Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Nonstop zeneoktatás Grúziában

Népszava|2018. febr 5. 05:46
[A+ A-]

Fotó: Molnár Ádám

Luka Okros zongoraművész a Zeneakadémián adott koncertet. Egyike azoknak a fiatal grúz művészeknek, akik sorra tűnnek fel a világ hangversenytermeiben, jelentős sikereket aratva. Katia Buniatishvili, a zongorista vagy Nino Machaidze szopránénekesnő neve nálunk is sokak számára lehet ismerős. A titok valószínűleg az oktatási rendszerben keresendő.

Luka Okros a délutáni próba közben szakított időt arra, hogy beszélgessen velünk. A kör bezárult, vetettem fel nyitó gondolatként, hiszen most itt játszik Budapesten a Liszt Ferenc alapította Zeneakadémián, ahol londoni tanárnőjének, Norma Fischernek a tanárnője, Kabos Ilona, valaha Liszt egyik tanítványától, Szendy Árpádtól tanult. „Igen, de már hamarabb kapcsolatba kerültem Liszttel, hiszen a moszkvai Csajkovszkij konzervatóriumban a tanárom, Szergej Dorenszkij többek között szintén egy Liszt tanítvány, Ziloti növendéke volt" – jegyzi meg Okros.

Grúzia klasszikuszenei hagyományai a régmúltra nyúlnak vissza, a nagy orosz zeneművészek, zongoristák gyakran látogattak az országba: Csajkovszkij, a Rubinstejn fivérek, valamint Rachmaninov is többször járt náluk. A tbiliszi konzervatóriumot 1924-ben alapították, a grúz zenetanítás magas színvonalú, hiszen sok tanár a híres orosz intézmények valamelyikében szerezte diplomáját. Az oktatás már kisgyermek kortól egészen a konzervatóriumi, azaz a főiskolai szintig olyan iskolákban folyik, amelyekben a hangsúly a zenei tárgyakon van, non stop.

„Én is nagyon korán, már ötévesen zenei iskolában kezdtem, de tizenhárom éves koromban már Moszkvába kerültem. Éppen akkor alakították át a grúz rendszert, közelítették az európaihoz, most tizenegy-tizenkét éves tanulás után lehet négy évig valamelyik konzervatóriumban tanulni, és bachelor fokozatot szerezni, majd újabb két év után master fokozatot. Ennek persze megvannak a hátrányai is, hiszen ismerek olyanokat, akikről kiderült 18 éves korukra, nem szeretnének zenészek lenni. Másrészt, aki tényleg zenész akar lenni, kisgyermekkorától minden erejét erre fordíthatja" – gondolkodik el Okros. Bár az orosz zongoristaképzés igen magas színvonalú, Luka Okros mégis Londonban tanult tovább, a masters fokozatot már ott szerezte meg.

„Ennek az volt az oka, hogy egy meghallgatás révén elnyertem egy ösztöndíjat, amellyel a Royal College of Music hallgatója lehettem. Akkor már vagy tíz éve tanultam Moszkvában, és úgy éreztem, az orosz iskolától megalapozott tudást kaptam. Szerencsét akartam próbálni Londonban is, hiszen az a világ egyik zenei centruma, és esélyt kaptam, hogy a világ egyik legjobb egyetemén tanuljak, Norma Fischernél, akit még Moszkvában ajánlott figyelmembe egy társam" – meséli a fiatalember. Okros ma már névjegye szerint is Londonban letelepedett zongoraművész, és így jól látja, mi a különbség az ottani és az orosz zongoraiskola között. Nem meglepő: az orosz megközelítési mód érzelmi alapú, Londonban viszont arra tanították, sokkal pragmatikusabb legyen, kapcsolja össze, amit a szív és az ész tud. Az oroszoktól az érzékeny, meleg hangzás előállításának mesterségét tanulta meg, az angoloktól azt, hogy hideg fejjel, józanul építse fel a zenei struktúrát; a kettő ötvözésével magasabb szintre jutott.

Okros a romantikus zeneszerzők műveinek társaságában érzi legjobban magát, Chopin, Schumann, Liszt, Rachmaninov a kedvencei, a kortárs zene távol áll tőle. Jó néhány versenyen indult, fél tucat első helyezést gyűjtött be, ugyanakkor a versenyekről kritikusan gondolkodik. Kiváló lehetőség különböző műveket, akár zenekarral is előadni sokféle közönség előtt, ugyanakkor az, hogy művészek versenyeznek nem túl jó gondolat, mert a szerencsén múlik, ki hogyan tud egy adott pillanatban teljesíteni, és nagyon szubjektív, hogyan ítéli meg produkcióját a zsűri. „De nagyon jó alapokat lehet szerezni a versenyeken, ritka az olyan, aki e nélkül tud karriert kezdeni."

Szereti az utazást, Magyarország a harmincegyedik ország, ahová huszonhat éves korára eljutott, és bár könnyűnek tűnik, nehéz a zongorista élete, mondja. Különösen az ázsiai közönség lelkesedése ragadta meg, úgy látja, ott rejlik a komolyzene jövője. A kínai Lang Lang vagy Yuja Wang hazájukban igazi idolok, előbbi nevét minden gyerek ismeri, sokan kezdenek hatásukra muzsikát tanulni. Luka Okros budapesti koncertjére a zongorairodalom legismertebb alkotásaiból válogatott: „Nagyon fontos számomra, hogy a nézőtéren ülők olyan gyönyörű műveket halljanak, amelyek érzelmileg megindítják őket" – fejezi be a beszélgetést a fiatal művész.

Varga Péter

Lájkoljon minket a Facebook-on is!