Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Bőtös Botond: Megújulásra vár a baloldal Csehországban is

Népszava|2018. márc 3. 07:45
[A+ A-]

A KONFRONTATÍV PAROUBEK (jobbra) 2009-ben a tojászáport sem kerülte el

Csehországban a baloldal sok szempontból a magyarhoz hasonló utat járt be, és azonos kihívásokkal néz szembe. De a belső pártstruktúra eltérő fejlődése, a stabilabb cseh demokratikus berendezkedés, illetve a szélesebb cseh középosztály megléte miatt izgalmas különbségeket is érzékelhetünk a Cseh Szociáldemokrata Párt rendszerváltás utáni történetében.

A 2017 októberi országgyűlési választásokon a cseh baloldal katasztrofális vereséget szenvedett. A Zöldek (Zelení) 1,46 százalékkal az állami támogatáshoz szükséges küszöböt sem érték el, a Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) 7,27 százalékos eredményével országos méretű, vezető pártból kis párttá küzdötte le magát, és még a Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának (KSČM) 7,76 százalékos eredményétől is elmaradt.

Az így megüresedett politikai teret a populista-liberális Elégedetlen Polgárok Akciója (ANO), a neoliberális Polgári Demokrata Párt (ODS) és a fasiszta jegyekkel politizáló nacionalista Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) foglalta el. A választások egyetlen kellemes meglepetése a Cseh Kalózpárt (Piráti) lett, amely képes volt mobilizálni a nagyvárosok fiatal, progresszív szavazóit. Rajtuk kívül még néhány, a parlamenti küszöböt éppen átlépő ötszázalékos, pro-európai, szabadelvű, jobbközép-liberális párt jutott a parlamentbe.

Magyarországon elterjedt tévképzet, hogy a KSČM-t a baloldali csoportosulások közé sorolják. Valójában a cseh kommunisták egy mai szélsőjobboldali pártra hasonlítanak, jellemző rájuk a 19. századi „nemzeti ébredés” összes negatív karakterjegye − a homofóbia és az idegenellenesség. Ez részben igaz a Cseh Szociáldemokrata Pártra is. A Zöldek egy értelmiségi elitpárt karanténjába szorították be magukat. Környezetvédelmi, emberjogi és kisebbségvédelmi agendájukkal képtelenek voltak megszólítani még a hagyományosnak mondható városi szavazótáborukat is.

A ČSSD története

Ahogy a térségben mindenhol, a demokratikus rendszerváltás idején Csehszlovákiában is újjáalakultak a történelmi pártok. Kezdetben a ČSSD-t az amerikai emigrációban élő, Csehszlovákia területi egysége mellett kiálló Jiří Horák vezette. A párt 1992-ben jutott be először a parlamentbe. Az emigrációból az óhazába visszatért antikommunista politológusnak azonban kevés valódi befolyása volt a cseh belpolitikában.

A párt politikája és stílusa 1993 februárjában változott meg, amikor a ČSSD élére a prágai szervezet elnöke, egy remekül kommunikáló és az egykori kommunista párt politikusaival szemben megengedőbb álláspontot képviselő gazdasági elemző, Miloš Zeman került. Az újjászülető ČSSD Csehország mai köztársasági elnökének köszönheti, hogy a szocdemek néhány év alatt kiemelkedtek a pártok közül, és 1998-ban 32 százalékkal megnyerték az országgyűlési választásokat is.

A ČSSD 1998-as sikere annak a kétéves intenzív kampánynak volt köszönhető, amely során Zeman és munkatársai személyesen járták be az országot. A turné jelképévé a Zemák névre keresztelt autóbusz vált. Zeman sikeresen szélesítette ki a párttagságot a toborzókörút során. Olyan politikai alakulat jött létre, amely csaknem teljesen lefedte a cseh baloldalt. A párt egyszerre képviselte az egykori kommunistákat, a modern európai baloldaliakat és a látens nacionalistákat.

Zeman a ciklus végén bejelentette: a következő választási ciklusnak már nem megy neki pártelnökként. A ČSSD Vladimír Špidla vezetésével térhetett vissza a hagyományos jobb- és baloldali pártcsatározásokba, ami 2002-ben újabb, 30 százalékos választási győzelmet hozott a szocdemeknek. Az egykori pártelnök pedig 2003-ban köztársasági elnöknek jelölte magát, örök riválisával, Václav Klausszal szemben. Csakhogy egy titkos paktumnak köszönhetően a szocdemek egy része nem Zemant támogatta a szavazáson. A megszégyenített jelölt a Prágai Vár hátsó kijáratán távozhatott.

