Előző
Következő
új cikk

Népszava Anno

Egy rémhír anatómiája

Népszava-összeállítás|2018. ápr 21. 12:01
[A+ A-]

41 perccel Fenyő János azonosítása után már komoly háttérinfók láttak napvilágot a VICO birodalom pénzügyi helyzetéről, a cég kiürítéséről és a vagyon külföldre menekítéséről

Fenyő János életét a múlt hét szerdáján 17 óra 44 perckor oltották ki a gyilkos golyói. A gépkocsi és a személy azonosítása 18.04-kor történt meg végleges biztonsággal. A Tv 3 műsorában, a Hír3-ban Németh Györgyi 18.45-kor-tehát a tett elkövetésétől számított 61, az azonosítástól mért 41 perc múlva - már a következőket olvasta be: „Egyes értesülések szerint a VICO-birodalom tulajdonosa legalább 500 millió forinttal tartozott, és közel 35 különféle bírósági pere volt folyamatban.”

Feltételezve, hogy a Hír3 stábja nem a tett előtt értesült az eseményről, és az áldozat kilétét az azonosítás időpontjában már ismerte, Németh Györgyinek és munkatársainak legfeljebb 41 perce lehetett arra, hogy a fenti hírt beszerezzék, hitelt érdemlően ellenőrizzék (ebben az időpontban a bíróságok és a cégbíróságok már zárva tartanak), mégis jónak látták a közlését. Mindez nyilvánvaló képtelenség, de Németh Györgyinek valaki mégis engedélyezte ennek a hírnek a beolvasását. Ez volt az első híradás, amely azt sugallta, hogy Fenyő Jánossal valamilyen üzleti tranzakció miatt végeztek, tehát az áldozat maga is bűnös. Később valamennyi hírműsorban ez a közlés hangzott el, és ez adta meg minden további műsor alaphangját.

Az MTV 1 Híradójának vezetője, Siklós András 19.30 perckor már ezzel a hírrel nyitotta meg az események bemutatását: „A VICO- sajtóbirodalom fejeként ismert Fenyő Jánosnak tavaly még állítólag még 500 millió forintos adóssága volt. A lapkiadó céget azonban nemrégiben kiürítette, és megmaradt vagyonát külföldre menekítette. A vállalkozó ellen jelenleg több mint 30 bírósági eljárást folytatnak.”

A Siklós András által világgá röpített hírt - a cég kiürítéséről és a vagyon külföldre menekítéséről - bizonyára olyan gondos oknyomozás előzte meg, hogy ezt már nem is feltételezésként, de tényként közölte hárommillió televíziónézővel. Talán azért tudott az MTV 1 Híradója a Hír3-hoz képest új tényt is feltárni, mert nekik már 90 perc állt a rendelkezésükre.

20.00 órakor a Kossuth rádió - mint nemzeti főadó - szinte szó szerint megismételte a Híradó állításait. Ezzel gyakorlatilag minden felnőtt magyar televíziónéző és rádióhallgató állampolgár - több mint ötmillió ember - azt gondolhatta, hogy már megint valami maffialeszámolás van az ügy hátterében.

Mind ez idáig Fenyő Jánosról, a hidegvérrel meggyilkolt emberről, újságíró kollégáról, a gyermekét szerető apáról még egyetlen emberi vagy legalább az értelmetlen halál áldozata iránti elvárható minimális tiszteletet tanúsító szó nem esett.

Nem vesztegetett erre sok időt a Tv 2 műsora, a Jó estét, Magyarország! sem. 22 óráig nem sikerült egyetlen olyan embert sem találniuk, aki az áldozatról valami jót tudna mondani. Előkerült viszont Párvai (Párvi) Tivadar, aki elő adott egy zavaros történetet egy VICO-Szlovákia nevű vállalkozásról, amit ugyan nem a VICO Rt., hanem „egy külföldi nevű cég alapított meg”, és az alapító cég vezetője nem Fenyő János, hanem egy vele nem tudni, milyen szoros kapcsolatban álló ügyvéd volt.

Előkerült Szényi Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese is, akinek felesége, Kormos Valéria (a Nők Lapja volt munkatársa) öt évig dolgozott azon, hogy nyolc teljes oldalon foglalkozhasson a VICO-birodalom dolgaival. Szényi szerint a haláleset magyarázata a VICO-birodalom ügyei (tartozások, átmentett vagyonok stb.) között található, amelyeket a Magyar Nemzet már 1996-ban közölt. Ezek a titkok nagyrészt a politika orra előtt játszódtak - mondta Szényi, új megvilágítást adva ezzel az eseményeknek. Erre a riporter is rákérdezett, de Szényi Gábor tagadta, hogy a cikknek bármilyen elő- vagy utóélete lenne. Olvasóink - akik nem olyan feledékenyek, mint a nyilatkozó - talán emlékeznek rá: az aznapi lap fejlécén ez állt: „Ezt a lapot nem a bank szerkeszti”. Tény, hogy a cikket hosszú ideig fektették és csak erős nyomásra jelenhetett meg. Mivel a főszerkesztő-helyettes szavait senki nem cáfolta, maradt a sugalmazás: a halottnak tényleg sok vaj lehetett a fején.

A másnap reggel megjelenő napilapok tovább folytatták Fenyő János, illetve az általa vezetett lapok besározását. A Népszabadság 1998. február 12-i - a gyilkosság másnapján megjelenő - első kiadásában még csak egy kis keretes hírre jutott ideje, de a második kiadás (aminek elkészítésére közel öt órája volt a lapnak) 9. oldalán már féloldalas cikkben összegzik a régi Magyar Nemzet-cikk vádjait. Közöttük olyat is - a VICO felszámolásáról -, amelyet 1996-ban már ismertettek. A tényállás valótlansága miatt a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma egymillió forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte a Népszabadság Rt.-t.

Nem volt kíméletesebb a Blikk, a Pallagi Ferenc főszerkesztő (korábban a Népszava, majd a Vasárnapi Hírek vezető munkatársa) által jegyzett lap sem, amely Fenyő János halálát az elítélt bűnözőknek kijáró kivégzésnek nevezi, és február 12-én még azon aggódik, hogy „Mi lesz most a VlCO-birodalommal?”.

Másnap viszont a Blikk külföldi tulajdonosa, a Ringier vételi ajánlatot tett a VICO igazgatójának, hogy esetleges nehézségeinkre tekintettel ők szívesen megveszik a lapokat. Köszönjük, nincsenek nehézségeink.

Igazságtalanok lennénk, ha nem szólnánk azokról is, akik a kialakult helyzetben igazi emberi értékekről tettek tanúbizonyságot. Ilyen volt a VICO-t és Fenyő Jánost ismerő üzleti partnereink mindegyike. A legnagyobb konkurensünk, az Axel Springer Budapest Kft. vezetője, Bayer József a tragikus hír után azonnal személyesen fejezte ki döbbenetét és részvétét, illetve ajánlotta fel segítségét.

Népszava 1998. február 18.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!