Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Kácsor Zsolt: Doktor Agy és a bomlás termékei

Népszava|2017. dec 30. 07:05
[A+ A-]

Doktor Agy az utóbbi években közmunkából él, pontosabban haldoklik. Ez a saját poénja, nagyon szereti. Ha megkérdezik tőle, hogy miből van pénze inni, csillogó szemmel vágja rá: közmunkából haldoklom. Tényleg szokták látni dolgozni: árkot tisztít, csatornát kapar, füvesít, gyomlál, miközben a világmindenség titkain töpreng, s kisebb-nagyobb fölfedezéseit ismeretterjesztő kiselőadások keretében osztja meg. Mivel fiatalkorában két évet végzett az ELTE matematika-fizika szakán, egy-egy falubeli haverja gyakran megkéri, hogy korrepetálja valamelyik gyerekét matekból, amit Doktor Agy lelkesen elvállal, viszont nem fogad el érte pénzt. Az ideális világban a tudás és az alkohol mindenkinek ingyen jár, mert csak így térül meg. Ez az úgynevezett elvi álláspontja, mert még ilyenje is van, fiatalkorából maradt meg neki néhány.

ÖRVÉNY A LEFOLYÓBAN - A közepén nincs semmi, csak maga az üresség. Ez az üresség a fekete lyuk

ÖRVÉNY A LEFOLYÓBAN - A közepén nincs semmi, csak maga az üresség. Ez az üresség a fekete lyuk

Doktor Agy minden szilveszterkor elhatározza, hogy a jövő évben egy kortyot sem fog inni, de ezt nem veszik komolyan tőle, mert január másodikán már ott topog a kocsma előtt reggel kilenckor, és ha kinyit a pultos Laci, akkor Doktor Agy diadallal bevonul – igaz, az újesztendőt tényleg nem egy korttyal kezdi, hanem kettővel. Fél deci vodkát lehajt a kimúlt esztendő emlékére, a következő felessel pedig az újat üdvözli, amely remélhetőleg semmiben nem fog különbözni az előzőtől: Doktor Agy szokása szerint ott fog üldögélni a kocsmában minden este, a világmindenség titkain töpreng, s kisebb-nagyobb fölfedezéseit ismeretterjesztő kiselőadások keretében osztja meg. Ezek a produkciók túlnyomórészt monológok, mert a pultos Laci törzsvendégei nehezen követik Doktor Agy eszmefuttatásait. Dialógus általában akkor alakul ki, ha valaki rámordul, hogy fogja be a pofáját, olyankor Doktor Agy elnézően legyint, megköszöni a figyelmet, s befogja a pofáját. Pedig újabban remek ötlete támadt egyebek mellett a fekete lyukak modellezésére. Ez amiatt következett be, mert a kocsmában folyton megy a tévé, és a minap a fekete lyukakról adtak egy műsort, Doktor Agy tátott szájjal nézte, mert egykori egyetemi csoporttársa nyilatkozott, akit már nem látott harminc éve. Valamikori barátja már professzor, tanszéket, sőt intézetet vezet, s látszik rajta, hogy van pénze fodrászra. Doktor Agy egyetértett a professzor állításaival, mindössze annyit jegyzett meg, hogy nem érti, mit kell a fekete lyukak természetén annyit hüledezni. Tessék csak megnézni, hogy mi történik, magyarázta, ha a kádból kihúzzuk a dugót: örvény alakul ki a lefolyóban, aminek a közepén nincsen semmi, csak maga az üresség. Ez az üresség a fekete lyuk, ami azért nem látszik, mert ő maga az örvény, és éppen körülötte áramlik az anyag. A fizikai törvények szerint az örvényáramlás mindig energiavesztességgel jár, így hát a roppant erővel pörgő világ természetszerűleg belevész a fekete lyukba, magyarán eltűnik a lefolyóban. Ekkor Doktor Agy eltűnődött, majd azt mondta:

– Barátaim, mi nem a teremtés, hanem a bomlás termékei vagyunk.

Erre inni kellett. A kocsmában időző bomlástermékek újabb kört kértek a pultos Laci nevű bomlásterméktől, Doktor Agy pedig magába süppedt, mert elfogta egy furcsa, nehezen megfogható, merengő, méla vágyódás. Először azt hitte, hogy szomjas, de nem, még ott volt előtte a korsó söre. A gubis Gabi nevű bomlástermék megkérdezte tőle, hogy benne van-e egy biliárdpartiban, de Doktor Agy a fejét rázta, s azt válaszolta, hogy amiben mi mindannyian benne vagyunk, barátom, azt nem biliárdnak hívják. Gubis Gabi vállat vont, mintegy jelezve, hogy ő igazán nem egy filozofikus alkat. Doktor Agy azonban nem válaszolt, mert még mindig annak a furcsa, nehezen megfogható, merengő és méla vágyódásnak a hatása alatt állt, ami az imént elfogta. Szeretett volna másutt és máskor lenni, pedig már jó ideje nem szeretett volna semmit sem csinálni úgy igazából, teljes erőből és tiszta szívből, mint valamikor régen. Budapestről tizenöt éve költözött ebbe a kis, Nógrád megyei faluba, s most az a kérdés ötlött az eszébe, hogy vajon minek. Hogy elment ez a tizenöt év! Mintha az életüket lehúzták volna a lefolyóban, s nem maradt volna utánuk más semmi, csak a szaguk. Doktor Agy ekkor úgy érezte, váltania kell. Kinézett hát az ablakon, s azt dünnyögte oda a pultos Lacinak, hogy a jövő évben egy kortyot sem fog inni, mert az energiáit nem az alkohol lebontására, hanem a fekete lyukak természetének megfejtésére kellene fordítania. Ne csináld, szólt rá a pultos Laci, miattad éri meg délelőtt is nyitva tartani. De Doktor Agy eltökélt volt, olyan eltökélt, mint az elmúlt tizenöt évben mindig, amikor elhatározta, hogy egy kortyot sem fog inni.

Aztán az újesztendőt tényleg nem egy korttyal kezdi majd, hanem kettővel. Január másodikán reggel fél deci vodkát lehajt a kimúlt esztendő emlékére, a következő felessel pedig az újat üdvözli, amely semmiben nem fog különbözni az előzőtől: Doktor Agy megint közmunkából fog haldokolni, árkot tisztít, csatornát kapar, füvesít, gyomlál, miközben a mindenség titkait fürkészi.

Kácsor Zsolt

Lájkoljon minket a Facebook-on is!