Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Paks 2, az időzített bomba

Népszava|2017. nov 27. 06:04
[A+ A-]

Miközben sajtóhírek szerint az új paksi atomerőmű építéséhez az orosz hitel-eurók szinte már „a spájzban vannak” - a Roszatom benyújtotta az első számlát -, addig a paksi bővítés ellenzői az atomerőmű-bővítés engedélyezésével, tervezésével kapcsolatos egyes szakmai problémákkal foglalkoznak. Nem kívánom lebecsülni ezeknek a jelentőségét, de az ilyen kérdésekről szóló vita csak erősíti azt az Orbán-kormány által vetített délibábot, amely szerint a paksi atomerőmű bővítésének kérdése már eldőlt, ez egy Magyarország számára előnyös ügylet, a biztonságos és olcsó áramellátás záloga, ezért kár is vitatkozni a kérdésről. E lap hasábjain is többször érveltek energetikusok az új atomerőmű mellett, mert a támogatók szerint a biztonságos villamosenergia-ellátáshoz kell Paks 2.

Szerintem meg nem dőlt el még semmi, Paks 2-t pedig elsősorban nem energiapolitikai, energetikai, hanem gazdaság- és biztonságpolitikai szempontból kell vizsgálni és értékelni. Az Orbán-Putyin paktum gazdaságpolitikai értelemben egy időzített bomba, amelyet – gyermekeink és unokáink érdekében – minél előbb hatástalanítanunk kell.

A magyar GDP közel 10 százalékával egyező mértékű devizahitelről a szó, amelynek a kamata magasabb (3,95-4,95 százalék), mint a 2009-es válság idején felvett és akkor a Fidesz által „elátkozott” IMF és EU hitel kamata volt. Ezt a magas kamatozású devizahitelt ráadásul egy olyan beruházáshoz vennénk fel, amely – állami támogatás, vagyis adóforintok nélkül – nem áll meg a lábán, és még sokkal többe is kerülhet a tervezett összegnél. Egy államadósságot növelő, rendkívül nagy, négy-ötezer milliárd forintos beruházásnak (mert tartalék erőművet is kell építeni és hálózatot kell fejleszteni) óriási a kockázata, míg több, magánberuházásban épülő erőmű esetén a kockázat megoszlik, és a hitel nem rontja a kulcsfontosságú makrogazdasági mutatókat. A projekt ráadásul biztonságpolitikai kockázatokat is hordoz, hiszen ez lehetőséget biztosít arra, hogy a hitelező gazdasági eszközökkel akár politikai befolyásra is szert tegyen.

Paks 2-re ellátásbiztonsági okból ugyanakkor nincs szükség, hiszen a szükséges villamos energia más módon is előállítható. A Paks 2 beruházás tehát rendkívül drága, új eladósodási hullámot indít el és nagy ráfizetés lesz a vége. Minden értelemben.

Ezért a fejünk fölött, titkokban megkötött Orbán-Putyin paktumot fel kell mondani, és népszavazással kell dönteni arról, akarunk-e új atomerőművet vagy sem. Ez az álláspontunk nem új, az MSZP képviselői 2011-ben a Nemzeti Energiastratégia parlamenti vitájában is azt képviselték, hogy „az új atomerőmű ügyében hozandó döntéshez a kétharmados felhatalmazás is kevés, ahhoz népszavazás kell. Magyarország energiamixében olyan súlyt alkot a nukleáris energia, és az energiafüggetlenség tekintetében annyira meghatározó ennek a későbbi felhasználása, hogy szükséges, hogy egy nagyon széles társadalmi felhatalmazás alapján kerüljön sor a bővítésre, és ehhez, úgy gondoljuk, hogy nem elegendő egy kormánydöntés.”

Süli miniszter úr és más kormányzati megszólalók előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a döntést még 2009-ben hozta meg az Országgyűlés 96 százalékos többséggel. De ez egyszerűen nem igaz. Mert mit is tartalmaz a hivatkozott országgyűlési határozat? „Az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulást ad az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 7. §-ának (2) bekezdése alapján - összhangban a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról szóló 40/2008. (IV. 17.) OGY határozat 12. f) pontjával -, a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez.”

Ez legfeljebb egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére adott felhatalmazást. Ez világosan kiderül a határozati javaslat indokolásából, mely szerint: „Az Országgyűlés elvi hozzájárulása csak az előkészítési tevékenység megkezdését jelenti.” Ezt bontja ki a határozatban hivatkozott 40/2008. (IV. 17.) OGY határozat 12. f) pontja is: (a Kormány) „kezdje meg az új atomerőművi kapacitásokra vonatkozó döntés előkészítő munkát. A szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kellő időben terjessze az Országgyűlés elé”.

