Előző
Következő
új cikk

Külföld

Csupa vesztes, amerre csak a szem ellát

Népszava|2018. jan 31. 05:31
[A+ A-]

Külső erők mozgatják őket - A jemeni háborúban nincs győztes Fotó: AFP/Saleg Al-Obeidi

Jemenben egymásnak estek a szaúdi vezetésű koalíció támogatottjai. Újabb "proxiháború" körvonalazódik, egy újabb végeláthatatlan fegyveres konfliktus?

Múlt hét végén rövid ideig úgy tűnt, hogy a 2015 márciusa óta tartó jemeni háború új fordulatot vesz, és a szaúdi-iráni szembenállás mellett újabb fegyveres konfliktusba torkoll, ezúttal Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek helyi támogatottjai között. Egy-két napos összecsapás után azonban beszüntették az egymás elleni harcot, Rijad és Abu Dzabi hallgatott, csupán hétfő este szólították fel a szembenállókat a szaúdiak a harcok beszüntetésére. A jemeni háborúban egyelőre nincs győztes, miközben körvonalazódik egy újabb konfliktushelyzet az amúgy is puskaporos régióban.

Krajcsír Lukács történész, a Független Hírügynökség külpolitikai elemzője szerint egyelőre folyik a vita a szakértők között, hogy mi volt a hétvégi összecsapás közvetlen kiváltó oka. Találkozni olyan vélekedésekkel, hogy az „észak-jemeni események” váltották ki a harcokat. Tavaly decemberben ugyanis az Irán támogatta húszik végeztek a korábbi szövetségesükkel, a volt jemeni elnökkel, Ali Abdullah Szálehhel, aki majdnem 40 évig állt az ország élén. Száleh bejelentette, hogy felbontja a szövetséget, amivel polgárháborút robbantott ki a polgárháborún belül. Ekkor állítólag a Száleh egykori emberei, törzsei és a jemeni hadsereg maradéka Ádentől kértek segítséget, közös harcot ígérve a húszik ellen. A nemzetközileg elismert, Szanaaból elmenekült, Abbed Rabbo Manszúr Hádi által vezetett kormány mutatta annak jeleit, hogy együttműködne velük, miközben az al-Hírák, a Déli Szeparatista Mozgalom ezt elutasítja, hiszen őket pont Száleh rezsimje nyomta el évekig.

A másik magyarázat sem kevésbé életszerű, véli a szakértő. Eszerint az al-Híráknak elege lett abból, hogy a helyi szalafitákat és a Muszlim Testvériséget (Iszláh párt) a Hádi-kormány integrálni akarja. A jemeni szalafitákat paradox módon a szaúdiak is kiemelten támogatják, miközben saját országukban üldözik őket. A függetlenségpártiaknak pedig nemcsak hatalmi problémájuk van a szalafitákkal, emelte ki Krajcsír Lukács: az al-Hírák egy nyíltan szocialista, önmagát az egykori „tudományos marxista” Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság hivatalos utódjának tartja, amely teljesen szekularizált, és elveti az iszlamizmus minden formáját.

A 2015-ös polgárháború előtt Hádi elutasította az al-Hirák minden nagyobb autonómiára vonatkozó kérését. Mindezt súlyosbította, hogy a szeparatisták szemében a miniszterelnök elveszítette a legitimitását azzal, hogy elmenekült Jemenből, és sokkal inkább a szaúdiak segítségével, mintsem a jemeni nép áldásával tért vissza a hatalomba. Ugyanúgy nehezményezik az Öböl-menti államok katonai beavatkozását is, mivel ők csupán elszenvedői a Rijád és Teherán között zajló proxyháborúnak.

