Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Miklós Gábor: Egy lengyelországi városka

Népszava|2018. febr 3. 07:25
[A+ A-]

ERŐT AD A TÖBBSÉGHEZ TARTOZÁS - Érthető félelmek, sérelmek motiválják a PiS táborát FOTÓ: AFP/ARTUR WIDAK

Pár napja történt, hogy a pazar vacsora és jóízű beszélgetés végén a háziasszony bátortalanul megkérdezte vendégeit: hát nem beszélünk arról? Miről? Hogy mi lesz itt? A vendégek, többnyire politikában edzett férfiak és sokat tapasztalt asszonyok, csak testbeszéddel válaszoltak. A grimaszok, kézmozdulatok és testtartások mind azt közölték: nem beszélünk. Miért nem? Mert az ügy reménytelen? Mert nincs esély változásra? Mert csak a rossz és a még rosszabb között lehet választani? Mert nincs a hatalomnak kihívója, s aki ezt mondja magáról, az sem gondolja komolyan? Ezeket olvastam ki a jelzésekből, a reménytelenség fáradtságát. Nem hittek a vendégek csodákban, s ugyan tudom róluk, hogy változást szeretnének, de ők már levonultak a porondról. Eszembe jutott a jó nevű szerző, aki sok éve egyetlen témáról "közír": a korábbi kormánypárt tehetetlenségéről és romlottságáról. Rengeteget tud erről, többet, mint a jelenlegi állampárt ügyeiről. De neki mégis a voltak rosszasága fáj. Főleg, hogy már nem kíváncsiak a véleményre azok sem. Sok a hallgatás, sok a rosszul célzott közéleti beszéd mostanában az ellenzéki oldalon. A kétségbeesett csend zaja még nagyobb, mint a célzott politikusi beszéd, a kormányon lévők romlottságának és távlatos gonosz céljaiknak a leleplezése. Rossz, hogy hiába ismerik fel a veszélyeket, képtelenek megszólítani a lehetséges választókat. Azokhoz sem tudni szólni, akik nem hívei a hét éve hatalmon lévő pártnak és vezérének. Talán itt van a baj gyökere? Hogyan változtassanak a többség javára, ha nem beszélik a többség nyelvét? Miként győzzék meg őket arról, hogy jobbá akarják tenni a világot, ha nem ismerik a megszólítandók vágyait, értékeit?

Harmincfős kutatás

Vajon ismeri-e a mi médiaértelmiségünk, az ellenzéki lapok véleményvezérei és a politikusok a kormánypárti választók és a nem-választók döntéseinek hátterét? Azokét, akik bizonytalanok alkalmi politikai döntéseikben, ám erősen hisznek a maguk értékeiben? Tudom, hogy a pártok háttéremberei és intézetei gyakran készítenek vizsgálatokat arról, hogy egy-egy körzetben, esetleg rétegben milyenek a hangulatok, merre hajlanak a választók. Ezeket szigorúan bizalmas anyagként kezelik. Érthető üzleti stratégia ez, hiszen nem árulhatják el, hogyan alakítják ki a szakértők a majdani üzeneteket, kiket keresnek meg szavazásra buzdítva, s kik azok, akiket szívesebben marasztalnak majd otthon. Nem tudom.

Amikor két éve Lengyelországban hatalomra jutott a jobboldal, a világ még jobban csodálkozott, mint a vesztes lengyel liberálisok. Hiszen az országban jól ment a gazdaság, megúszták a válságot, a lengyelek nemzetközi tekintélye növekedett, stb, stb. Csupa jó pont a kormányzóknak, akik mégis ellenzékbe szorultak. Miért veszítettek? Egy szociológuscsoport (Maciej Gdula és kollégái, akiket a német szociáldemokraták Friedrich Ebert alapítványa támogatott) úgy akart választ kapni erre, hogy felkerestek egy kisvárost az ország középső részén, ahol a jobboldali konzervatív kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) elsöprő győzelmet aratott. A valóságos mazóviai település a jelentésben Városka néven szerepel. Nem a közvélemény-kutatás szokásos eszközeit alkalmazták, hanem mélyinterjúkat készítettek - harminc fővel. Életrajzi, elmélyült beszélgetéseket folytattak, s a korábbi (liberális) és a jelenlegi (jobboldali konzervatív) hatalom politikájához való viszonyukról, valamint a politikáról való ismereteik forrásáról kérdezték őket. A megkérdezettek a Pierre Bourdieu nagynevű francia szociológus besorolása szerinti népi osztályhoz (fizikai munkát, egyszerűbb szolgáltatásokat végző emberek) illetve a középosztályhoz (a köz- és magánszféra szellemi dolgozói) tartoztak. Ez az a „nép”, amelyet Jaroslaw Kaczynski „szuverénnek” nevez.

A kutatás eredménye alaposan megváltoztatta a képet, amelyet a liberális véleményvezérek, a hagyományos sajtó publicisztikája a PiS választóiról kialakított. Azaz: elmaradott, bigottan vallásos, könnyen félrevezethető emberek, akiket megvásároltak a 500 zlotys (kb. 35 ezer forint) gyerekenkénti családi pótlék ígéretével. A kép sokkal komplikáltabb.

