Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Horváth Gábor: Harccal a béke felé

Népszava|2017. dec 23. 07:35
[A+ A-]

A JÖVŐTŐL NEM KELL RETTEGNI - Ami ellen a kormány mozgósít, amitől „megvédi” az országot, nem valós, vagy legalábbis nem közvetlen veszély. Ezért is kellenek neki az alternatív ellenségek FOTÓ: BOTÁR GERGELY/KORMANY.HU

Folyton elfelejtjük, úgyhogy nem árt újra leírni: a világ még sosem volt olyan biztonságos, mint most. Vagy inkább így: a világ még sosem volt kevésbé veszélyes. Háborúkban 2014-ben 220 ezer, 2015-ben 170 ezer, tavaly 140 ezer ember vesztette életét, s idén ez a szám várhatóan még alacsonyabban alakul. A 2017-es halottak nagyjából felét a szíriai, afganisztáni és iraki összecsapások veszteségei teszik ki - de Mexikóban is kilencezer körül jár a kábítószerbandák és a hadsereg összecsapásaiban elesettek száma. Az egyetlen európai háború, a kelet-ukrajnai konfliktus idén sokat csitult: a tavalyi több mint kilencszáz áldozattal szemben most valamivel nyolcvan fölött járunk.

Egy halott is túl sok, ám a történelem kezdete óta még sosem volt ilyen kevés aktív fegyveres konfliktus a világban, másrészt, ha a népesség arányában nézzük, különösen kedvező a tendencia. A ma élőknek valahol 1:200 000 és 1:500 000 közötti esélyük van arra, hogy a következő évben háború áldozatává váljanak. Ugyanez az 1400-as évek elején 1:50 000 és 1:100 000 körül alakult, de a harmincéves háború (1618-1648) vagy a második világháború idején a valószínűség akár az 1:1000 szintre is megnőtt. (Az adatok a Wikipédiáról és az Our World in Data honlapról származnak.)

Vagyis, bár messze még a világbéke, pánikra sincs ok. Ugyanakkor Észak-Korea miatt újabb nagy háború fenyeget, az 1962-es kubai rakétaválság óta ez a legkonkrétabb esély nukleáris konfliktusra. Még egy korlátozott amerikai atomcsapás is több százezer halottat követelne, amit Észak-Korea alighanem megpróbálna minden megmaradt erejével megtorolni a dél-koreai hadseregen és lakosságon. Az atomfegyver 1945 utáni első bevetésével a történelem új, további katasztrófákkal fenyegető fordulatot venne - de ezt valamennyi érintett fél tudja. Lindsay Graham republikánus szenátor, aki az utóbbi időben sokat beszélget Donald Trump elnökkel, a minap azt mondta, három a tízhez az esélye, hogy a Fehér Ház parancsot ad egy megelőző támadásra Észak-Korea ellen, ám a lehetőség 70 százalékosra nő, ha Phenjan újabb kísérleti atomrobbantást hajt végre. Ha valamitől, ettől kell tartanunk, de ez aligha nevezhető a magyarok ügyének, legfeljebb annyiban, mint minden emberének.

Hasonló a helyzet a terrorizmussal. Az idén október 14-én, Mogadishuban végrehajtott merénylet a maga 512 áldozatával minden idők harmadik legvéresebb terrortámadása volt, ám a szűk térségen kívül ezt inkább csak szakértők konstatálták, a nagy folyamatokra nem volt különösebb hatással. Az Egyesült Államokban Trump elnök igyekszik azt a látszatot kelteni, mintha az amerikaiak életére a terrorizmus jelentené a legnagyobb veszélyt. A Business Insider nevű, alapvetően gazdasági honlap ebből a szempontból is érdekes statisztikát közölt. Az eddig történtek alapján 45 ezer amerikaiból egynek van rá sansza, hogy életét terrortámadás oltsa ki. Annak 1:46 millióhoz az esélye, hogy az elkövető menekültként jutott be az Egyesült Államokba, 1:138 millióhoz, hogy a tettes illegális bevándorló. Végképp nulla a valószínűsége, hogy a terrorista a vízummentességi program keretében (például Magyarországról) érkezzen, erre ugyanis eddig nem volt példa. Ne is hasonlítgassuk a lehetőségeket a szívbajhoz, a rákhoz vagy a közlekedési balesethez; 1100-ból egy amerikai vízbe fullad, 3400-ból egynek evés közben torkán akad a falat, 8400-ból egyet agyonlő a rendőr, 30 ezerből egyet állat öl meg. Magyarország esetében pedig végképp semmi értelme sincs a hasonló számsornak, mert egyértelmű terrortámadásban magyar állampolgár utoljára több mint tíz éve, 2006-ban, az egyiptomi Dahabban vesztette életét.

