Előző
Következő
új cikk

Sport

Kiölik a magyar fiatalokból a becsvágyat

Népszava|2018. jan 23. 05:51
[A+ A-]

Fotó: AFP/Britta Pedersen

Petry Zsolt a Népszavának adott interjújában mesélt a Herthánál végzett munkájáról, s arról, miképp látja a magyar futball jelenét.

Petry Zsolt a Hertha Berlin labdarúgócsapatának kapusedzője múlt pénteken, a Borussia Dortmund ellen 1-1-re végződött mérkőzés előtt, egy berlini hotelben adott interjút a Népszavának.

- Meglepődtem, amikor azt mondta, hogy a Budapester Straße-n található hotelben tudunk találkozni.

- A mérkőzések előtt az utolsó órákat mindig itt töltjük, a berlini őrületből kivonjuk a srácokat. Itt mindenki jobban tud fókuszálni a következő meccsekre. Biztosan a jó isten irányította így, hogy az ember itt is otthon érezze magát. Ötvenegy évesen már szentimentális vagyok. Nem akarom ezt túllihegni, de jó érzés, mégiscsak magyar vagyok annak ellenére hogy nagyon régóta külföldön dolgozom.

- A magyar közeget ismerve az is váratlanul ért, hogy a Dortmund elleni rangadó előtt néhány órával még időt tud szánni erre az interjúra.

- Játékosként biztosan nem csináltam volna meg, de talán még akkor is belefért volna. Nem élet-halál, hogy mi lesz az eredmény. Ez csak egy játék. Az ember persze szereti, de nem szabad annyira komolyan venni, hogy közben normális keretek között más ne férjen bele.

- Korábban a Hoffenheimnél húzott le hosszú éveket. Kellett gondolkodni azon, hogy igent mondjon Dárdai Pál invitálására?

- Hat év után a Hoffenheimnél nem hosszabbították meg a szerződésem, s azon gondolkodtam, hogy egy fél évet pihenek, összeszedem a gondolataim, elmegyek esetleg más országokba megnézni, hogy ott miként dolgoznak, s kicsit továbbképzem magam. Így fejeztem be ezt az időszakot, aztán egy strandon fekve ért Dárdai Pali telefonhívása. Az volt az első kérdése: tudsz még rúgni? Mondta, hogy a kapusok bementek hozzá, s kérték, hogy új edzővel dolgozhassanak, mert nem érezték azt, hogy tovább tudnának fejlődni. Szívesen elvállaltam a munkát, korábbról ismertük egymást a válogatottból. Tudtam, hogy egy nagyon jó felfogású, profi szemléletű ember, de a másik oldalról egy könnyed, jópofa srác. Örültem a lehetőségnek, mert a Hertha egy teljesen más filozófiájú klub.

- Hoffenheim és környéke viszont össze sem hasonlítható Berlinnel.

- A feleségem többször jön meglátogatni, a gyerekek sajnos nem, de ők már nagyok, élik a saját életüket. Meg Berlin nem is nagyon tetszik nekik. Ahol mi élünk, az egy kis hegyes-völgyes vidék, a faluban még a '30-as években épült házak vannak. Talán 10-15 újabb építésű ház van.

- Ugyanakkor beteljesült álom a Bundesligában dolgozni?

- Az én időmben játékosként nagyon nehéz volt kikerülni külföldre, a csapatok csak három légióst foglalkoztathattak az EU-n kívülről. A sors vagy a mindenható azonban felülről úgy irányította a dolgokat, hogy elérjem ezeket a célokat, amiért sokat tettem és dolgoztam. Edzőként most megkaptam, amit játékosként is szerettem volna.

- Hétköznapi érzés már a Hertha kapusedzőjének lenni?

- Ez az érzés sosem válik hétköznapivá. A Kicker online felületét éppen ma (múlt pénteken - szerk.) olvasgattam, s előjött, hogy Németország a világranglistán az első futballnáció. Mutattam Palinak, hogy nem kell szégyenkeznünk, nem egy elmaradott országban dolgozunk. Ez óriási büszkeség, és kívánom sok magyarországi kollégának, hogy megéljék ezt, mert ezért tényleg megéri alázatosan, szorgalmasan dolgozni. Nem is tudom most elképzelni, hogy átmenjek más bajnokságba.

- Miért?

- A stadionok minősége, a közönség, a telt házas mérkőzések, az egész közeg mágnesként vonz ide. Persze sokszor érzem, hogy kellene egy kis szünet, de aztán kimegyek a pályára és azt mondom, de jó, hogy itt dolgozhatom, s nem kell szünet. Amikor Magyarországról idejön bárki és azt látom, hogy tátott szájjal nézi, hogy mennek itt a dolgok, akkor pláne érzem milyen megbecsült érzés, hogy itt dolgozhatom. Rengeteg gyermek eljut a stadionokba, vannak példaképek, iszonyúan jó a biztonság és színvonalas meccseket láthatnak. Itt van ennek egy kultúrája.

Fotó: AFP/Annegret Hilse

Fotó: AFP/Annegret Hilse

- Régen Magyarországon is volt, azóta viszont ég és föld a két ország futballja.

