Előző
Következő
új cikk

Sport

22 évesen nem tudott rendesen járni, mára újjászületett

Népszava|2018. márc 14. 05:53
[A+ A-]

Fotók: Vajda József

Fekete Nikolettnél orvosi műhiba miatt kialakult a Little-kór, aminek következtében 22 éves koráig nem tudott rendesen járni, egy kiváló döntés és rengeteg munka azonban megváltoztatta az életét.

Gyermekkorában sokat csúfolták az iskolában átlagostól eltérő testtartása és járása miatt, ám felnőttként talált valakit, aki biztatta, hitt benne. Bánkuti Gabriella fitnesz-világbajnok segítségével újjászületett, panaszai elmúltak, a korábban zárkózott, visszahúzódó lányból, kiegyensúlyozott, boldog nő lett.

- Nem minden napi körülmények között indult az élete.

- Valóban nem. Koraszülött voltam, édesanyám 80 órát vajúdott, az orvosa nem akarta, hogy császármetszéssel jöjjek világra. Ez sajnos műhiba volt, az agyam egy ideig nem kapott oxigént, ezért alakult ki a Little-kór. Az agyamnak az a része sérült, amely a mozgáskoordinációért felel.

- Rögtön tudták, hogy valami baj van?

- Nem, a tünetek 10-12 hónapos koromban jelentkeztek, amikor fel akartam állni. Másfél évesen kerültem a Pető Intézetbe, ott tanultam meg járni.

- Nem gondoltak a szülei arra, hogy beperelik a felelős orvost?

- Nem, abban az időben nem volt rá precedens és úgysem segített volna.

- Integrált iskolába járt. Nem piszkálták a gyerekek azért, mert nem úgy járt és szaladt, ahogy ők?

- Általános iskolában voltak, akik csúfoltak, később már nem. Egyébként én is fel tudtam mászni kisebb mászókákra, megtanultam bicajozni is, de nem voltam mindenben olyan gyors és ügyes, mint a többiek. Testnevelésből sem volt felmentésem, próbáltam mindent úgy csinálni, mint a többiek, persze nem mindig sikerült, ez sokszor okozott feszültségeket. Visszagondolva mégis az a véleményem, hogy jobb volt integrált suliba járni, egy speciális intézetben sokkal jobban elszigetelődtem volna.

- Műtétei voltak, ezek sem segítettek?

- Volt két lábműtétem, négy és tizenhét éves koromban, amik sajnos tovább rontották az állapotomat, illetve a rossz járásom következtében a tartásom sem volt jó. A rossz testtartás nemcsak egyenlőtlenül terhelte az izmaimat és az ízületeimet, hanem fájdalmakat is okozott, ezek enyhítésére gyógyszereket kaptam, amik legyengítettek. Több orvosnál jártunk, de csak a fejüket ingatták, elmondták, hogy ennek nem lesz jó vége, de ennél több nem történt.

- Egészen addig, amíg nem találkozott Bánkuti Gabriella fitneszvilágbajnokkal (aki jelenleg az FTC férfi kézilabdacsapatánál is dolgozik erőnléti edzőként). Hogyan kerültek kapcsolatba?

- A szüleim folyamatosan keresték a megoldásokat, egy ismerősöm ajánlotta Gabit. Én nem akartam találkozni vele, féltem egy újabb csalódástól, édesanyám azonban titokban felhívta, innen nem volt visszaút. Úgy voltam vele, hogy találkozzunk egyszer, meghallgatom, mit mond, ezt még ki lehet bírni. Azt gondoltam, ez lesz az utolsó esély, elegem volt már abból, hogy mindenki csak sajnálkozik, sopánkodik, de senki sem tud megoldást nyújtani.

- Hogy sikerült az első találkozásuk?

- Ez volt az újjászületésem kezdete. Gabi elkérte a papírjaimat, mindent átnézett, és annyit mondott, mindent megteszünk, hogy javulhasson az állapotom. Azt is mondta, hogy kemény lesz, nagyon fog fájni, és rajtam múlik, meddig tudunk eljutni. Az első edzéseken az is kiderült, nagyon rossz az erőnlétem. Gabi bíztatott, dicsért, lelkileg is fel tudott tölteni, ilyesmiben korábban nem volt részem. Hitt bennem, és ez rengeteg erőt adott. Egy hónap után már nem volt szükségem gyógyszerre, és amit sosem gondoltam volna, ki tudtam nyújtani a lábam.

- Mióta dolgoznak együtt?

- 2013-ban, nyáron kezdődött a közös munkánk, 2014-ben volt egy gerincműtétem, amiből ő rehabilitált, 2016-ban pedig már részt vettem egy futóversenyen, a rövid távon, 3 kilométeren indultam, de számomra az előzmények ismeretében ez is csodával ért fel. Hetente két-három edzésem van, Gabi a mai napig keményen megdolgoztat, de voltam falat mászni is, ilyesmiről korábban nem is álmodhattam.

- Össze lehet foglalni, miben változott az élete, amióta megfelelő kezekbe került?

- Mindenben. Úgy tudok járni, hogy nem húzom magam után a lábam, nem csoszogok, rengeteget javult a testtartásom, elmúltak a fájdalmaim. Ettől magabiztosabb vagyok, nőtt az önbizalmam, jól érzem magam a bőrömben és ezt a környezetem is érzékeli, folyamatosan kapom a pozitív visszajelzéseket régi ismerősöktől, amik további erőt adnak. Vannak új céljaim, amikért érdemes fölkelni és dolgozni.

- Mivel foglalkozik?

- A munkahelyemen az akadálymentesítés a területem és integrációs előadásokat is tartok. Van feladatom bőven.

- Ön most a húszas évei végén jár, valamikor biztos szeretne saját családot. Jelent-e bármilyen akadályt ebben a sérülése?

- Az orvosok szerint nem, ha lesz gyermekem, valószínűleg csak császárral tudom világra hozni. De ez legyen a legnagyobb gondom!

Little-kór
Nevezik cerebrális parézisnek és spasztikus bénulásnak is. A Little-kór mindazon mozgás- és szellemi képességbeli zavarok gyűjtőneve, amelyek a magzati életben vagy születés közben elszenvedett agykárosodásokra vezethetők vissza. Az agysérülés oka sok féle lehet, például az anyai szervezetből a magzatra átterjedt méhen belüli fertőzés vagy a szülő utakban az agyat sújtó oxigénhiány. Az így születő gyermek vagy nem tanul meg járni, vagy csak furcsán és korlátozott mértékben.

Bernau Péter

Lájkoljon minket a Facebook-on is!