Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Megvan az első magyar nemzetközi színésznő

Népszava|2017. dec 10. 08:20, frissítve: 2017. dec 10. 16:59
[A+ A-]

Borbély Alexandra Peter Simonischek és Sandra Hueller között Berlinben, 2017. december 9-én - Fotók AFP

Borbély Alexandra lett a legjobb európai színésznő, amúgy pedig a svéd Ruben Östlund A négyzet című filmje tarolt a jubileumi harmincadik Európai Filmdíjakon.

„Semmire, babonás vagyok” – vágta rá Enyedi Ildikó arra a vörös szőnyegen feltett kérdésre, hogy hány díjra számít a Testről és lélekről kapcsán, mely négy kategóriában volt jelölt a harmincadik Európa Filmdíjon. Az egyik, a legjobb színésznő mezőnye volt, ahol Borbély Alexandra három francia (köztük az Oscar-díjas Juliette Binoche) és egy brit színésznővel szemben indult az elismerésért és minden előzetes spekulációt megcáfolva elhozta a díjat.

De ez csak egy, persze boldogságra okot adó statisztikai adat – elvégre eddig az Európai Filmdíjak történetében sosem nyert magyar színésznő – de Alexandra egyszerűen emberi arcot adott a kissé statikus gálának. Szimplán azzal, hogy elsírta magát. Méghozzá őszintén. A díj előtt már látszott, hogy totálisan felfokozott idegi állapotban van, de miután kihirdették a győzelmét és felment a színpadra, őszinte érzelmeivel ledominálta a gála közönségét. Remegett örömömében, zokogott, megpróbált beszélni, miközben látszott, hogy ez most igazi harc a számára. Akiben pedig van valami érzékenység, csatlakozott hozzá: Enyedi Ildikó rendező, Mécs Mónika producer – és persze az európai film legjobbjai.

„Nem tudok beszélni, pedig írtam beszédet. De nem tudom felolvasni” – mondta a színésznő folyamatosan elcsukló hangon. "Kaptam már díjat színházi alakításért, de filmszínésznőként ez a legelső díjam". Ez pedig, filmtörténeti pillanat, hiszen Törőcsik Mari óta nem sikerült magyar színésznőnek áttörnie a határainkat. A nyitrai születésű Borbély Alexandra a gála után lapunknak úgy fogalmazott: ő nem csak Magyarországon, de Szlovákiában és Csehországban is otthon érzi magát, így mindig is európainak tartotta magát.

Enyedi Ildikó egyébként profi az országimázs építésben: arra a kérdésre, hogy hogyan lehetséges, hogy Magyarországon olyan egyedi alkotók vannak, mint ő, elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap abszolút támogat minden tehetséget – példaképpen a nyolcvanhat éves Mészáros Mártát is megemlítette, aki nemrég mutatta be legújabb filmjét, az Aurora Borealis-t. De hiába a pozitív szavak, az Európai Filmakadémia elnöke, Wim Wenders jubileumi beszédében szintén kiemelt minket, amikor kiemelte: pontosan látjuk, mi történik Magyarországon, Lengyelországban, Oroszországban és a Cseh Köztársaságban.

Ahogy fogalmazott, harminc évvel ezelőtt nem csak fiatalabbak voltak, de egy optimista Európában éltek. De visszatértek populista alakok, hogy lerombolják a közös álmaikat. Talán mert túl sokáig elnéztük, hogy a bürokrácia irányítja Európát. „Korábban nem a pénz irányította az életünket, nem olyan figurák, akik leegyszerűsítik a tényeket, nem bizonyos oligarchák ” – húzta alá mondandóját Wenders. Beszédét pedig ezzel a mondattal zárta: „Nagyobb a felelősségünk, mint valaha”.

Ha a statisztikát nézzük, a harmincadik Európai Filmdíjon totális svéd győzelem született: a legjobb látványtervező, legjobb forgatókönyv, legjobb rendező, legjobb komédia és a legjobb film is a Ruben Östlund rendezte A négyzet lett. Sőt, a legjobb színész is ezt a produkciót erősíti, hiszen A négyzet főszereplőjeként a dán Claes Bang térhetett haza az európai Oscarral. Ruben Östlund arra a kissé szemtelen kérdésünkre, hogy mi a különbség a legjobb film és a legjobb komédia között, humorosan reagált: megígérte, hogy elintézi Wendersnél, hogy jövőre szüntessék meg az utóbbi kategóriát.

A legjobb zeneszerző és a legjobb operatőd díját besöprő orosz Andrej Zvjaginjcev rendezte Szeret nélkül lett, így számszakilag ez lett a második legsikeresebb európai mozifilm. A Prix Fipresci-díjazott, azaz a legjobb elsőfilm, a Lady Macbeth, a legjobb animációs egészestés mű pedig a Van Gogh festményei alapján készült Loving Vincent lett.

A másik nagy magyar kedvencünk, Bucsi Réka sajnos nem nyert a LOVE-al, mely a legjobb rövidfilm kategóriában jelölték: a díjat a Juanjó Jimenez vihette haza a Timecode című etűdjéért, mely két parkolóőr történetét meséli el. A legjobb dokumentumfilm Communion – Kommuna című lengyel produkció lett. A közönségdíjat egy igazi dráma, Stefan Zweig – Búcsú Európától című műve kapta.

„Sosem vártam díjakat, mert akár egy gép, kutattam a számomra tökéletes filmnyelvet” – mondta magáról az életműdíjjal kitűntetett Alekszader Szokurov. Az orosz nagymester bevallása szerint egész életében azt a művészi kifejezési formát kereste, amely egyben roppant erős fegyver is tud lenni. „Az én filmjeimet nem szeretik Oroszországban, de én imádom a mozit, és sosem adom fel a munkát” – zárta mondandóját.

„Kérek 600 ezer eurót!”
Soha életemben nem ért még ekkora megaláztatás – mondta Julie Delpy francia színész-rendező, amikor átvette az Európai hozzájárulás a világ filmművészetéhez nevű díjat. Persze, nem a gálára és az elismerésre gondolt itt, hanem arra, hogy a nagy tengerentúli stúdióknak dolgozó amerikai ügyvéd a napokban megtorpedózta legújabb filmjének a forgatását: ennek következtében francia-német produkcióból – mindössze néhány héttel a tervezett forgatás előtt – kiszállt az amerikai finanszírozó. Delpynek most égető szüksége lenne 600 ezer euróra, így bejelentette: tombolákat lehet venni tőle, és aki a legtöbb pénzt adja neki a gála utáni partin, azzal másnap együtt reggelizik. Mivel egy szállodában laktunk, vasárnap reggel meglestük Delpyt: egyszerre három emberrel reggelizett!



Csákvári Géza

Lájkoljon minket a Facebook-on is!