Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Etető - Sebes György: Gyulaháza Szolnokon

Népszava|2018. jan 6. 07:05
[A+ A-]

Azért ezt Zsurzs Éva sem gondolhatta. Hogy olyan klasszikus tévéjátékot alkot, amely 51 évvel elkészülte, s 20 évvel a kitűnő rendező halála után is naprakész, aktuális lehet. Márpedig ha valaki megnézte a Szolnoki Szigligeti Színházból közvetített szilveszteri gálaestet, nem véletlenül jutott eszébe az Othello Gyulaházán című vígjáték. Pedig a kettőnek természetesen semmi köze egymáshoz. Csak hát a szomorú valóság néha utánozza a művészetet...

Gádor Béla, a nagyszerű humorista és író nem sokkal 1961-es halála előtt készült el szatirikus kisregényével, amelyből Litványi Károly és Katona Márta írta meg a fergeteges tévéjáték forgatókönyvét. Az Othello Gyulaházán azt meséli el, hogyan forgatja fel egy ambiciózus ifjú rendező egy hosszú évek óta begyepesedett vidéki színház életét. Miután a sikerrel játszott operettek helyett valódi drámát akar játszatni. Megannyi remek figura alkotja a társulatot, s a nagyszerű színészek (Törőcsik Mari, Domján Edit, Básti Lajos, Feleki Kamill, meg a többiek) megmutatják, milyen is (volt) a létező szocializmus idején egy vidéki társulat. Az intrikák és ármánykodások által még összetartóbbá vált csapat igazgatóját Bilicsi Tivadar keltette életre, s alakításában benne volt hosszú pályafutásának minden tapasztalata.

2017 szilveszterének utolsó műsora a közszolgálatinak már csak gúnyolt média egyik zászlóshajójában, az épp negyedszázados Duna Tv-ben megidézte az egykori szatíra hangulatát és szereplőit. Egy másfél órás zenés összeállítás volt látható népszerű operettek, zenés játékok számaiból, mellettük táncdalokból, régi slágerekből, beleszőve némi kis népzenét, s a műsor közepén még a Székely himnuszt is. A kavalkád egyik szerkesztője: Balázs Péter. Rendező: Balázs Péter. Tévedések elkerülése végett: nem az egykori külügyminiszter és EU-biztos, hanem a szolnoki színház igazgatója. Aki persze maga is fellépett, elmondta a bevezetőt, a zárszót, s még énekelt is (mint Bilicsi a tévéjátékban).

Közreműködött: a teljes társulat. Fellépett Barnaky, a hősszerelmes és eltunyult vezető színész, a felesége, Viola, aki annyi mellékszerep után most eljátszhatná Desdemonát, aztán Szusits, a féltékeny és ármánykodó vezető színésznő, meg Tornyos Franci, a kiöregedett táncoskomikus. Jaj, bocsánat ezek a tévéjáték szereplői, de kétségkívül őket juttatta eszünkbe a szolnoki társulat egynémely tagja. Elképzeltük, ahogy kuncsorognak a mindenható direktornál, hogy mit és hogy játsszanak ebben az év végi kavalkádban.

Aztán még megjelentek a színpadon az erősítések is, mert Balázs direktor (talán a felsőbb hatalmakkal együtt) úgy ítélte meg, hogy neves vendégművészek nélkül nem lesz igazi az este. Három számot előadott például Rost Andrea, s két operettrészlet után jutalmul még egy ária is belefért a Gianni Schicchi című Puccini-operából. Megjelent a színpadon az egykor szebb napokat látott Mikó István, aki - közösen az igazgatóval - a My Fair Lady egyik dalát adta elő, amiből kiderült, hogy csak a mosolya a régi. Feltűnt a betegségéből lábadozó Balázs Fecó is, Maradj velem című száma ugyancsak a túláradó nosztalgiát szolgálta. Ott volt Tunyogi Bernadett, aki - a többi vendéghez hasonlóan - sajnos szintén nem lett fiatalabb az utóbbi években. A szolnoki társulatban viszont ismét örömmel láttuk a Barátok közt egykori szereplőjét, Dósa Mátyást, aki azóta, hogy a sorozatban eltették láb alól, jól megtanult játszani és énekelni. Így üde jelenségnek bizonyult a néha túlkorosnak és túlsúlyosnak tűnő szereplők között.

Mindennek a tetejébe ki kell igazítanom magamat, hiszen egy hete azt írtam - mert abban reménykedtem -, hogy ez élő műsor lesz. Hát nem volt az. Igaz, a szolnoki színház programjában 31-én szerepelt a szilveszteri gála, de az is kiderült, hogy a tévéfelvétel már december 20-án megtörtént. Tehát tíz nappal az adás előtt, nyilván azért, hogy kellőképpen lehessen fazonírozni a műsort. Fő a biztonság, elvtársak - lehetett a jelszó, a mai világban pedig az ál-élő műsorok az uralkodók. A nézőkkel - a jelek szerint - mindent meg lehet etetni. Viszont így másodpercre pontosan eljutottak éjfélig - és ez is valami.

Meglehet, azok jártak jól, akik inkább a többi adó etetését - remek filmek sok reklámmal - választották, ha már valamilyen okból a készülék előtt akartak szilveszterezni. Az RTL-en a Különben dühbe jövünk (Bud Spencer-Terence Hill) mindkét része után Liam Neeson is kiszabadult elrablói fogságából. A TV2 egy remek thrillerrel, a Töréssel (Anthony Hopkins-Ryan Gosling) kedveskedett közönségének. Még érdemesebb volt megnézni a hozzá tartozó Mozi+-on Quentin Tarantino immár szinte klasszikusnak számító Becstelen Brigantyk-ját. És akkor még a többit nem is említettük.

Viszont amikor már végképp elment a kedvünk a Duna Tv szilveszteri kavalkádjától, a sok csilivili szórakoztató daltól, még történt valami, amiért érdemes volt végigszenvedni - vagy röhögni - az előző másfél órát. A szolnoki társulat egyik tagja, Molnár Nikolett ugyanis zárásul elmondta a Szózatot. Nem elszavalta, vagy elharsogta, hanem elgondolkodtatóan, értelmezőn, de nem szájbarágóan elmondta. Igazi művészi teljesítmény volt. És azt jelezte, hogy lehet remény. Talán egyszer mégis magunk mögött hagyjuk Gyulaházát.

Sebes György

Lájkoljon minket a Facebook-on is!