Előző
Következő
új cikk

Külföld

Forradalmárok nélküli forradalom zajlik

Népszava|2018. jan 30. 05:31
[A+ A-]

Diákok a Moszuli Egyetemnél. Messze a normalizálódás Fotó: AFP/Hemn Baban

Hiába szorították vissza az Iszlám Államot (IS), a terrorista szervezet felemelkedéséhez vezető okok nem szűntek meg. A szélsőségesek csak az újabb lehetőségre várnak – véli a lapunknak nyilatkozó szakértő.

Az Iszlám Állam 2014 nyarán kiáltotta ki a kalifátust Irakban és Szíriában, az elmúlt három és fél évben azonban elvesztette a korábban ellenőrzése alatt álló területek döntő többségét. Ami még ennél is fontosabb, a szélsőséges szunnita szervezet többé nem számíthat olyan mértékben a helyiek támogatására, mint néhány évvel ezelőtt, amikor a szunnita lakosság egy része úgy gondolta, hogy a dzsihadista csoport jobb alternatívát kínálhat, mint a síita vezetés.

Fotó: Molnár Ádám

Fotó: Molnár Ádám

„Amikor az Iszlám Állam elfoglalta Moszult, volt egy rövid időszak, amikor az emberek úgy vélekedtek, hogy talán jobban járnak velük, mint a Nuri al-Maliki vezette bagdadi kormánnyal. Az IS által korábban megszállt területeken azonban mostanra általános a csalódottság” – mondta a Népszavának Renad Mansour, a londoni székhelyű Chatham House szakértője, aki a Közép-európai Egyetem (CEU) meghívásából érkezett Budapestre.

Mansour gyakran megfordul Irakban, s legutóbbi látogatása alkalmával azt tapasztalta, hogy általános optimizmus uralkodik az országban, mióta a hadsereg – többek között az iráni síita milíciák segítségével – fél éve az utolsó kulcsfontosságú bástyát, Moszult is visszafoglalta az IS-től. Ám korai az öröm. A szervezet felemelkedését eredményező problémák nem szűntek meg. Egyes csoportok továbbra sincsenek képviselve a hatalomban, a feketepiac és a háborús gazdaság még mindig komoly bevételi forrást jelentenek az IS-hez hasonló csoportoknak, és az állam hasonlóan gyenge, mint korábban. „Ha nem az IS, akkor egy másik szervezet fog felbukkanni. Én opportunistáknak nevezem őket, akik látva a helyi és kormányzati szinten zajló hatalmi harcokat, majd találnak egy ügyet, hátha annak zászlaja alatt be tudják tölteni a keletkezett vákuumot” – magyarázta a Népszavának Mansour.

A szakértő tapasztalatai szerint ezek a törzsi, bűnöző hálózatok jelenleg megbújnak, s csak a megfelelő alkalomra várnak: ha a konfliktus az arabok és a kurdok között kiéleződik vagy a különböző szunnita csoportok konfrontálódnak, esetleg a májusban megválasztott, új iraki kormány marginalizálja a társadalom egy részét, meg fognak jelenni. S most már azt is tudják, hogy először a helyi lakosság körében kell támogatókat szerezniük.

Nem Irak – vagy Szíria – azonban az egyetlen, ahol a megbújó dzsihadisták veszélyt jelentenek. Az Iszlám Állam elleni offenzíva sokakat űzött Irak és Szíria határain túlra, többek között Afganisztánban, Algériában, Egyiptomban és Líbiában szóródtak szét a szélsőségesek. Mansour szerint azokban az országokban jelentenek komoly veszélyt, ahol meg tudják szólítani a lakosságot: „Gondoskodik rólad a kormányod? Mi képesek vagyunk rá” – utal a bevált narratívára a szakértő, aki szerint a toborzás működőképes, ha az adott szervezet fizetést és megélhetést tud kínálni az informális gazdaság által.

A kihívások tehát közel sem múltak el az Iszlám Állam kiszorításával, s hamarosan egy új kormánynak kell szembenéznie velük. Tavasszal parlamenti választások lesznek, ám a politikai elit összetétele szinte változatlan. Többnyire ugyanazok versengenek a hatalomért, akiknek kulcsszerepük volt a közelmúlt krízisének kialakulásában. „Az elit és az átlagemberek közti szakadék továbbra is megvan. Az egyetlen pozitívum talán az, hogy a polgárok felismerték, a probléma forrása nem a síita-szunnita szembenállás, hanem az elit és a közemberek közti különbség” – mutat rá Mansour. Ezzel a felismeréssel párhuzamosan fejlődött a tiltakozási mozgalom.

A politikai és szociális rendszer reformját, valamint a korrupció felszámolását követelő kormányellenes tüntetéssorozat 2015 nyarán indult, s mostanra sok szimpatizáns csatlakozott hozzá, politikai és vallási hovatartozástól függetlenül. Részben ez okozta, hogy az ígéretesen induló mozgalom megtorpant: népszerűségét látva az elit tagjai is közösséget vállaltak a csoporttal. „Ellopták a mozgalmat: a tüntetők eleinte azt mondták, hogy a korrupció felszámolását követelik, mire a politikai vezetők is egyszerre azt követelték, hogy legyen vége a korrupciónak” – mondja Mansour, aki szerint, bár továbbra is népszerű a mozgalom, a választásokon ezt nehéz lesz szavazatokra váltani. Heterogén csoportról van szó, tagjait különböző célok vezérlik. Nincs közös hang, s nincsenek karizmatikus vezetők, így márpedig nehéz a kormányváltás. „Forradalmárok nélküli forradalom zajlik.”

Pragmatizmus helyett nacionalizmus
A tavaly őszi népszavazás óta sokat csorbult a kurd autonómia, s aligha sikerül visszatérni a 2003 óta jellemző állapotokhoz – véli Renad Mansour a tavaly őszi referendumra utalva, amelyen a helyi lakosság 92 százaléka voksolt a függetlenségre. Sokan úgy értékelik, hogy a népszavazás visszafelé sült el, hiszen több, gazdaságilag is rendkívül fontos régiótól estek el a kurdok, s most a vezetés kénytelen Bagdaddal egyezkedni. Renad Mansour szerint a belső problémák vezettek a jelen állapothoz: miután a gazdaság mélyrepülésbe kezdett, a kurd vezetés a stratégiát addig meghatározó pragmatizmus helyett külső tényezőket okolt a válságért, és mindinkább a nacionalizmus felé fordult. Így akarták elérni, hogy a lakosság ne forduljon szembe a kormánnyal, hanem egy közös ügy zászlaja alatt egyesüljön.

Körösi Ivett

Lájkoljon minket a Facebook-on is!