Ez a vereség azonban alaposan beleégett Zeman agyába. Ma már tudható: többek között Lubomír Zaoralek későbbi külügyminiszer, Vladimír Špidla akkori és Bohuslav Sobotka későbbi miniszterelnökök sem szavazták meg Zeman elnökségét. Zeman nem törődött bele a vereségbe, és addig nem nyugodhatott, amíg el nem érte elnökké választását, amely 2013-ban, az első közvetlen elnökválasztáson össze is jött neki.

Csehország 2004-ben az Európai Unió tagjává vált, de a szociáldemokrata Špidla-kormány nem tudta kitölteni a rábízott négy évet. A ČSSD az európai parlamenti választásokon alaposan leszerepelt. A vereség egyik döntő oka az volt, hogy a 2003-as köztársaságielnök-választáson kigolyózott Zeman a hivatalban lévő Špidla miniszterelnököt is az őt elárulók közé sorolta. Václav Klaus köztársasági elnök Zeman kedvencét, Stanislav Gross ČSSD pártelnököt nevezte ki Csehország új miniszterelnökének 2004 augusztusában.

Csakhogy Gross sem tölthette ki a rábízott négyéves ciklust. Nyolc hónappal megválasztása után nem tudta a választóknak megmagyarázni, miből vett olyan lakást Prága egyik elitnegyedében, amire képviselői fizetéséből nyilvánvalóan nem telt volna. Csehországban a miniszterelnök lemondásával bukik az egész kormány is, ezért 2005 áprilisában újabb kormány alakult. A párt elnöke és az ország miniszterelnöke az a Jiří Paroubek lett, aki az egykor emigrációból hazatérő Horák elnök embere volt.

Paroubek konfrontatív stílusáról híresült el, másrészt sikerrel kísérelte meg visszaszerezni az elveszített bizalmat a szocdem párt szavazóinál azzal, hogy populista módon próbálta a jobboldali kormány hibáira felhívni a figyelmet. Ez részben bejött neki, a választásokon 32 százalékos eredményt ért el 2006-ban. Csakhogy a Polgári Demokraták három százalékkal több szavazatot kaptak, és Mirek Topolánek (ODS) megalakította második kormányát.

A Paroubek vezette ČSSD ellenzékben eltöltött három éve politikailag sikeres volt, köszönhetően a kórházi napidíj és a vizitdíj elleni kampánynak. A 2008-as megyei választásokon a szocdemek az összes vezető pozíciót elvitték. De az ellenzék vezető pártjának számító ČSSD hagyta a jobboldali Topolánek-kabinetet megbukni egy olyan kiemelt időszakban, amikor Csehország éppen betöltötte az Európai Unió elnöki tisztségét. Ez sokakban visszatetszést szült.

A kormányzást Ján Fischer szakértői kormánya vitte tovább, közmegelégedéssel. A 2010-es választásokat ugyan 20 százalékkal Paroubek megnyerte, de mégis Petr Nečas (ODS) alakíthatott hárompárti, jobboldali kormányt. A ČSSD újra ellenzékbe került, immáron Bohuslav Sobotka vezetésével. A gazdasági világválság negatív következményei miatt a belső koalíciós torzsalkodásokban kimerült jobboldali kabinet sem töltötte ki négyéves ciklusát. Szakértői kormány helyett ezúttal a köztársasági elnök kormánya állt fel átmenetileg. A 2013-as választásokat újra a ČSSD nyerte 21 százalékkal, de ez az eredmény megint nem volt elég egy tiszta szocdem kormányhoz, így többek között az Andrej Babiš vezette ANO-val kötött koalíciót.

Sobotka miniszterelnök stabilizálta a párton belül a haladó szárny vezető helyzetét. De az elemzők kemény támadásokat jósoltak számára a kormánykoalíció másik erős embere, a cseh belpolitikába üstökösként berobbanó Andrej Babiš oligarcha részéről, aki azonnal az új kormány pénzügyminisztere lett. A cseh sajtó akkor úgy fogalmazott, hogy Sobotkára „tigrislovaglás” vár a politikában a következő négy évben. Babiš egy pillanatra sem hagyta abba politikai kampányát a következő négy évben, csak lejjebb csavarta a hőfokot.

