Előző
Következő
új cikk

Vélemény

A holdudvar jobban teljesít

Népszava|2017. nov 23. 06:03
[A+ A-]

Magyar vállalkozónak nem volt még olyan jó éve, mint amilyet Mészáros Lőrinc a magáénak tudhat: az egykori gázszerelő felcsúti polgármester 105 milliárdosra hizlalta személyes vagyonát. Ezzel húsz hellyel került előbbre a Forbes gazdag magyarok listáján és már ő a nyolcadik a sorban. Tavaly ilyenkor a Forbes 35 milliárdra saccolta a Mészáros-vagyont, ami szűk egy esztendő alatt a háromszorosára dagadt. A cégbirodalma 121 egységből áll, és csak az idén 82 vállalkozást alapított. Ezek összesen 258 milliárdnyi értékben nyertek közbeszerzési pályázatokat. Így persze könnyű boldogulni.

Amúgy nem csak ő zárt sikeres évet. Bár a leggazdagabb magyar, Csányi Sándor OTP-vezér gyarapodásának üteme lényegesen elmarad ettől, azért ő sem panaszkodhat, mert a napi.hu szerint az egy esztendővel korábbi kétszázmilliárd helyett már 260 milliárd – a Forbes szerint 294 milliárd – forint felett rendelkezik. Így ő lehet az egyetlen magyar dollármilliárdos is.

Általánosan elmondható, hogy a leggazdagabbak zömében még sokkal gazdagabbak lettek. Például Gattyán György a nem egészen százmilliárdjához hozzátett még valamivel több mint nyolcvanmilliárdot – egyetlen esztendő alatt. Demján Sándor is gyarapította negyvenmilliárddal a 120 milliárdját, s ugyanennyit keresett Felcsuti Zsolt is, aki így 110 milliárdnyi vagyonnal rendelkezik. Persze ezzel sem érnek még a közelébe sem Orbán Viktor földijének és barátjának.

A gazdaságilag aktív népesség nettó átlagkeresete a KSH adatai szerint 1960 óta nem nőtt olyan arányban, mint amennyivel Mészáros Lőrinc vagyona egyetlen év alatt. Most ugyanis reálértéken nagyjából kétszer annyi a havi jövedelmünk, mint 56 éve. Ami azért is érdekes, mert 1981-ben jártunk az 1960-as szint 160 százalékánál, s utána 2002-ig a fizetésünk vásárlóértéke ennél csak kevesebb volt. A mélypontot különben 1996 jelentette, amikor mindössze 12 százalékkal ért többet a keresetünk, mint a senki által vissza nem kívánt kádári 1960-ban.

A tények makacs dolgok, s bizonyára sokan hajlamosak a pénztárcájukon keresztül megítélni a saját helyzetüket. Talán ezért is emlékeznek az idősebbek nem kis nosztalgiával arra a bizonyos 1981-es esztendőre, ami sokak számára az aranykor lehetett. Legközelebb 2003-ban élhettek az átlagemberek ezen a szinten. Attól kezdve viszont kétségkívül folyamatosan javult a helyzet, s az azóta eltelt csaknem 15 év alatt a jövedelmi pozícióink negyven százalékkal javultak. Így jutottunk el oda, hogy kétszer olyan jól élünk, mint 1960-ban.

De tessék számolni: 2003 óta következett be a reálkeresetek tekintetében negyven százalékos növekedés. Mészáros Lőrinc vagyona viszont egyetlen év alatt emelkedett a háromszorosára – más számítás szerint csaknem hatszorosára. Ugyanennyi idő alatt Csányi Sándor is harminc százalékkal gazdagodott. Más megközelítésben: a napi.hu top százas listáján szereplők összvagyona egy év alatt majdnem hatszázmilliárddal nőtt, s megközelíti a 3400 milliárdot, ami egyetlen év alatt több mint húsz százalékos hozamot jelent.

A top százak különben 2002-ben nagyjából 630 milliárddal rendelkeztek, s ma már ennek több mint ötszörösét birtokolják. A fogyasztói árak ugyanezen idő alatt 82 százalékkal nőttek, tehát reálértéken is körülbelül megháromszorozódott a vagyonuk. A reálbérek viszont azóta csupán negyven százalékkal emelkedtek.

Ennyivel gazdálkodhatunk tehát többel, de ez csak ahhoz elég, hogy az emberek nem egészen fele képes legyen valamennyi, jellemzően havi legfeljebb néhány tízezer forintnyi megtakarításra. A többieknek viszont gondot okoz bármilyen váratlan kiadás, és ha elromlik például a mosógépük, akkor a javításra valamilyen gyorshitelt vesznek igénybe – vagy egy ideig kézzel mosnak. Ők tehát nem milliárdokban, de nem is milliókban, hanem ezer forintokban gondolkodnak.

De érdekes lehet az is, miként alakult az egy főre eső GDP az utóbbi pár esztendőben. Például 1995-höz képest a bruttó hazai termék 2016-ra hatvan százalékkal emelkedett. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a bérek reálértéken ennél nagyobb ütemben, több mint nyolcvan százalékkal nőttek. Csak arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jövedelemkülönbségek egyre nagyobbak, s miközben a legrosszabbul kereső tíz százalék 2010-ben még a fizetések 4,2, tavaly viszont már csak 3,3 százalékát vitte haza.

Az egykulcsos szja bevezetése – ami akár havi százezres nagyságrendű pluszt jelentett a tehetősebbeknek –, a munkanélküli segély radikális visszavágása, a közmunkában foglalkoztatottak megalázóan alacsony bére nyilvánvalóan növelte az aránytalanságokat. Így nem véletlen, hogy a jövedelmeket tekintve a felső tíz százalék rendelkezik a szabad pénzügyi eszközök kétharmadával. Az ő birtokukban van a részvények több mint kilencven, az állampapírok 87, valamint a készpénz- és betétállomány csaknem negyven százaléka. A konklúzió tehát: a Fidesz holdudvara bizonyosan gazdagodik, de az átlagosnál jóval magasabb jövedelemmel rendelkezők sem járnak rosszul, miközben a szegények még szegényebbé válnak.

Ez vajon meddig tartható? A Magyar Szakszervezeti Szövetség mindent megtesz annak érdekében, hogy a profitból mindenki a befektetett munka arányában részesedjék!

Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke