Előző
Következő
új cikk

Külföld

Tragikus az emberi jogok helyzete Törökországban

Népszava|2018. ápr 17. 05:30
[A+ A-]

Erdogan elnök saját állítása szerint az Unióhoz akar csatlakozni, de cselekedetei teljesen mást sugallnak Fotó: AFP/Dimitar Dilkoff

Az Európai Bizottság az eddigi legkritikusabb dokumentumát teszi ma közzé a török demokrácia helyzetéről. Szankciókra azonban aligha számíthat Ankara.

Az Európai Bizottság minden évben közzéteszi országjelentését a csatlakozásra váró államokról. A Törökországról szóló dokumentum megállapítja, hogy az emberi jogok terén komoly visszaesés tapasztalható az országban, a véleménynyilvánítás szabadsága és az igazságszolgáltatás függetlensége nem biztosított. A ma nyilvánosságra hozandó dokumentum szerint Ankara nagy lépésekkel távolodik az Európai Uniótól, s a demokrácia tekintetében az ország rosszabbul teljesít, mint a csatlakozási kérelem benyújtása előtt. „A jelenlegi körülmények között nem lehet szó arról, hogy új csatlakozási fejezeteket nyissunk meg az országgal” – szerepel a jelentésben. A szerzők figyelmeztetnek arra, hogy Törökországnak változtatnia kell a jogállamiságot és az alapjogokat érintő hozzáállásán.

Az Európai Bizottság szerint Ankarának mindenekelőtt fel kellene függesztenie a rendkívüli állapotot. Ezt még a 2016 júliusában vezették be. Az országnak biztosítania kellene a hatalmi ágak szétválasztását, miközben ennek éppen az ellenkezője történik. A szerzők szerint Törökországnak szorosabban kellene együttműködnie az Európa Tanáccsal. Az Európai Bizottság az utóbbi években nyilvánosságra hozott jelentéseiben mind többször bírálta Ankarát amiatt, mert nem biztosítja a bíróságok függetlenségét. Ugyanakkor a mostani szöveg jelentős visszaesést állapít meg az emberi jogok terén.

Ankara formálisan 1987. április 14-én kérelmezte az uniós csatlakozást. 1963 óta társult tagja az Európai Uniónak, amit akkor még Európai Gazdasági Közösségnek neveztek. 1949 óta tagja az Európa Tanácsnak. Az ország 1995-ben vámunióra lépett az EU-val. Az Unió Törökország csatlakozási kérelmét 1999. december 14-én, az Európai Tanács Helsinkiben tartott soros értekezletén „ismerte el” hivatalosan. A tárgyalások 2005. október 3-án kezdődtek el. Ankara korábban ugyan 2013-as évet jelölte meg a csatlakozási tárgyalások lezárásaként, az integrációs folyamat azonban teljesen lelassult. Az Európai Bizottság 2015 novemberében nyilvánosságra hozott jelentésében is bírálatok sorával illette az országot az emberi jogsértések miatt, később azonban e téren tovább romlott a helyzet, mígnem az Európai Parlament 2016. november 24-én – az állítólagos puccskísérletet követő brutális leszámolások miatt – a csatlakozási tárgyalások befagyasztása mellett foglalt állást.

Az EP határozata azonban nem kötelezi az Európai Bizottságot. S bár Ausztria szintén úgy vélte, be kellene fagyasztani a tárgyalásokat, a brüsszeli testület nem támogatta a radikális lépést. Az EU számára ugyanis Törökország fontos partner maradt, már csak azért is, mert a Törökországgal 2016-ban megkötött menekültügyi megállapodás után érezhetően csökkent az EU területére áramló szíriai menekültek száma. A mai bizottsági jelentésben ezzel kapcsolatos az egyedüli dicséret: elismeréssel illették, hogy Ankara „kivételes erőfeszítéseket tesz” a mintegy 4 millió szíriai menekült ellátásáért.