Az előkészítő munka elmaradt, helyette jött a titkos Orbán-Putyin paktum. Máig nincs magyarázat arra, hogy Orbán Viktor miért nem tartotta be az országgyűlési határozatot és miért nem keresett kibúvót az orosz nyomás alól pl. egy népszavazás szükségességére való hivatkozással.

Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk értékelni az Orbán-Putyin paktumot, érdemes feltenni az alábbi alapvető kérdéseket.

Származik-e előnye Magyarországnak abból, hogy az Orbán-kormány országgyűlési felhatalmazás és társadalmi vita nélkül, egy 1966-os szovjet-magyar államközi szerződésre hivatkozva eldöntötte a Paksi Atomerőmű új 5. és 6. blokkjainak létesítését, a hitelfelvételt és Magyarország Oroszországnak történő eladósítását? Nem, hátránya annál inkább (lásd fentebb).

Miért akarunk új atomerőművet, ha a meglévőt még akár évtizedekig üzemben tarthatnánk? A jelenleg üzemelő Paks 1 blokkjainak 2037-ig van működési engedélyük, de a legújabb tapasztalatok alapján ezen blokkok élettartama további évtizedekkel hosszabbítható meg.

Miért akarunk olyasmire közpénzt költeni, amire felesleges, miközben nem jut elég pénz az állam közfeladataira: az egészségügyre, az oktatásra vagy a kutatásra?

Olcsóbb lesz-e az új blokkokban termelt áram? Nem. Kormányzati szakértői számítások szerint még hatvan év átlagában is a jelenlegi paksi árnál 50 százalékkal kellene drágábban adnia az atomerőműnek az áramot, hogy a beruházás egyáltalán megtérüljön.

Történt-e már magyar részről végleges és visszavonhatatlan kötelezettségvállalás az új 5. és 6. blokkok megépítésével kapcsolatban? Nem. Ezt erősítette meg az Európai Bizottság állami támogatást engedélyező határozata, és ez olvasható ki Süli János miniszter úr nekem küldött válaszleveléből is.

Ezek után a megoldás kézenfekvő: a káros Orbán-Putyin paktumot fel kell mondani. Arról pedig, hogy 2037 után akarunk-e atomenergiát használni, széleskörű társadalmi vita után népszavazással kell dönteni. Az atomenergia energiatermelési célú alkalmazása ugyanis nem bal- vagy jobboldali ügy és nem pártpolitikai kérdés, de még csak nem is szimpla energiapolitikai ügy. Az MSZP tagsága és szavazói között egyaránt vannak ellenzői és támogatói az atomerőművi villamosenergia-termelésnek. Nem kell lebecsülni a magyar választókat, hanem el kell látni őket a döntéshez szükséges információkkal.

Bonyolult kérdés? Nem nagyon. Vagy szeretnék, vagy nem szeretnék honfitársaink, ha új atomerőmű épülne. Egy népszavazás ugyanakkor kikényszeríti és lehetővé teszi a mellette és ellene szóló érvek nyilvános megvitatását.

Van választási lehetőségünk az energiaellátás módja tekintetében? Igen, hiszen nem csak atommal lehet a megfizethető árú áramot előállítani. Vannak országok, ahol van atomerőmű, és vannak országok, ahol nincs, de a villamosenergia-ellátás mindenhol biztosított.

Van joguk dönteni a magyar embereknek ebben a kérdésben? Igen. Ezt egyébként még Gulyás Gergely Fidesz frakcióvezető is elismerte.

Ne felejtsük el, hogy könnyen megismétlődhet Bős-Nagymaros vagy az osztrák atomerőmű esete, amikor már a majdnem kész létesítmény üzembe helyezését akadályozta meg az elsöprő erejű tiltakozás. Ki tudja, hogy miként reagál tíz év múlva a magyar társadalom Paks 2-re?

Gyermekeink és unokáink érdekeit is figyelembe véve ezért minél előbb cselekednünk kell, különben Orbán Putyinra költi 5-6 ezer milliárd forintunkat, és ezzel évtizedekre kényszerpályára és orosz függőségbe helyezi Magyarországot. Ez a valódi tétje a tervezett Paks 2 beruházásnak.

Tóth Bertalan országgyűlési képviselő, az MSZP frakcióvezetője