A "majd mi megvédünk a veszélyektől" üres lózungját harsogó politikusoknak persze nincs szükségük a tényekre. Főleg, ha azok nem az ő érveiket támasztják alá. Például a világon több mint hárommilliárd ember most is napi két és fél dollár alatti összegből tengődik. Vigyázat, ez napi 675, azaz havi 20-21 ezer forint, vagyis ebbe a kategóriába már magyarok is beleesnek! 1,3 milliárd embernek - főleg Fekete-Afrikában és Ázsiában - pedig ennek a felénél is kevesebbel kell beérnie. A klímaváltozás és a fegyveres konfliktusok, no meg a modern információs technológia hatásait hozzávéve máris jobban látszik, miért vágynak annyian a világ nyugodtabb és fejlettebb részeibe. Mégis, 2017-ben sokat enyhült az Európára nehezedő migrációs nyomás. Tavaly 722 ezren adtak be letelepedési kérelmet Németországban, idén november végéig nem egészen 185 ezren. Törökország minden szócsata ellenére "tartja a frontot", és a Földközi-tengeren is változik a széljárás. A 2015-ös egymillióval és a 2016-os 363 ezerrel szemben idén az első tizenegy hónapban az ENSZ számai szerint 169 ezer ember érte el az európai partokat. Csillapodni látszik tehát a helyzet, Magyarországon mégis sokan rettegnek a "migránsoktól", aminek egyelőre enyhébb, ám már atrocitásokban is megmutatkozó következményei vannak.

Az eddigiekből talán nyilvánvaló, hogy a magyar kormány ismétlődő propagandakampányaiban hangoztatott érveknek nincs közük a valós helyzethez. Ami tényleg fenyeget - klímaváltozás, koreai atomháború -, azzal kapcsolatban Magyarország egymagában nem sokat tehet. Ami ellen viszont a kormány megpróbálja mozgósítani az állampolgárokat, az nem valós vagy legalábbis nem közvetlen veszély. Kilóg a lóláb, és bár, mint állítólag Abraham Lincoln mondta volt, mindenkit félre lehet vezetni egy darabig, és olyanok is vannak, akiket mindig, de nem lehet mindig, mindenkit becsapni. Ezért is kellett sürgősen alternatív ellenségek után nézni. Különben a miniszterelnök sem használhatna háborús retorikát, nem harcolhatna folyton "a magyar érdekekre támadó" Brüsszellel, mintha éppen a nándorfehérvári vár fokáról akarná magával rántani az oda lófarkat kitűzni készülő Jean-Claude Junckert. Ezért kell kitalálni olyan blődségeket, hogy a civil szervezetek, kiváltképp, ha nyugatról is kapnak támogatást, veszélyt jelentenek a magyarokra nézve.

Nem kell tehát rettegni a jövőtől. A világ egyáltalán nem olyan borzalmas, mint ahogyan azt minálunk a hatalom pillanatnyi érdeke miatt megpróbálják beállítani. Körülöttünk béke van, legfeljebb ez nem mindenkinek tetszik. Talán most ők is megpihennek pár napra.

Horváth Gábor

Lájkoljon minket a Facebook-on is!