Bár Törökország rendre a megállapodás felmondásával fenyegetőzik, s Recep Tayyip Erdogan török elnök kiváló kapcsolatokat alakított ki „illiberális barátjával”, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, Ankara számára gazdasági szempontból továbbra is az Európai Unió, illetve Németország a legfontosabb partner. Az ország nem is tud egykönnyen lemondani az uniós fejlesztésekről. 2007-2013 között 4,13 milliárd euró áramlott az EU-ból az országba, 2014-2020 között pedig ez az összeg elérheti a 4,45 milliárd eurót. S ebben még nem szerepel az a 3 milliárd euró, amit az EU a menekültügyi megállapodásért cserében ígért.

Mélyponton a nemzeti valuta
Rekord alacsony szintre süllyedt a török nemzeti valuta, a líra értéke a dollárral szemben. Recep Tayyip Erdogan államfő tőle távolról sem szokatlan módon külföldi erőket vádolt a török gazdaság gyengítésével, s nem éppen kifejlett diplomáciai érzékre valló módon kijelentette, nagy árat fizetnek azok, akik a szíriai válságot kiaknázva „gazdasági terrorizmussal” akarják sújtani hazáját. Az utolsó három hónapban a világ valutái közül a török líra a második legrosszabbul teljesített a világon a rubel után. Az orosz valuta a Moszkvával szembeni újabb büntetőintézkedéseket érezte meg. A török nemzeti bank azt közölte, amennyiben szükséges, a héten intézkedéseket hoz a nemzeti valuta védelmében. Erdogan úgy véli, semmi sem indokolja a török líra ilyen rossz teljesítményét, ebből vonta le azt a következtetést, hogy kizárólag gonosz külföldi erők állhatnak annak gyengítése mögött.

Szakértők 2017 nyarán úgy vélték, nem lehet reális opció az uniós csatlakozás Törökország számára. Az Al Sharq Forum kutatóintézet szerint Törökország csak azért nem akarja felmondani hivatalosan a csatlakozási tárgyalásokat, mert ha a szakítana az EU-val, az pánikot keltene a külföldi befektetők körében. Ankara számára pedig azért annyira fontos a 2016-os menekültügyi megállapodás, mert az EU vízummentességet ígért Törökország számára. Ettől azonban egyelőre nagyon távol van az ország.

Törökország és az Európai Unió viszonya a tavaly szeptemberi német parlamenti választást megelőző kampányban is téma volt. A szeptember 3-án Angela Merkel kancellár és a szociáldemokrata kancellárjelölt, Martin Schulz közötti televíziós vitában Merkel hitet tett a csatlakozási tárgyalások folytatása mellett, Schulz viszont nem támogatta ebben. Néhány nappal később a brit, a litván, a finn, illetve Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter közösen foglaltak állást az integrációs folyamat folytatása mellett.

Az EU a januárban, a török csapatok által Észak-Szíriában indított, Olajág nevű beavatkozás után sem javasolta a csatlakozási tárgyalások felfüggesztését. Ömer Celik török Európa-ügyi miniszter is azt közölte, hazája számára továbbra is prioritást élvez az uniós integráció. Jean-Claude Juncker márciusban „felületesnek” nevezte Sebastian Kurz osztrák kancellár azon felvetését, amely szerint függesszék fel a csatlakozási tárgyalásokat.

A prófétáknak sem volt diplomája
Törökországban újra és újra felmerül a vita arról, hogy Erdogan elnöknek nincs egyetemi diplomája. A választási bizottság azt igazolta: a török elnök 1981-ben kapott diplomát, miközben az általa látogatott Marmara Egyetemet csak egy évvel később, 1982-ben alapították, s 1983-ban ismerték el felsőoktatási intézményként. A török elnök hivatalos életrajza szerint 1981-ben diplomázott az intézmény gazdasági karán. Az adatok szerint négy évig volt az egyetem hallgatója. Előzőleg az Imam-Hatip Iskola növendéke volt. Szinte beismeréssel ér fel a kormánypárt, az AKP alelnökének közleménye. Metin Külünk azt írta, a prófétáknak sem volt diplomája…



Rónay Tamás

Lájkoljon minket a Facebook-on is!