Előző
Következő
új cikk

Külföld

Nincs nyugalom Párizsban

Népszava|2018. febr 2. 05:33
[A+ A-]

Fillon a tévévita előtt FOTÓ: AFP/PATRICK KOVARIK

Ki ölte meg - jelképesen - Francois Fillont, a volt miniszterelnököt és elnökjelöltet? Ezt találgatja a francia sajtó túlnyomó része. A politikus persze él, de politikai pályájának a jelek szerint vége.

2007-től öt éven át - Nicolas Sarkozy elnöksége idején - a kormány élén állt, tavaly pedig a jobboldal elnökjelöltje volt a Republikánusok pártjának hajdani vezetője. Igaz, Francois Fillon nevéhez az a kétes dicsőség fűződik, hogy a modern Franciaország történetében először nem került be a konzervatív jelölt az elnökválasztás második fordulójába. Ám a politikus nem elsősorban emiatt van mostanában egyre nagyobb bajban.

Késő esti órán, a párizsi BFM tévé műsorában "végezték ki" őt. A szatirikus hetilap, a Le canard d’enchainé (A leláncolt kacsa) négy munkatársa tárta föl bizonyítékokkal, hogy Fillon - mint pártjának parlamenti képviselője - meglehetősen tekintélyes összegekkel rövidítette meg az állami költségvetést. Többször is alkalmazta feleségét, a Walesből származó Penelopét, aki különböző címeken eltérő - bár jelentős - összegeket vehetett így föl. A summa egészében meghaladta a millió eurót, miközben a család négy gyermeke - igaz, szerényebb szinten, de - maga is hozzájutott hasonló módszerekkel némi pénzhez. Amikor mindez kiderült, azzal érvelt a família, hogy érvényes törvényt nem szegtek meg, hiszen az alkalmazásuk idején fönnálló szabályok lehetővé tették a családtag munkaviszonyát. Ez tavaly egyébként megváltozott, hiszen a francia nemzetgyűlés megszavazta azt a szabályt, amely megtiltja, hogy a képviselők saját családtagjaikat alkalmazzák. Ez az akkor néhány hónapja megválasztott Emmanuel Macron államfő egyik választási ígéretének beváltását jelentette.

Fillonék most per elé néznek. Azzal vádolják őket, hogy fiktív állásaik voltak, törvénytelenül használtak fel közpénzeket, alapítványi felajánlásokat és félrevezető vagyonnyilatkozatokat adtak be. Ha bűnösnek találják őket, akár tíz évi börtönre is ítélhetik őket. Egyelőre azonban még csak tetteik politikai következményivel kell szembenézniük. Jelenleg emiatt áll a botrány.

A francia közélet, mint Nyugat-Európa nagyobb részében csaknem mindenütt, két osztatú. A kormányt irányító pártok többnyire jobboldaliak, s csak elvétve fordul elő, hogy szociáldemokraták, baloldalinak tekinthető mozgalmak is részt vesznek bennük, esetleg koalícióban a konzervatívokkal. A Szajna partján a tavalyi választások után sajátos helyzet alakult ki. A győztes elnök, Emmanuel Macron ugyan gazdasági miniszter volt az előző, szocialista többségű kabinetben, de erre nem szívesen emlékeztetett. Úgy tüntette föl magát, mintha a „centrumot” képviselné, igazán se baloldalinak, se egyértelműen jobboldalinak nem lehetne tekinteni. Így aztán a parlamenti ellenzék jobboldali, s a törvényhozást inkább a konzervatív politika jellemzi. A Republikánusok pártja (Les Républicains) testvérharcban áll Macron „Hajrá” jelszavú mozgalmával. A köztársasági elnök megbízatása öt évre szól - tehát 2022 tavaszáig -, így akkor kell mandátuma hosszabbításért a választók kegyeit keresnie. Elemzők azonban úgy vélik, hogy Macron rövidebb határidőre kacsint, őt valójában 2019 érdekli. Azt reméli, hogy az akkor esedékes uniós választásokon - amikor megújulnak a kontinentális intézmények (a Bizottság, a parlament) - pártjával már többséget szerezhet. Közben viszont már abban is bízik, hogy ha a választási viszontagságok után, az alkudozások eredményeként helyreáll Angela Merkel berlini majoritása is, az magával hozhatja a hagyományos - még De Gaulle elnök és Adenauer kancellár idejéből származó - német-francia tengely restaurációját. Ez pedig biztos pont lehetne a kusza nemzetközi hatalmi viszonyokban. Az Élysée-palota egész diplomáciája arra épül, hogy ez az óhaj minél hamarabb teljesüljön. Így könnyebbé válna egyensúlyozni Washington és Moszkva között, de lecsendesíthetné az európai „periféria” jelenleg bizonytalannak látszó államait is.

Fillon politikai ellehetetlenülése mindenképpen kedvez Macronnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a következő időszakban otthon és a nemzetközi színtéren nem kell kemény csatákat vívnia.

Várkonyi Tibor

Lájkoljon minket a Facebook-on is!