Előző
Következő
új cikk

Sport

Mezey György: a magyar futball elveszítette saját útját

Népszava|2017. dec 6. 05:51
[A+ A-]

Fotó: Szalmás Péter

Mezey György szerint a magyar labdarúgás külföldi edzők helyett magyar szakemberekkel léphet a fejlődés útjára. Mezey volt az utolsó szövetségi kapitány, akinek vezetésével 1986-ban Mexikóban világbajnokságon szerepelt a magyar nemzeti csapat.

Mezey György a legsikeresebb magyar futballedzők közé tartozik. Harmincöt mérkőzésen irányította a válogatottat, előbb 1983 és 1986 között, majd 1988-ban. Itthon kétszer választották az év edzőjének, 1985-ben az év európai szövetségi kapitánya lett. Edzősködött Finnországban és Kuvaitban is, majd amikor 2011-ben bajnokságot nyert a Videoton csapatával, visszavonult az élvonaltól, azóta ritkán szerepelt a nyilvánosság előtt. A Népszavának a honi futball helyzetéről, és az 1986-os mexikói vb előtti tésztaevésről is nyilatkozott.

- Hogy van?

- Élem a saját világom, a hetven év felettiekét. Csökken az engem keresők száma, és egyre kevesebb a barátom. Akik még megmaradtak, azok igaz barátok.

- Melyik sikeres eredményére emlékszik a legszívesebben?

- Arra a harmincöt évre, amit az élvonalban töltöttem. Külön nem tudnék kiemelni egyet sem. Nyertem három bajnoki címet, az elsőt a BVSC csapatával még a második vonalban. 1977-ben lettem NB I-es gárda edzője, és az első bajnoki évemben a harmadik helyen végeztünk az MTK-val. Aranyérmes lettem 1991-ben a Honvéd, majd 2011-ben a Videoton csapatával. Ezek mind felejthetetlen, szép emlékek. No, és ott van még az a sikeres sorozat, amit válogatottal értünk el a világbajnokság selejtező-csoportjában 1985-ben.

- A hollandok és az osztrákok előtt végezve jutottunk ki ebből a csoportból Mexikóba a világbajnokságra. A csoportban elért eredmények alapján mindenki várta a folytatást. A bizakodó hangulatot erősítette, hogy 1986 tavaszán 3-0-ra nyertünk itthon Brazília ellen is. Így 31 év távlatából miként értékeli a világbajnokságon történteket?

- Nem változtatnék semmit a felkészülésen, változatlanul úgy csinálnánk mindent, amit a világbajnokságot megelőző három évben végeztünk. Az ellenségeim azt mondják, hogy túledzettem a csapatot, meg rengeteg tésztát ettek a játékosok, ám ez csak rosszindulat. A futballban szerencse is kell, és tőlünk akkor elpártolt. A korábbi években felfelé ívelt a csapat, eljutott a csúcsra, majd megkezdődött egy leszálló ág. Ez 1986 nyarán már jelentkezett. Az első meccsünket a Szovjetunió ellen vívtuk, és mi a korábban bevált, és eredményes taktikánkat alkalmaztuk, vagyis előre mozgással szerveztük a játékot. A meccs elején gyorsan kaptunk két gólt, és ha akkor lett volna időkérés, vagy ivószünet, máris változtattam volna. Az lett volna a megoldás, hogy az előre mozgás helyett visszahúzódunk, és kivagdossuk a labdát a mezőnybe, meg kontrázhatunk is. Most azt mondom, ha sikerült volna ez a változás a taktikában, nem kapunk hat gólt, és harmadikként is továbbjutók vagyunk a csoportból, nem esünk ki a rosszabb gólkülönbségünk miatt. De ilyen a futball, rúghat hatot a csapat, de kaphat is. Mi korábban a török válogatottat vertük idegenben 6-0-ra, a Szovjetunió ellen viszont mi voltunk a szenvedő fél.

- A múlt felidézése után térjünk vissza a jelenbe. Hogy látja a magyar labdarúgás helyzetét?

- Zűrzavaros a helyzet. A magyar futball elveszítette saját útját, eltűntek az értékrendek. Puskásék felépítették ezt, amit Détári, Nyilasi és Törőcsik generációja megtartott. Napjainkban a külföldi hatások kerültek előtérbe, nagy a bizonytalanság, nincs már arculata a focinknak, az összevisszaság a jellemző. Korábban elsőrendű volt ez a sportág, rengeteg pályával, rengeteg gyerekkel. Aztán jöttek az okoskodók, a különböző irányvonalakat hirdetők. Nálunk a futball változtatja a politikai és vezetői döntéseket, holott fordítva kellene ennek működni, a társadalom hasson a futballra.

- A hátteret és a jövőt az utánpótlás biztosítja. Vannak anyagilag jól támogatott akadémiák, onnan viszont elvétve kerülnek ki jó játékosok. Mi a véleménye erről?

- Hiába vannak akadémiák, ha azokat közepes képességű gyerekekkel töltik fel a létszám miatt. Ezek a fiatalok hiába sajátítják el az alapokat, tehetség hiányában nem lesznek képesek később sem a közepes szint fölé emelkedni.

- A válogatottnál és most már egyre több klubcsapatnál is külföldi edzőket foglalkoztatnak. A hazai edzők kissé háttérbe kerültek. Jó ez így?

- Erről beszéltem az imént, hogy különböző irányzatokkal kísérletezünk. A magyar futball egykori arculatát nem lehet visszaadni a hazai szakemberek nélkül. Azon csak mosolyogni lehet, hogy ők alkalmatlanok. Őket kell még felkészültebbé, tájékozottabbá és széles látókörűvé tenni. Ők ismerik legjobban az itteni viszonyokat, magyar szakemberekkel léphetünk megint előre.

Lázár Lajos írása a Népszavának

Lájkoljon minket a Facebook-on is!