A szakértő úgy véli, eddig is sokkal inkább a helyzet szülte kényszerszövetség volt, hogy „eltűrték” Hádi személyét, mivel így cserébe katonai, anyagi, diplomáciai támogatást kaptak. De az elmúlt három évben mindig is súrlódásos volt a két fél viszonya, nem volt ritka, hogy összecsaptak egymással. Eddig mindig Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek (EAE) elsimította ezeket az incidenseket. Most viszont néhány napig senki sem próbálta igazán visszafogni támogatottjait. Hogy aztán mi történt vasárnapra, kinek vagy minek tulajdonítható a háború eszkalálódásának pillanatnyi megfékezése, azt a nemzetközi sajtó is csak találgatja. A Népszavának nyilatkozó szakértő szerint egyelőre csak óvatos becslések vannak, hiszen hétfő este még zajlottak összecsapások Ádenben, mégha kisebb intenzitással is. Helyi, lapzártánkkor még meg nem erősített jelentések szerint az al-Hírák tegnap elfoglalta Ádent, és készek a súlyosabb konfliktust is vállalni a szaúdi hátterű Hádi-kormánnyal. Krajcsír úgy véli, sokkal érdekesebb viszont a viszonylagos csend a katonai koalíció részéről. A korábbi ellentéteket ugyanis a koalíció azonnal elsimította, nyomást gyakorolt a felekre, most azonban mind Rijád, mind Abu Dzabi vonakodik, pedig percek alatt véget vethetnének az összetűzéseknek. Ez pedig már találgatások sorozatát indította el, mutat rá Krajcsír, hiszen azt feltételezi, hogy EAE és Szaúd-Arábia között komoly feszültségek alakultak ki, amelyek eddig elkerülték az elemzők és a média figyelmét, és az Emírségek már nem fogadja el egyértelműen Szaúd-Arábia vezető szerepét. Az elmúlt hónapokban az a kép bontakozott ki, hogy a két ország szinte minden kérdésben ugyanazt vagy nagyon hasonló álláspontot képvisel. Épp ezért merül fel a kérdés, hogy most mitől romolhatott meg ennyire a viszony, magyarázza a Népszavának az elemző.

"Én elsősorban nem gazdasági okokkal magyaráznám: az Emírségek energetikai téren ugyanis nem jelent kihívást Szaúd-Arábiának. Itt véleményem szerint a Jemen jövőjével és Irán szerepével kapcsolatban alakultak ki ellentétek, hiszen mind Rijád, mind Abu Dhabi évek óta teljesen másképp értékeli az eseményeket."

Az UAE nem látja értelmét a további hadműveleteknek, hiszen lassan három év háború után még a frontvonalak is nagyjából változatlanok. Az emírségiek veszteségei nőttek, korábban többször beharangozták a kivonulást, de ezt mindig csak részlegesen tették meg, mivel a szaúdiaknak sikerült meggyőzni őket a maradásról. Az UAE számára egyszerűen anyagilag nem éri meg az egész, Irán szerepét kisebbnek tartja, a minél több emírségi katona halálával csak a belső kritikákat váltja ki. Számára egy teljes kivonulás nem járna olyan „arcvesztéssel”, mint a szaúdiaknál. Ezzel szemben Rijád még kitart a „jemeni kalandja” mellett, dacára annak, hogy nem telik el úgy hónap, hogy a szaúdi-jemeni határon ne zajlanának összecsapások. Ugyanakkor vita van a két ország között azt illetően is, hogy kiket kellene támogatni Jemenben. Az UAE kezdettől fogva az al-Hírákat látta érdemesnek arra, hogy pénzt, energiát és fegyvereket öljenek belé. Ezzel szemben Szaúd-Arábia továbbra is a Rijád-barátságáról ismert Hádi mellett erősködik. És kétségtelenül az is rossz vért szült, hogy a szaúdiak támogatták a jemeni Muszlim Testvériséget, Abu Dhabi viszont veszélyforrásnak tartja őket - összegezett lapunknak a magyar szakértő.

Krajcsír leszögezte, mindent egybevetve úgy tűnik, mintha Szaúd-Arábiában már nem lennének biztosak abban, hogy képesek megnyerni a jemeni háborút, mintha még Mohamed Bin Szalman koronaherceg (a jemeni hadműveletek fő támogatója) korábbi magabiztossága is elpárolgott volna Jement illetően. Legalábbis erre utal az, hogy Rijád egyelőre nem is tesz úgy, mintha meg akarná oldani a helyzetet.

Hódítók Temetője
A „Hódítók Temetője” – így is szokták nevezni Jement, nem véletlenül. Az Oszmán Birodalom csak a XIX. században négy sikertelen hadjáratot indított az itt élő törzsek legyőzésére. A Brit Birodalom az Ádeni-öböl partvidékét uralma alá tudta hajtani, de ettől északabbra indított katonai expedíciók mind visszavonulással végződtek. Egyiptom közel 70 000 fős katonai kontingenssel vett részt az 1962 és 1970 között zajlott jemeni polgárháborúban, de a veszteségek miatt a történészek mind a mai napig „Nasszer Vietnamjaként” tartják számon.

Gál Mária

Lájkoljon minket a Facebook-on is!