
- Mint a MAB egykori elnöke, saját gyakorlatomként is mondom, hogy a minőségértékelésére épülő akkreditáció - és annak bármely formája - nem kíván sem építeni a rangsorokra, sem alapot adni nekik. Ennek ellenére nem lehet figyelmen kívül hagyni a listákat.
- Az egyetemek sokáig rangsorok nélkül működtek.
- Az úgynevezett "ranking" (rangsorolás - a szerk.) ügyét a média, elsősorban az amerikai futtatta fel, mert ahol verseny van, ott a rangsorolás is óhatatlanul megjelenik. Felesleges ellene hadakozni, akkor is, ha nem szeretjük vagy nem értünk egyet vele.
- Olykor szembetűnő különbségek vannak a listák között.
- Vannak olyan tényeken alapuló mérőszámok, amelyek mégsem teljesen objektívek. Ilyenek a hallgatók jelentkezési arányai, a jelentkezők pontszámai, a végzettek elhelyezkedési arányai. Az oktatóknál a tudományos fokozatok száma, aránya, a publikációs és hivatkozási adatok. Ezeket minden tisztességes ranking-rendszer felméri, súlyozásukat is közli, ám utóbbiban gyakran nagy különbségek vannak, s jórészt innen származik az egyes intézmények helyezésének különbsége. Ebben nem lehet igazságot tenni: a szerkesztők döntik el, miket tartanak fontosnak, súlyosabbnak.
- Mennyire hiteles így egy rangsor?
- Bár egy-egy intézmény pozíciója rangsoronként különbözhet, három dolog azért mégis viszonylagos objektivitással és fontos információval bír: vannak egyetemek, melyek rendre ott vannak az első tízben, vagy százban, vagy kétszázban, vagy ötszázban, s ezekre mindenki úgy tekint, hogy a kiválóság egy-egy fokát jelentik - értelemszerűen abban a kategóriában. Oxford, Cambridge, Harvard, MIT, Stanford, Yale - évente vívnak egymással presztízscsatát, de semmi sem múlik ezen: Oxford akkor is kiváló, ha valamelyik listán első, egy másikon ötödik.
- Ön szerint mitől jó egy egyetem?
- Kiváló professzoraitól, oktatóitól, ehhez kapcsolódó hallgatóitól, végzőseitől, jó menedzsmentjétől, autonómiájától és a szélesen értelmezett minőségi, korszerű infrastruktúrájától. A rangsoroknál akkor kell igazán figyelni, ha trendet látunk: ha javuló, meg kell vizsgálni, hogyan sikerült azt elérni, ha romló, fel kell tárni az okokat. Listák mindig is lesznek, az okosak inkább tanulnak belőle és kevésbé szidják. De lehet fordítva is.



Juhász Dániel

Lájkoljon minket a Facebook-on is!