A KOMMUNISTA PÁRT HÍVEI - Tévképzet a KSČM-et a baloldalhoz sorolni, a szerző szerint valójában egy mai szélsőjobboldali pártra hasonlít leginkább FOTÓ: AFP/MICHAL CIZEK

A KOMMUNISTA PÁRT HÍVEI - Tévképzet a KSČM-et a baloldalhoz sorolni, a szerző szerint valójában egy mai szélsőjobboldali pártra hasonlít leginkább FOTÓ: AFP/MICHAL CIZEK

Haladó és maradi szárny

Sobotka miniszterelnöksége idején − az ANO-val vívott koalíciós harcok mellett − állandósultak a párt belső ellentétei is, amit 2015-től a nagy európai menekültválság csak felerősített.

A ČSSD-ben több hivatalos platform működik, mint például a keresztény-szociális, a zöld, a szocialista vagy európai baloldali platformok. Rajtuk kívül a párt szavazóbázisa és politikusai legalább két nagyobb csoportban − haladó és maradi − tömörülnek.

A szocdem párt haladó szárnyában hangsúlyosabban jelenik meg az emberi jogi érvelés, a környezetvédelem, a kisebbségek védelme és a politika hatékonyabb kontrollja. A ČSSD maradi szárnya hagyományosan közel áll a párt egykori kulcsfigurájához, Zeman mai köztársasági elnökhöz. Ők a belpolitikában erősen támaszkodnak a szakszervezetekre, politikájuk központjába a munkaügyi kérdéseket teszik és hangsúlyosan foglalkoznak az ún. nemzeti jellegű témákkal is.

A párt jövője

A szocdemek belső megosztottsága tükröződik a párt megújítására tett első kísérletekben is. A maradi csoport egy új pártplatform − és weboldal − megalakulását is meghirdette „Mentsük meg a ČSSD-t!” néven. Eddigi nyilatkozataik meglehetősen ködösek, egy konkrét követelés azonban már kiolvasható: „Hagyják abba a sörözők törzsvendégeinek buzerálását!” Igen, kedves magyarországi olvasó, ez Csehországban nagyon fontos szempont.

A haladók manifesztuma - „Lehetséges egy jobb ČSSD” - konkrétabb célokat fogalmaz meg, legalábbis elvi síkon. Az írás szerzői a megújulást szélesebb nemzetközi kontextusban képzelik el, amikor a brit Munkáspárt Momentum mozgalmához és az amerikai demokrata párti Bernie Sanders köré csoportosulókhoz próbálják szándékaikat kötni. Szerintük vissza kell térni az alapokhoz, a dolgozó munkás, a nem privilegizált emberek érdekeit védeni, művelni és öntudatra ébreszteni őket. Vissza kell hozni a pártsejtek és a szakszervezetek, sportklubok, társadalmi, kulturális közösségek aktivitását.

A párt tragédiája az, hogy Sobotka miniszterelnök egyáltalán nem vezette rosszul négy évig az országot és a pártját, és néhány ellentmondásos lépését leszámítva sikeres kormányzást tudhat maga mögött, még baloldali szemmel nézve is. Ellenfelei, részben jogosan, ugyanakkor azért is támadják, mert a koalíciós kormányzás során nagyjából minden belső harcot elvesztett Babišsal szemben, aki a kormány pozitív eredményeit saját pártjának tudta be, és így is kommunikálta a közvélemény felé.

Összefoglalva, 2018 januárjában a Cseh Szociáldemokrata Párt és a cseh baloldal előtt nagyjából két választási lehetőség áll. Vagy beleáll a radikálisabb alapállású szavazókért folytatott versenybe a cseh szélsőjobbal egy tompított, Zeman-féle retorikával, amely szerint az ilyen szavazók csupán „elvadult szociáldemokraták”, vagy megmarad 1989, azaz a cseh demokratikus rendszerváltás eszméjének talaján, de elindul a Sanders-i, Corbyn-i megújulás útján.

Nem kizárt, hogy Babiš újra összerakja a korábbi, hárompárti kormánykoalíciót, ám eddig csak a kommunista KSČM mutatott együttműködési hajlandóságot az ANO-val. A ČSSD február 19-én Jan Hamácek személyében új elnököt választott. A ČSSD-kongresszus felkérte az új vezetést, kezdjen tárgyalásokat az ANO-val, ám a koalícióba való belépés feltételeként kikötötték, hogy a szélsőséges SPD-től nem fogadhat el támogatást az új kormány.

Bőtös Botond

Lájkoljon minket a Facebook-on is!