Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Gröning, az utolsó

Népszava|2018. jan 6. 06:01
[A+ A-]

Rezzenéstelen arccal utasítják el a Német Szövetségi Köztársaság alkotmánybíróságának jogászai egy 96 éves öregúr sorozatos föllebbezési kérelmeit, hogy élete alkonyán ne kelljen börtönbe vonulnia. Oskar Gröning ügyében 2015-ben született meg a végső ítélet, hogy mintegy 300 ezer deportált zsidó meggyilkolásában vett részt, és ezért pótbüntetésként további négy esztendőt kell börtönben eltöltenie. Az érintett elkeseredésében fogalmaztatta meg védőivel a beadványt: ha a bírók ragaszkodnának korábbi verdiktjükhöz, akkor az akár halálos ítéletnek is fölfogható.

Úgy háromnegyed évszázada, a negyvenes évek elején Gröning még másképpen látta a világot. Önként és lelkesen jelentkezett az „elit osztagba”, a Waffen SS legényei közé, ment el Auschwitzba, hogy a Führer parancsára részese lehessen a Judenfrei, a zsidómentes világ kialakításának. Korabeli adatok szerint a 300 ezer áldozat javarésze Magyarországról elhurcolt zsidó volt. Gröning arra hivatkozott, hogy a gyilkosságokhoz nem volt semmi köze, mert ő könyvelői beosztást kapott, amolyan gazdasági feladat jutott rá. A valóság azonban eléggé másként festett: Gröning kifosztotta a foglyokat, elvette tőlük utolsó rejtett garasaikat is, a pénzt pedig azonnal Berlinbe továbbította. Amikor mindez villámgyorsan végbement, következett az újabb szakasz, az áldozatok lekaszabolása, gázkamrába szállítása, amiben a Waffen SS tisztje ugyanolyan lelkes odaadással vett részt, akárcsak többi egyenruhás cimborája.

A kihallgatásokon Gröning azzal is védekezett, hogy börtönre ítélése „megfosztja őt az élethez való alapjogától”, amit cáfoltak az orvosi leletek. Arra közben ügyelt, hogy ne kategorikusan tagadjon, a tényeket eltussolni azonban aligha lehetett. „Erkölcsi hibák elkövetésében” elismerte morális felelősségét, amit a védői azzal buzgólkodtak enyhíteni, hogy konkrét közreműködése a holokauszt borzalmaiban nem bizonyítható.

A végső ítélet Gröning vitathatatlan bűneként két tényt szögezett le. Gazdaságilag támogatta Hitlerék háborús politikáját, majd személyesen is szerepe volt a foglyok válogatásában, azaz abban, ki kerül azonnal vérpadra. Azzal próbálta cáfolni a letagadhatatlant: a feladata mindössze arra korlátozódott, hogy megakadályozza a deportáltak csomagjainak fosztogatását. Mellesleg úgy próbált Auschwitztól szabadulni, hogy háromszor is kérte a frontra küldését, de mindannyiszor elutasították.

Az alkotmánybírósági döntés, melynek következtében Gröningnek 96 éves kora ellenére netán napokon belül börtönbe kell vonulnia, közéleti meghökkenést nem okoz. Inkább fontos történelmi állomás: föltehetően Gröning lesz a demokratikus Németországban az utolsó, akire ezzel a váddal lesújt a törvény szigora. Vele végképpen lezárható a holokauszt perek sorozata.

Várkonyi Tibor