Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Sztravinszkij és tanítványai története

Népszava|2018. febr 21. 05:47
[A+ A-]

Tíz zenészt mentorált Eötvös Péter Fotó: Hrotkó Bálint

Érdekes hangversennyel zárult az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány által szervezett nemzetközi mesterkurzus, amelyen fiatal zeneszerzők és karmesterek vehettek részt. A mentorprogram első felvonása zajlott a Budapest Music Centerben, amelynek során 2018-tól, a tervek szerint három éven át, évente 2-2 zeneszerző és karmester kap lehetőséget a tíz napos tanulásra, őket személyes meghallgatáson választják ki. A tavaly közreadott felhívásra előzetesen több mint százan jelentkeztek, közülük tízen találkozhattak Eötvös Péterrel, aki közülük kettőnek adott lehetőséget, hogy eljöjjön februárban Budapestre. Ide egy olyan művet kellet hozniuk, amelynek kötődnie kellett Sztravinszkij A katona története című művéhez. A karmestereket is meghallgatás alapján választották ki, kamarazenekarokat vezényelve mutathatták meg, megérdemlik, hogy részt vegyenek a programban. Az elfogadott két zeneművet aztán az UMZE (Új Magyar Zenei Egyesület) héttagú kamarazenekarának tanították be. A mentorok, Eötvös Péter, Vajda Gergely és Johannes Schöllhorn segítettek a szerzőknek, előadóknak, hogy készre csiszolják a műveket, az előadást. A terv bevált, a záróhangversenyen Alex Nante Rite et Jeu, Aaron Holloway-Nahum The Long March című új műve és az inspirációjukul szolgáló száz éves Sztravinszkij alkotás váltott dirigensekkel igen-igen kiváló előadásban hangzott el. Ezért is volt tanulságos a négy résztvevővel folytatott beszélgetésünk, kiderült, az elkötelezettség, a munka a jó eredmény záloga.

Mára a zeneszeretők, de tán a zenészek tábora is két részre szakadt, vannak, akik fontosnak tartják, szeretik koruk zenéjét, vannak, akik szinte soha nem foglalkoznak vele. Su-Han Yang tajvani karmestert érdekli a kortárs zene, ezért az elmúlt években folyamatosan figyelemmel kísérte az Eötvös alapítvány munkáját, így amikor megjelent a felhívás az idei mesterkurzusra, természetes volt számára, hogy jelentkezik. Már tajvani tanulmányai alatt is figyelemmel kísérte kollégái, tanárai zeneszerzői tevékenységét, sok művüket játszotta. Tajvanon a klasszikus zene újdonságnak számít, ezért a fiatalokat érdekli elsősorban, a koncertközönség nem zömében fehérhajú emberekből áll, mint Európában. Itt a kultúra gazdagsága bűvölte el, a zene a mindennapi élet része, ezt Berlinben is tapasztalhatta, ahol rendszeresen megfordulnak a világ vezető zenészei. Sztravinszkij saját korának bátran újító alkotója volt, és most hogy Mácsai Pál drámai erejű előadásában magyarul hallotta a szöveget, úgy gondolja, a mi nyelvünk muzikalitása is hozzájárult a mű erőteljes hatásához.

Toby Thatcher Eötvös Péter egyik darabján dolgozott tavaly, ezért is kísérte figyelemmel, mi történik a világszerte igen nagy elismertségnek örvendő zeneszerző és karmester körül. Nagyon fontosnak tartja, hogy egy karmester foglalkozzon saját kora zenéjével, a fiatal komponisták lehetőséget kapjanak. A londoni közönség nagyon nyitott, és sok kiváló együttes található a brit fővárosban. Az itt eltöltött tíz nap legérdekesebb pillanatai azok voltak számára, amikor Eötvös és Vajda Gergely Bartókról beszélt. A különleges magyar nyelv tükröződik a zenében is, ezért volt tanulságos, hogy magyar anyanyelvű emberek beszéltek róla.

Alex Nante egy barátjától tudta meg, hogy ilyen kiváló lehetőség kínálkozik arra, hogy elméleti és gyakorlati ismereteket kapjon egy nagy zeneszerzőtől és dirigenstől. Sokat tanultak arról, hogyan egyensúlyozzák ki a hangszerek hangzását, a hangszerelésről, a különböző hangszínekről, hogyan jegyezzék le ezeket. Sztravinszkijban leginkább életművének sokféleségét csodálja, az orosz alapok, a klasszikus elemek, a szürreális vonások: három különböző világ, ami mögött mindig hallható az egyedülálló zeneszerző, aki folyamatosan újraalkotja magát, és kulcsfigurája volt a huszadik századnak.

Aaron-Holloway Nahum már harmincas évei közepén jár, mégis eljött a meghallgatásra, hogy találkozhasson egyik példaképével. A komponálás mellett vezényel is, vezet egy együttest Londonban. Szeretné követni azt az életutat, amit Eötvös végigjárt, szeretné ő is azt a nagylelkűséget, örömöt a zenélés során sugározni, amit ő. A mentorprogram kiírásában azt tetszett neki, hogy konkrét feladatot kellett elvégezni. Sztravinszkij is azt tartotta, az olyan megbízás, ami egy bármilyen darabra szól, rettenetes feladat egy zeneszerző számára. A megkötések indítják be a képzeletet, itt például pontosan azt a hangszereket kellett megtartaniuk, mint amelyek az eredeti műben szerepelnek. A kurzuson azt tanulta meg, milyen fontosak a kis részletek, Eötvös egész különös képessége van arra, hogy folyamatosan figyeljen apró részletekre, amelyekből a mű összeáll, amit távolabbról, a karmester szempontjából is tud értékelni.

Infó:

Alex Nante: Rite et Jeu

Aaron Holloway-Nahum: The Long March

Sztravinszkij: Akatona története

Vezényel: Su-Hang Yang, Toby Thatcher és amesterkurzus hallgatói

Mesélő: Mácsai Pál

UMZE Kamaraegyüttes, BMC Koncertterem, Február 14.

Varga Péter

Lájkoljon minket a Facebook-on is!