Előző
Következő
új cikk

Szerintem

Majd a mama segít

Népszava|2017. nov 24. 06:25
[A+ A-]

A legidősebb unokám hetedikes egy Pest megyei kis faluban. Műszaki érdeklődésű, de az iskola fizikatanára nyugdíjba ment, fillérekért pedig nem akart óraadóként maradni, a nyugdíját, amit 41 év tanítás után kiérdemelt, nem szerette volna lemondani.

Pánikra semmi ok, lesz helyettesítés, nyugtatták a szülőket, aztán kiderült, hogy egyik órára bemegy az énektanár, másikra a földrajztanár, majd a tornatanár, vagyis mindig az, aki ráér. Magam is műszakiként dolgoztam 40 évet, tudom, hogy ma már egy esztergályosnak is komoly matematikai és fizikai ismeretekkel kell rendelkeznie, nem beszélve arról, ha valaki netán villamosmérnök vagy informatikus akar lenni.

Az egyetemen magasra teszik a mércét. Ekkor úgy döntöttünk, hogy a feleségem, aki már nyugdíjas matematika-fizika szakos tanár, elvállalja az óraadást, akkor is, ha az ezért kapott fizetség a benzinre sem elég. Most a nagymama minden héten egy nap leautózik a faluba és legalább az unokám osztályának megtanítja a fizikát. Készüljünk fel, nyugdíjas társaim, hogy az unokáinkat is nekünk kell tanítanunk, mert a NER-nek erre már nincs kapacitása.

"Arotok"