Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Etető - Sebes György: Sorozatos lubickolás

Népszava|2018. febr 3. 07:05
[A+ A-]

FOTÓ: RTLKLUB.SAJTOKLUB.TV

Gábor Zsazsa szelleme lebeg a magyar tévézés felett. A legendárium szerint a Hollywoodba származott díva - aki most lenne 101 éves, de már több mint egy éve halott - örök-érvényű mondása: "nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak beszéljenek rólam". Pont így vannak ezzel napjaink celebjei, valamint azok a csatornák, amelyek nem csupán programjaikkal, hanem a róluk szóló történetekkel is igyekeznek fenntartani az érdeklődést maguk iránt.

A legfrissebb példa az RTL Klub és eddig foglalkoztatott színésznője, Sztárek Andrea esete. A korábban sem ismeretlen művésznő néhány éve feltűnt az egyik legnézettebb műsorban, a Barátok közt-ben. Most viszont eltűnt belőle. Kiírták. A szerepet - egy pszichológusnőt - elküldték Kanadába. Így természetesen bármikor visszatérhet, ha az alkotók úgy gondolják. Sokkal jobban járt, mint az egyik főszereplő, Berényi András, akit lelöktek egy tetőről, vagy szegény Tóni - a további főszereplők, Miklós és Nóra egykor fogadott gyermeke -, akit egy autóbalesetben tettek el láb alól. A szép emlékű Magdi anyus sem járt jobban: lépcsősöprés közben egy papírgalacsin intézte el végleg. Igaz, ő egy kicsit még visszajárhatott kísérteni, de ez mégsem az igazi.

Sztárek Andrea tehát igazán nem panaszkodhatna. Ám mégsem elégedett. Azt állítja, a kora miatt kellett figurájának távoznia. Egykori kollégái viszont - persze név nélkül - arról beszélnek, hogy a művésznő kiskirálykodott, a forgatásokon kiabált a kollégáival, mi több, vindikálta magának a jogot, hogy megmondja, ki alkalmas közülük színésznek és ki nem. Az érintett természetesen cáfol, az RTL Klub pedig dodonai közleményben adta tudtul, miszerint "vagyunk annyira tisztességesek, hogy nem bántjuk, aki nálunk dolgozott". Mindenki értse úgy, ahogy akarja. Hiszen Gábor Zsazsa régen megmondta. Jelen esetben jót tehet a nézettségnek, ha beszélnek a figurákról. És végül is, mindegy, hogy mit.

A nézők etetésének magasiskolája, amit a különböző csatornák a sorozatokkal tesznek. Ezekből annyi van már, mint égen a csillag. Jut belőlük délelőttre, délutánra, estére és éjszakára. Egy részük ismétlés, de persze mindegyikből vannak új darabok is. Néző legyen a talpán, aki azonnal megmondja, látta-e már néhány éve azt a bizonyos epizódot, vagy most vetítik először. A sorozatoknak egyébként több fajtája ismert. Az egyikben a történetek egymásra épülnek. Ezekkel az a gond, hogy ha egy-egy részt kihagyunk, nehezen érthető a következő. Aztán vannak olyanok, ahol a főszereplő azonos, de az epizódokat csak apró szálak kötik össze, tehát önmagukban is élvezhetők. Mígnem a harmadik típusnál mindegyik történet önálló egész, néhány állandó központi figurával. S bár a nézők szempontjából kétségkívül az utóbbiakat tekinthetjük a legbarátibbaknak, az igazság az, hogy a közönség mindhárom fajtát zabálja. A tévék meg természetesen rájátszanak erre. A sorozatok további nagy előnye, hogy - ellentétben a kétórás mozifilmekkel - az epizódok nem hosszabbak 45-50 percnél, így jobban igazodnak az elfoglalt emberek életritmusához, ráadásul a főszereplők ismertek, nincs szükség hosszas jellemrajzra, mindjárt bele lehet vágni a történetbe. S miután a nézők kedvenc sorozataik miatt a képernyőre szegezik tekintetüket, jól el lehet adni a reklámidőt is. Egy-egy viszonylag rövid filmet legalább kétszer, de néha háromszor is meg lehet szakítani, hogy a közönség etetése teljessé váljon.

Nem kétséges, az imént felsorolt negatívumokkal együtt sorozatokra szükség van. Az sem véletlen, hogy a magyar kereskedelmi tévézés legrégebbi és még mindig sikeres szappanoperája már túl van a 8750. részen is. Óriási szám és nem fullad ki. A történet érdekes, változatos, folyton feltűnnek benne új szereplők, az egész úgy van megcsinálva, ahogy kell. Természetesen a már említett Barátok közt-ről van szó. S ezúttal emeljünk ki három olyan színészt a népes gárdából, aki miatt mindig érdemes nézni. A figurák többsége egy-egy típust jelenít meg, nem is ad lehetőséget a változatos színészi játékra. Nem így három karakter: Novák Lacié, feleségéé, Gizié, valamint Nagy Tóbiásé. És a három színész megmutatja, mennyire sokoldalú - valóban lubickolnak a szerepükben.

A Novák Lacit alakító Tihanyi Tóth Csaba egyike azon keveseknek, akik indulás óta benne vannak a szappanoperában. Meg is érdemli. Egy bumfordi, néha kifejezetten bunkó férfit játszik, akiknek azonban nagy lelke (is) van. A színész pedig annyi humorral és emberséggel állítja elénk a figurát, hogy csak szeretni lehet. Nem Novákot, hanem Tihanyi Tóthot. Méltó párja lett a történetbe csak később érkezett Gizi alakítója, Gyebnár Csekka. S nem csupán azért, mert - hála az alkotóknak - össze is boronálták őket, hanem mert a színésznő is megmutatja, mennyire sokszínű lehet egy figura. Egyszerre képes buta és okos lenni, egy időben tud nevettetni és könnyeztetni. Erre csak a legjobbak képesek. A Tóbiást játszó Józan László vékony jégen mozog. Egy különös lelkű, ráadásul saját neméhez vonzódó fiatalembert jelenít meg, ugyanolyan széles skálán játszva, mint Gyebnár Csekka. Józan a Vígszínház tagja, ottani szerepeivel már bizonyította, jó színész, s ugyanezt a rövid, kétperces epizódokban is megmutatja.

Persze, ők is részei az etetésnek. De legalább színészi remeklések közepette. S ez már nagy szó a sorozatok erdejében.

Sebes György

Lájkoljon minket a Facebook-on is!