A többségi uralom hívei

A PiS támogatóinak például erős meggyőződése, hogy a korábbi liberális elit korrupt volt. Ez is magyarázza, hogy elfogadják a bíróságok mostani egypárti antidemokratikus átalakítását – ugyanis az igazságszolgáltatást azonosítják a régi korrupt elittel. Elfogadják a PiS szociális programjait, s úgy értékelik, végre megkapják, ami régóta járt nekik, s amit nem kaptak meg a korábbi vezetéstől. Ez erősíti a párt táborával való közösség vízióját. A lengyel jobboldal hívei demokraták, de a többségi demokrácia hívei. Ebben a körben a demokrácia oszthatatlan és feltétel nélkül a többségi akarat uralmát jelenti. Ez a többségi uralom a PiS által irányított erős államban ölt formát. Ez szemükben önmagában való érték, amellyel szívesen azonosulnak, ők is erőt nyernek belőle. Az interjúkban hibáztatják a korábbi politikai elitet, mondván: az ő idejükben az állam csupán „elméleti” volt.

A nemzeti többséghez való tartozás is erőt ad – például az erkölcsi fensőbbség érzését a korrupt elit viszonylatában és a hatalomét a gyengébbekkel, például a menekültekkel, migránsokkal szemben. A középosztályhoz tartozó feltörekvő PiS-híveknél a rendcsinálás és a korrupt elitekkel való leszámolás egyben ígéret arra, hogy helyüket ők foglalhatják el. A PiS intézkedéseinek kritikáját a tábor úgy látja: a rendszert bírálók csak azért tiltakoznak, mert már „nem jutnak a vályúhoz”. A kritika egyébként is zavarja a Városka közegét, ahol az egyértelmű igazságok és értékek uralkodnak.

Menekültügyben a PiS tábora egységesen elutasító, miközben Lengyelországba nem jutottak el a közel-keleti, muzulmán menekültek. A tábor népi része a maga mindennapi biztonságát félti. A középosztályhoz tartozók civilizációs háborút vizionálnak. Mindkét veszélyt a jobboldali és az állami média sulykolja. A Városka fél az idegenektől. A jobboldali szavazókkal folytatott elmélyült interjúzás kimutatta, hogy ez a közeg igényli az erős vezetőt, tekintélyre vágyik. A kutatók eközben nem vitatják el, hogy ez a tekintélyelvet elfogadó tábor nem lép ki a demokratikus paradigmából. Fontosnak tartják a választási részvételt, azt, hogy az egyszerű emberek szót kapjanak, s a nemzetállam megvédje függetlenségét. Ennek a politikai tábornak a kialakításában és fenntartásában vitathatatlan szerepe van a PiS vezérének Jaroslaw Kaczynskinak. A népi tábor elfogadja őt vezetőnek, mert úgy vélik, bevonta őket a nemzeti közösségbe, miközben meg is védi őket. Egyrészt a külső veszélyek ellen – menekültek -, másrészt a korábban hatalmon lévő korrupt elitektől. Bizonyosságot ad az értékeket illetően és kényelmes nacionalizmust, írják a kutatók. Nem állít követelményeket, nem szabja meg, mit kell tennie, milyennek kell lennie az "igazi lengyelnek". A belépőjegy szinte ingyenes: el kell utasítani a menekültek befogadását és a párt politikai riválisait, akik nem védenék meg őket.

És a Fidesz tábora?

A Városkában készült vizsgálatnak még sok érdekes eleme van. Egy nagyon fontos: a baloldali kutatók, akik nyitottan fordultak a jobboldali választókhoz, megdöntötték a képet, amely a saját közösségükben kialakult a mindig jobbra szavazó vidék-Lengyelország polgárairól. Érthető félelmek, sérelmek, kiszorítottság, a másodrendűség indokolatlan érzése – ez az, amit a jobboldal kihasznált, amit a liberálisok semmibe vettek. Ezt a „népi” Lengyelországot végül a nacionalista jobboldal „karolta fel” és tette a maga tekintélyelvű projektje fő erejévé. Azért is fontos, amit Maciej Gdula és társai feltártak, mert ez a megvizsgált lengyel jobboldali szavazó közösség más, mint a masírozó szélsőjobbosok, a gyűlölködők és fajvédők közege. És feltehetően ők vannak többségben a PiS szavazói között.

Vajon mi mit tudunk a Fidesz táboráról, arról a kétmilliónál több eltökélt emberről, akik, ha esik, ha fúj, Orbánra szavaznak? Érdemes-e karikatúraszerű képet rajzolni róluk? Lehet, hogy nem a Fidesz korruptságának, lopásainak, hamis ijesztgetéseinek állandó leleplezése fordítana az ellenzék tartós politikai balszerencséjén? Miközben talán nem is tudják, kik azok, akiket meg kell nyernie, milyen értékeket vallanak, és miért fordultak ellenük. Miért azonosulnak tartósan ezek a társadalmi csoportok olyan közeggel, amely nem csak tartósan kihasználja, de kizsákmányolja és lenézi őket? Ennek a jelenségnek is van társadalomtudományi, szociálpszichológiai elmélete, de valahogy az elméletet gyakorlattá kellene tenni. Sok idő nincsen. Egyelőre a majdan elnyerendő pozíciók elosztásáról alkudoznak.

Miklós Gábor

Lájkoljon minket a Facebook-on is!