Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Huszadik

Népszava|2018. febr 21. 06:09
[A+ A-]

Ne engedjünk a külsőségek csábításának. Még akkor sem, ha két egymás mellé tett kép mindennél többet elmondana arról, aki rajta látható. Az egyiken egy sikeres ifjú ember, ereje teljében, láthatóan tele tettvággyal. A másikon ugyanő, 19 évvel később, jelentős túlsúllyal, a hatalom bűvöletében. Belemagyarázni persze sok mindent lehet a fotókba. Ám melléjük kell tenni a beszédeket is: az első - hagyományteremtő - és a legutóbbi, a 20. - a hagyományokban gyökerező - évértékelőt. És ez így már túl sok is. Lesújtó a végeredmény.

1999-ben, miniszterelnökként töltött első évének végén Orbán Viktornak volt mondandója. Még csak próbálgatta a lehetőségeit, még úgy érezte, szüksége van minél több ember támogatására, hogy megszilárdíthassa hatalmát. Felelősséget érzett, de legalábbis mutatott az ország minden polgára iránt. Akkor még tudta, hogy az első számú vezetőnek ez a dolga. Hiszen alig háromnegyed évvel korábban nem nyerte meg a választásokat, csak a kisgazdákkal volt képes kormányt alakítani. Még volt tétje annak, amit mond.

2018-ra mindebből a hatalmi gőg maradt. Úgy érzi, biztosan ül a helyén, senki és semmi nem mozdíthatja el onnan. Nincs szüksége az országra - úgyis az övé -, már válogathat a polgárok között, ki a jó, ki a rossz. Csak a híveknek beszél, de már nincs mondandója számukra sem. Csak a jól ismert panelek, amikre - régóta - építik a kampányt. Már nem akar meggyőzni senkit - nincs is mivel -, a megvezetett tömeg úgyis mögötte áll (jobb híján), a többiek meg nem számítanak.

Felelőssége még lenne, az általa teremtett helyzetben a korábbinál is nagyobb, de már nem törődik vele. 1999-ben még azt mondta, "tisztességes és becsületes országban akarunk élni". Ezen már túllépett, ez ma már nem célja.

Övé az ország. Évet is csak azért értékel, hogy ezt erősíthesse.

Sebes György