Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Üljenek együtt a testvérek!

Népszava|2017. dec 18. 06:03
[A+ A-]

Benjamin Netanjahunak az Észak-Amerikai Zsidó Szövetségek közgyűlése előtt megtartott beszéde – pár hónapnyi retorikai hatásszünetet követően – választ adott a Mazsihisz elnökeként felvetett kérdésemre, és úgy tűnik, mégis egyetértünk.

Az elmúlt években a nemzetközi sajtóban számos publicisztika született arról, hogy Izrael és a diaszpóra zsidósága távolodik egymástól. A diaszpórai közösségek sok helyen gyengülnek, magas a vegyes házasságok aránya, fokozódik a beolvadás és rengetegen mennek Nyugat-Európából, Ukrajnából, Dél-Amerikából Izraelbe, ahol jóformán népességrobbanás zajlik. A diaszpórában - az ortodox közösségeken kívül - alacsonyak a születésszámok, az Izraelen kívül élő zsidók súlya és szerepe csökken. Izraelben az ultraortodoxia állam által garantált hatalma megingathatatlan, Amerikában viszont a nem ortodox zsidó közösségek az erősek, ráadásul nem jelentéktelen részük kritikus a jelenlegi izraeli kormánnyal szemben. A legnagyobb diaszpórai csoport, az észak-amerikai zsidóság és Izrael közt hiányzik az összhang.

Az amerikai szélsőjobboldal látványos felbátorodása és Trump elnök ezzel kapcsolatos állásfoglalásai nyugtalanítják az amerikai zsidóság jó részét, ami példa nélküli a szabadság hazájában. Az amerikai zsidóság nagy létszámú, sikeres, jól integrálódott közösség, amely most kicsit megzavarodott, és Netanjahu némely óvatos reakciójából úgy tűnhetett, hogy őt ez a zavar sem érdekli különösebben. Trump osztja az Iránnal, az iráni atommegállapodással kapcsolatos izraeli aggályokat és Netanjahunak ez láthatóan fontosabb, mint az amerikai zsidók aggodalmai.

A magyar zsidóság nem mérhető az amerikaihoz, problémáink mégis hasonlóak. Izrael és Magyarország ma stabil szövetségesek, a szimbolikus politika terén ugyanakkor még mindig sok a vita, a félreértés a magyar zsidóság legnagyobb szervezete és a kormány között. Mindez – valljuk be – budapesti látogatása során tulajdonképpen hidegen hagyta Izrael miniszterelnökét, neki elsősorban Izrael diplomáciai célkitűzéseit kellett szem előtt tartania és ennek a feladatának maradéktalanul eleget is tett. Az ellentét nyár elején nem tűnt feloldhatónak.

Trump döntést hozott nemrég Jeruzsálem elismeréséről, megosztva az amerikai zsidó szervezeteket. A többségük örül, némelyek aggódnak a következmények miatt, vannak, akik elvi alapon ellenezik. Ebben a kérdésben az amerikai és a magyar diaszpóra reakciója eltér, a magyar zsidóság lényegében egységesen üdvözölte Jeruzsálem fővárossá nyilvánítását. Mi évtizedeken át éltünk egy Izrael-ellenes rezsim alattvalóiként, ezért máshogy működnek a reflexeink.

A neológiának - a magyar vallásos zsidóság hagyományosan legerősebb irányzatának -, helyzete annyiban azonos számos amerikai közösségével, hogy az állami szervként eljáró, családjogi ügyekben korlátlan hatalmú izraeli Főrabbinátus mindenestől elutasít minket is. A világ vallásos zsidóságának többsége nem ultra-ortodox, ezért a többség nem felel meg Izrael Főrabbinátusának. Minden zsidó közös hazájában a mi rabbijaink nem számítanak rabbinak, betéréseink megkérdőjelezhetőek, s Izraelben nem házasodhatnak meg választottjukkal azok, akiket mi vezettünk be Ábrahám szövetségébe. Amikor itt járt Benjamin Netanjahu, ezt szóvá tettük neki, akkor úgy tűnt, hiába. Mára a helyzet változott. Az események egymásra rakódnak, és ha csak egy hangyányit, de mi is számítunk mindabban, amit Netanjahu miniszterelnök évértékelőjében az amerikai diaszpóra megnyugtatására nemrég elmondott.

Nyári találkozónkat követően az Európai Zsidó Kongresszus alelnökeként kértek fel helyzetértékelésre, ezt követően a Zsidó Világkongresszus súlyos határozatot fogadott el a diaszpóra és Izrael kapcsolatának javítása érdekében, felkérték az izraeli felet, változtasson politikáján. Netanjahu Amerikában leszögezte, hogy Izrael minden zsidó közös hazája, és arra törekszik, hogy ez minél inkább így legyen. A miniszterelnök Amerikában elmondott mondatai számomra ismerősen csengtek, a nevezetes Síp utcai találkozót követő napon egy szűkkörű beszélgetésen mindezt már elmondta nekünk is.

Jeruzsálem fővárosként történő elismerése fontos, de rendkívüli feszültségeket gerjesztő döntés. Reményeim szerint ezek a hatások középtávon mérséklődnek és mindenki tudomásul veszi, ami természetes: Izrael fővárosa az a Jeruzsálem, amelyet maga is annak tart. A diaszpóra és Izrael kapcsolata hosszabb távon fogja meghatározni a zsidó közösség fejlődését a világban, mint ez a konfliktus.

Sok kritika érte az izraeli miniszterelnök évértékelő beszédét: sokan kevésnek tartják, amit vállalt, vannak, akik nem hisznek neki. De talán igaza van abban, hogy körültekintően, kis lépésekben kell haladnunk közös céljaink felé. A zsidó nép a történelem során megtanult várni, és Izrael mindig számíthat a magyar zsidóság alkalmanként kritikus, de feltétlen szolidaritására. Sokra megy vele! – mondhatják némelyek, de tévednek. Nagy erő a világ zsidóságának szolidaritása - „ha együtt ülnek a testvérek”, ahogy a zsoltár mondja. Talán ismét eljött a közeledés ideje.

Heisler András a Mazsihisz elnöke