Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Párviadal életre, halálra

Népszava|2018. ápr 21. 05:46
[A+ A-]

FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

Daniel Kehlmann Szenteste című drámája igencsak az elevenünkbe vág. Napjaink rettegett jelenségéről a terrorról szól. A szerző az elkövető és az üldöző nézőpontját ütközteti.

A Szenteste alcíme: „Darab két színészre, És egy órára.” Daniel Kehlmann új drámáját a februári bécsi ősbemutatót követően München után Budapesten a Hatszín Teátrum tűzte műsorára. A színpad közepén a falon valóban ott van egy óra és tényleg hamar kiderül, hogy minden ekörül forog. Kehlmannt a Délidő című film ihlette, ahol szintén kulcsszerepe van az idővel való versenyfutásnak. Az idő és a terror. Ez a két főmotívum a drámában és a kettő viszonya. Khelmann egyrészt a pszichokrimi felől közelítette meg a témát, másrészt fordulatos filozófiai párviadallá tette egy nő és egy férfi párbeszédét.

Szenteste. Szól az elbűvölő karácsonyi dal, a nézőt rögtön megérinti az ünnepi hangulat, de a meghittségből ennyi jut. Egy nőt elfog a rendőrség, éppen szenteste és másfél órával éjfél előtt kezdődik a kihallgatása. Azzal vádolják, hogy egy időzített bombát helyezett el valahol, ami épp szenteste éjfélkor robban majd fel. Napjaink szörnyű jelensége, a terror több drámaírót megihletett, a Katona József Színházban is játszanak hasonló témájú kortárs darabot.

Kehlmann drámája két szereplős. A kihallgató, egy középkorú férfi és a gyanúsított, egy vonzó, csinos filozófusnő szellemi összecsapása. A szerzőnek jó érzékkel végig sikerül fenntartani a feszültséget, sőt képes csúcsra járatni, konkrétan éjfélre. A drámában megjelenik az az őrjítő abszurditás, hogy a terror ellen alapvetően tehetetlenek vagyunk. Miközben államok építenek ki különböző elhárító apparátusokat pénzt és időt nem kímélve, feljogosítva érezve magukat, hogy mindent és mindenkit ellenőrizzenek átlépve a magánélet intimitásán és a személyiségi jogokon, mégis kivédhetetlen, hogy egy bomba végül felrobbanjon a merénylővel együtt. Ez rendkívül kegyetlenül hangzik, ám egyelőre a napi hírek nem cáfolják, sőt. E dilemma mélyére megy Kehlmann. Két olyan figurát teremtve, nem ítélkezve, akiknek párbaján keresztül közelebb kerülünk ahhoz, hogy nem egyszerűen győztesekről és vesztesekről van szó.

A fiatal rendező, Szilágyi Bálint, aki a magyar fordítást is jegyzi, profin lebonyolítja az előadást, és mivel a szerző nyitva hagyja a történet befejezését, merész megoldással áll elő. De nem szeretném lelőni, inkább a két színészről essék szó. Petrik Andrea a filozófusnő szerepében telitalálat. Okos, intellektuális fölényét kihasználva gyors és céltudatos, emellett igazi érzéki, szenvedélyes, a fájdalmait, gyengeségeit vállaló nő. Rába Roland kihallgatóként pedig ha kell brutális, gátlástalan, közben kisebbségi érzéseit nehezen tudja kezelni. Hiába sebez, és fitogtatja a hatalmát, ő is védtelen. Mindez vérre menő verbális csörtéjükből derül ki. Közben pedig elérkezünk az éjfélhez, megszólal újra a karácsonyi dal. A szentestének vége. De nem csak annak.

Daniel Kehlmann Szenteste
Rendező: Szilágyi Bálint
Hatszín Teátrum

Április 22-én a világhírű német író lesz a Hatszín Teátrum vendége. Közönségtalálkozón válaszol a nézők kérdéseire Lengyel Anna műfordító, dramaturg moderálásával. A beszélgetést követően dedikálja könyveit a színház előcsarnokában. A darab magyar fordítása a Jelenkor című folyóirat áprilisi számában jelent meg.

Balogh Gyula

Lájkoljon minket a Facebook-on is!