Előző
Következő
új cikk

Kultúra

A Kassákizmus nem ismert határokat

Népszava|2018. jan 26. 05:45
[A+ A-]

Fotók: Vajda József

Kassák Lajos vasmunkásból lett a művészetet felforgató költő-lapkiadó-képzőművész, aki ugyan nem beszélt jól nyelveket, mégis egy nemzetközi közösség tagjának tartotta magát.

A ló meghal a madarak kirepülnek című Kassák-versre a 80-as évektől fölfelé minden korosztály emlékezhet. Ez ugyanis a hetvenes években kezdődött tankönyvreform óta a középiskolai irodalomkönyvekben “az” avantgárd vers. A XX. század elején az avantgárd mozgalmak szembefordultak az addigi művészeti elvekkel, intézményekkel, ennek pedig hazai központi alakja a kinézetében is ikonikus, vállig érő hajú Kassák Lajos, az “új művész” volt. Leginkább a konstruktivizmusból, expresszionizmusból, dadaizmusból és futurizmusból merített, de nem tette le a voksát egyik izmus mellett sem, így azt, amit ő képviselt a kortársak Kassákizmusnak nevezték. Ez a hívószava a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és filiáléi, a Kassák Múzeum és a Bajor Gizi Színészmúzeum három helyszínes, az 1920-as évekre koncentráló kiállításegyüttesének is, amelyet Kassák születésének 130. és halálának 50. évfordulójára rendeztek.

Az első helyszín a PIM, ez a tárlat Kassák MA című folyóiratának bécsi emigrációs korszakát (1920 - 25) állítja a középpontba. Kassák a Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja volt. Kun Bélával voltak nézeteltérései, ellenezte, hogy a politika mondja meg, mit csináljanak a művészek. Szerepe miatt a Tanácsköztársaság bukása után több baloldali értelmiségihez hasonlóan Bécsbe menekült és itt folytatta a MA kiadását. - A művészet társadalmi haszna foglalkoztatta. Az új művészetet a társadalmi átalakulás eszközeként próbálta felhasználni, de nem politikai érdekeknek kiszolgáltatva. Nem állt be egyik párt zászlaja mögé sem, autonóm elképzelésrendszere volt - mondta lapunknak Szeredi Merse Pál, a kiállítás egyik kurátora és hozzátette: - Munkájában a másik irány a hálózatépítés volt. Úgy képzelte, felül kell emelkedni a nemzeti kereteken, az avantgárd művészet pedig nem egy nyelvi vagy kulturális közegben él, hanem egy nemzetközi kapcsolathálózat része - mondta és megjegyezte: Kassák már az első világháború idején megjelenő Tett című lapjában is fontosnak tartotta a nemzetköziséget. Ezt a lapot be is tiltották, mert egyik számában csak külföldi alkotásokat közölt, az ellenséges antant országokból. A folyóiratokról tudott, de személyesen Kassák kevés művészt ismert, azért is, mert nem volt pénze elhagyni Bécset. - A folyóiratok a személyes kapcsolat helyett is átvették a közvetítő szerepet nemzetközi téren, sokan ezeken keresztül kommunikáltak. Kassák ráadásul nem beszélt jól idegen nyelveken, kimaradt a gimnáziumból, így nem volt meg a klasszikus polgári műveltsége ahhoz, hogy kozmopolita művészként létezzen - mondta Szeredi és hozzátette, Kassáknak lapkiadásra is alig volt pénze. Felesége, Simon Jolán segítette ki, aki egy-egy számot vissza is csempészett Budapestre, amelynek példányai aukciókon több ezer euróért is elkelhetnek.

A bécsi időszakban, 1922-ben jelent meg először a már említett, legismertebb Kassák-vers, amely köré a Kassák Múzeum kiállítása épül. (A múzeumban van egyébként egy állandó Kassák-kiállítás is.) A tárlat végigveszi a vers keletkezés-, kiadás- és befogadástörténetét is. Az aktív szakszervezeti életet élő, sztrájkokat szervező fiatal vasmunkás Kassák úgy döntött 1909-ben, hogy látni akarja Párizst, Ady hatására. Egyik barátjával el is indult gyalog és odaértek nyolc hónap alatt. Az út során keletkezett élményekről és a költővé válásról szól a vers, amely először alig keltett visszahangot, és általában érthetetlennek tartották, majd például Nemes Nagy Ágnesnek, Latinovits Zoltánnak köszönhetően és az irodalomfelfogás változása miatt mára az egyik legtöbb nyelvre lefordított és elemzett magyar vers lett.

Kassák költeményeit és más avantgárd művészek szövegeit is előadták a bécsi MA-kör előadóestjein és Kassák minden folyóiratában szerepet kaptak a színházelméleti írások. A Bajor Gizi Színészmúzeum tárlata a húszas évek magyar avantgárd színházi közegét járja körül. A budapesti események közül talán legérdekesebb a Palasovszky Ödön és Hevesy Iván által szervezett Zöld Szamár Színház és a munkásszínjátszás megjelenése, a bécsi körben pedig Simon Jolán alakja, aki a Belvárosi Színházban volt színésznő, majd Kassákkal tartott az emigrációba és az első magyar dadaista előadónővé vált.

A húszas évek Kassák és körének legizgalmasabb időszaka, reméljük, hamarosan arról is lehet majd látni egy részletes kiállítást, hogy az íróként elfogadott, képzőművészként azonban a Kádár-rendszerben teret vesztett Kassák a kelet-európai avantgárd művészet felé forduló nyugati érdeklődés miatt hogyan jelent meg ismét a nemzetközi művészeti életben.

Infó:

Kassákizmus

PIM: Új művészet – A bécsi MA az avantgárd nemzetközi hálózataiban

Kassák Múzeum: Az új Kassák – A ló meghal és a madarak kiröpülnek

Bajor Gizi Színészmúzeum: Új dráma, új színpad – A magyar avantgárd színházi kísérletei

A kiállítások február 25-ig látogathatóak.

Urbán Csilla

Lájkoljon minket a Facebook-on is!