Előző
Következő
új cikk

Belföld

Kósa rokonai egyre gyarapodnak

Népszava|2017. dec 27. 05:02
[A+ A-]

JOGSZERŰEN - Papíron minden rendben van a sertéstelep körül, a bank és a NAV tudja csak, honnan jöttek a megmentő milliók (képünk illusztráció) FOTÓ: KÁLLAI MÁRTON

Nem tudni milyen forrásból, de egyre nő Kósa Lajos rokonainak vállalkozás-birodalma. A miniszter egészségügyi nyugdíjas édesanyja tavalyelőtt egy mátészalkai sertéstelep felét vette meg.

Sajátos rokoni találkozó színtere volt 2015 nyarán a Parlamenttől macskaugrásnyira lévő Hold utca egy műemlék jellegű, szecessziós lakóházának első emeletén egy ügyvédi iroda. A házigazda, Fiák István ügyvéd Kósa Lajos három rokonát fogadta: a politikus édesanyjához, Kósa Lajosné Bacskó Katalinhoz a család egy távolabbi ágának két mátészalkai tagja, a mezőgazdász Szilágyi János fiai, Balázs és Gábor csatlakoztak.

Az alkalom arra szolgált, hogy elintézzék a közös cégük ügyeit, Kósáné ugyanis a nagyobbik testvértől nemrégiben megvette a Méker Kft. nevű, főtevékenységként sertéstenyésztéssel foglalkozó cég fele üzletrészét. Hogy a ma 82 éves Kósáné mitől kezdett hirtelen érdeklődni a disznótenyésztés iránt, az rejtély: nyugdíjazását megelőzően védőnőként, majd bölcsődei vezetőként dolgozott.

A két másik Kósa-rokonnak annál több köze volt a sertésekhez. Már a Szilágyi nagypapa is állattenyésztési telepet vezetett, a Méker Kft. elődjének tekinthető családi vállalkozást, a Szalka-Pig Kft.-t pedig még 1994-ben alapította akkori üzlettársával Szatmárhús Kft. néven a korábban téeszelnökként dolgozó Szilágyi János. A céget szorosan családi kézben tartották, 2005 óta nem volt "külsős" tulajdonostársuk.

A bolt nem is ment rosszul: 2012-ben például 315 milliós forgalom mellett 20 milliós üzemi hasznot csináltak. A vállalkozásnak azonban volt egy hátulütője: egy régi hitel miatt likviditási gondjai támadtak. A kölcsönt a disznós cég még a Regionális Fejlesztési Finanszírozó Zrt.-től (RFF) vette fel egy korábbi beruházásra.

Az RFF a hasonnevű holdingvállalat alá szerveződő állami cégcsoport tagjaként kis-és középvállalkozásoknak, valamint önkormányzatoknak biztosított fejlesztési forrásokat, de rettentően rosszul működött, sok kihelyezett hitelük befuccsolt. Így jártak a Szalka-Piggel is, a sertésvállalat 2013-ra nagyjából összeomlott. A korábban 300 millió feletti éves bevételük a tizedére zuhant, az eredményük negatívba fordult, a tartozásaik pedig egy év alatt ötvenmilliós növekedést produkálva 378 milliósra ugrottak. A malacpersely alján mindössze két és fél milliónyi aprópénz csilingelt.

Valaki (vélhetően az RFF) még 2013-ban felszámolási kérelmet nyújtott be a disznós cég ellen, majd jó egy éves csend után összecsaptak a hullámok: a nyíregyházi bíróság 2014 júniusában elrendelte a Szalka-Pig felszámolását. A vállalkozás koronaékszerét, az RFF 220 milliós jelzálogjogával terhelt mátészalkai sertéstelepet a felszámoló dobra verte, de a meghirdetett áron nem volt rá jelentkező. Nagyon úgy tűnt: ha a Szilágyiak tovább akarják vinni a családi üzemet, kisebbfajta csodára, esetleg egy pénzes nagybácsira volna szükségük.

2015 elején azonban egy apró, adminisztratív esemény jelezte, hogy a Szilágyiaknak mégis sikerült valamit összehozni a háttérben. A nagyobbik fiúnak volt még korábbról egy elég gyengén muzsikáló zöldség-gyümölcsös kereskedőcége a szomszédos Jármiban. A Méker Kft. főtevékenységét 2015 februárjában megváltoztatták, méghozzá sertéstenyésztésre. Ezt követte a cikkünk elején felidézett nyári találkozó. Szilágyi Balázs mellé tulajdonosként belépett a testvére és Kósáné asszony is, majd a cég székhelyét átvitték Mátészalkára. 2015 végén örömteli közleményt adott ki a bíróság: októberben a Szalka-Pig meg tudott állapodni a hitelezőivel és tovább működhet.

"Megvette a [Méker] Kft. a sertéstelepet (...) azon az áron, amivel [a Szalka-Pig Kft.] tartozott" - mondta nekünk a megállapodásról Szilágyi Gábor, akit telefonon értünk el.

A kérdés persze az, hogy miből. ("Mindenről én sem beszélhetek" - így Szilágyi). 2014-es beszámolója szerint a Mékernek nevetséges, hetvenezer forintos saját tőkéje, kétszáztízezres eszközállománya volt. 2015 végén - miután Kósáné belépett a vállalatba - viszont már 67 milliós volt a saját tőkéje, javarészt annak köszönhetően, hogy közben valahonnan belekerült 47 milliónyi friss, ropogós forint a kasszába, pedig a cég évközi tevékenysége mínuszos volt. A Mékerben Kósa asszony feles tulajdonrésze mellett Szilágyi Gábornak és Szilágyi Balázsnak van egyaránt 25 százalékos érdekeltsége, de őket a kérdéses időben nyilván nem vetette fel a pénz, különben a családi vállalkozás Szalka-Piget már korábban kihúzták volna a slamasztikából.

És ez még nem minden, elvégre a sertéstelepnek is lehetett valamennyi vételára. Szilágyi Gábor szerint "nem is kevés (...) szerintem a piaci ár felett" - bár a harmincas éveiben járó férfi arra is utalt, a konstrukció részeként a tartozás legalább egy részét átvállalták. A teljes összegről irányadó lehet, hogy a felszámoló 345 milliós irányáron próbálta - sikertelenül - eladni a disznógyárat. Annyi biztos, hogy akárki is finanszírozza a Méker Kft.-t, jó üzletet csinált: a sertésvállalkozás tavaly már 30 milliós tiszta profitot ért el.

Szoros kapcsolatban
A semmiből feltűnő milliók rejtélye mellett arra is érdemes figyelni, hogy a sertéstelepes eset kapcsolódik Kósa felesége, Porkoláb Gyöngyike idén márciusi cégvásárlásához, amikor a cég jegyzett tőkéjének értékén, hatmillió forintos áron vett meg egy sokkal magasabb piaci értékű vállalkozást.
Ahogy azt korábban megírtuk, a Tócó-Pece Kft. korábbi tulajdonosa Fiák István - vagyis az az ügyvéd, akinek az irodájában a Méker Kft.-t érintő találkozó zajlott, és aki azóta cégbírósági ügyekben képviseli Kósa anyukájának az érdekeltségét. Hogy Kósa Lajos édesanyja és a politikus hitvese Fiák bábáskodása mellett mintha tandemben kezdenének gyarapodni, az felsejlik abból is: amikor a feleség megvette a Tócó-Pece Kft.-t, azt anyósa lakcímére jegyezték be.

Sarkadi Nagy Márton

Lájkoljon minket a Facebook-on is!