Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Nem volt váratlan

Népszava|2018. febr 20. 06:08
[A+ A-]

Évek óta látszik, hogy milyen komoly társadalmi katasztrófa a devizahitelezés, mégis azt tapasztalni, hogy alapvető fogalmak és összefüggések nincsenek a mai napig sem tisztázva.

Sok szó esik például a forint „előre nem látható drasztikus leértékelődéséről”. Pucsek József, a Budapesti Gazdasági Egyetem tanszékvezető helyettese vezetésével 2007-ben, nemzetközi együttműködéssel készült egy gazdasági tananyag. Ebben közlik, a várható árfolyam becslésére háromféle módszer létezik: a vásárlóerő-paritás elmélete, a kamatparitás elmélete és a fizetési mérleg alakulása. Ugyanez szerepel több pénzügyi, banküzemtani tankönyvben is. Lóránt Károly, a Magyar Közgazdasági Társaság tagja így magyarázza mindezt: „Ahol magasabb a kamat, az a valuta leértékelődik. Tudniillik miért magasabb a kamat? Mert magasabb az infláció, mint a másik helyen. Így előbb-utóbb ez a valuta le fog értékelődni a másikhoz képest.” Farkas Péter, a Széchenyi István Egyetem oktatója ismerteti a tankönyvében, hogy miként számolják a bankok a kamatparitás elméletéből származó képlettel a határidős árfolyamot. A határidős árfolyamok évtizedek óta azt mutatják, hogy a svájci frank erősödése várható.

2006 januárjában a Magyar Bankszövetség kiadta a „Tájékoztató a devizaalapú lakossági hitelek kockázatairól” című kiadványát. Megállapítják: „a fogyasztói árak, ipari termelői árak alapján számított” euró árfolyamhoz képest a tényleges árfolyam 22 százalékkal kevésbé gyengült 2000 és 2005 októbere között. A forintnak a már ismertetett elmélet szerint gyengülnie kellett volna, azonban a forint nem gyengült, így „felülértékeltté vált”. Lehet tehát számolni a várható árfolyamot és nézni, hogy a napi árfolyam hol tart éppen.

A bankok szerződéskötéskor csupán a 2000 utáni időszak árfolyamváltozásait mutatták meg, azt az időszakot, amikor a forint stabil volt, amikor nem gyengült, így egyre jobban felülértékeltté vált. A bankok így hamis biztonságérzetbe helyezték az ügyfeleiket.

Ismét a 2006 januári bankszövetségi tájékoztatóból: „a hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók nyugodtan választhatják a pénzintézetek által kínált devizaalapú hitelkonstrukciókat is; a hitel futamideje alatt a hitel törlesztési terhét jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás valószínűleg nem lesz”. Ez nagymértékű félrevezetés volt, a gazdasági alapelvek szerint folyamatos forintgyengülés volt várható.

2004-ben egy elemzésében a Budapesti Értéktőzsde 10 évre előre számol a kamatparitás képletével svájci frank árfolyamokat, 2014 decemberére 256,10-os árfolyam jött ki. A CHF forintosítási árfolyama 2014 végén 256,47 forint volt. Megdöbbentő egybeesés!

Mi mindennek a hatása az adósokra?

A Bankszövetség főtitkára 2013-ban ismertette egy tanulmányban, hogy alapvetően különbözik egymástól egy forintos és egy devizás kölcsön. Az időszak elején a devizás kölcsön törlesztő részlete az alacsonyabb, azonban ez a helyzet csak pillanatnyi állapot. Arra kell számítani, hogy az idő múlásával a devizás törlesztő részlete jóval meghaladja a forintos kölcsön törlesztő részletét. A lényeg: „végeredményben a teljes futamidőt tekintve reálértéken a forint és a svájcifrank-alapú hitelek törlesztési terhe hozzávetőleg megegyezik”. Ezt a lényeges tényt valamiért az adósokkal a bankok nem közölték…

Ki tette tönkre a hiteleseket? – ideje őszintén szembe nézni a tényekkel!

Szabó József okleveles gépészmérnök Hiteles Mozgalom ügyvezető