- Sajnos mi otthon nem tudtunk a '60-'70-es évekből profitálni, amikor nálunk ugyanez volt, mint itt. Telt házas meccsek, függetlenül attól, hogy penészedik-e az ülés vagy sem, vagy az öltözőben van meleg víz vagy nem.

- Hol romlott ez el?

- A '70-es évek elején vagy közepén. Előtte nagyon magasan jegyzett volt a magyar futball, hozzánk jöttek tanulni. Megállt az idő, elkényelmesedtünk, azt gondoltuk, hogy ez automatikusan így fog működni. Nem fejlődött tovább a logisztika, az edzőképzés, az utánpótlás nevelés, mint ahogyan a stadionok sem. Bejött a digitális világ, ezzel mi nem tudtunk mit kezdeni. A gyerekeket inkább elvette a futballtól, s nem tettünk azért, hogy a grundot bevigyük újra a képzésbe, a hétköznapi életbe. Állva maradtunk és ennek még most is isszuk a levét. A múltból élünk, próbáljuk a mellünket veregetni, de ez sosem működött a történelemben.

- A magyar futball jó ideje nem olyan fényben csillog, mint szeretnénk, ugyanakkor 1984-ben ön még tagja volt az ifjúsági Európa-bajnok csapatnak.

- Ez példázza azt, amiről az előbb beszéltünk. Nem kerülnek ki olyan tehetségek a magyar képzésből, akik esetleg külföldön megállnák a helyüket. Ezt leszámítva sajnos mi sem értünk el nagy sikereket, de akkor még megpróbáltak egyéniségeket, személyiségeket kinevelni. Disztl Laci, Lőrincz Emil, Mónos Tomi, Détári, Kiprich, Vincze Pilu mind-mind jó külföldi csapatokban játszottak. Függetlenül attól, hogy eredményesek voltunk-e, ez most visszaesett. Nagyon kevés játékosra tudom azt mondani, hogy európai szinten, komoly bajnokságban játszik hétről-hétre. Berci bácsi (Bicskei Bertalan - szerk.) nem azért választott ki minket, mert az orrunkon tudtuk táncoltatni a labdát, de tudta, hogy a kemény csatákban meg fogjuk állni a helyünket. Megpróbált olyan értékeket belénk nevelni, amelyek ezekhez hozzásegítettek. Ez az ami most nagy hiánycikk otthon. Minden elment a képzés felé, kis sztárocskák jönnek ki az akadémiákról. Azok az értékek, amelyekkel később a futballpályán vagy a civil életben megállod a helyed, azok kicsit elvesztek.

- Az edzők hibáztathatóak mindezért?

- Nagyon sok tehetséges és jó felfogású edző van otthon, akik szakmailag jól felkészültek. Úgy érzem, maga a rendszer nem működik. Ha egy rendszer nincs jól kiépítve, ott nagyon nehéz minőségi értékeket kinevelni. Az első osztályban olyan légiósokat szerepeltetnek, aki hazájukban még a másodosztály szintjét sem ütik meg, és olyan pénzeket adnak nekik, ami magyar szinten remek életet biztosít. Elveszik a helyet azoktól a fiataloktól, akiknek az akadémiákból kikerülve oda be kellene jutniuk. Azon kevés tehetséges magyar játékosok pedig elkényeztetett módszerrel vannak "kinevelve", vagy úgy jutnak oda ezekhez a csapatokhoz, hogy eltűnik belőlük a becsvágy. Olyan pénzeket adnak nekik, hogy a céltudatosság eltűnik ebben a rendszerben a gyerekekből. Nagyon hamar megkapják a közegtől azt a fajta elismerést, és itt nem csak anyagi dolgokra gondolok, hogy ők irányítják a rendszert, nem pedig a rendszer őket.

Minden tiszteletem a kormányé, a miniszterelnök úr nagy energiákat fektet abba, hogy megnyerje az embereket, hogy azok pénzt fektessenek a futballba. Ez teljesen jó, mert a futball megmozgatja a népet, ez egy jó kohéziós erő. A nézők is szívesebben látnák az akadémiákról érkező, önbecsüléssel, önérzettel teli játékosokat a pályán. A jelenlegi rendszerre nem kíváncsi a magyar közönség, ez a nézőszámokból is jól látszik. Nem érdekli őket a második, harmadik vonalból érkező német vagy bármilyen más játékos. A tulajdonosok versengenek a bajnoki címért, iszonyú pénzeket invesztálnak az első csapatokba, s úgy érzem ez egy rossz irány. Ha már ilyen sok pénzt erre szánnak, a 70-80 százalékát az utánpótlásra, a jó körülmények, a jó szakmai munka megteremtésére kellene költeni. Sajnos nem ez történik, miközben Izlandnak sincs erős bajnoksága, ám az utánpótlás nevelésre akkora hangsúlyt fektetnek, hogy a fiatalok elkerülnek erős ligákba. Ott felerősödve pedig egy nagyon jó válogatottat alkotnak.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!

1 2

Lájkoljon minket a Facebook-on is!