Előző
Következő
új cikk

Tudomány

Nem jó jel: megjelentek a homokkalózok

nepszava.hu|2018. máj 2. 12:12
[A+ A-]

Illusztráció: AFP

Homokot vinni a sivatagba olyan, mint vizet önteni az óceánba: értelmetlen – gondolhatnánk. A világ egyik legfontosabb homokimpőrtőre, az Egyesült Arab Emirátusok azonban éppen ezt teszi. Hiába van tele ugyanis a sivatag homokkal, az nem alkalmas építkezésre. A megfelelő homok viszont lassan globális hiánycikké válik, a csökkenő kínálat és a növekvő kereslet pedig fenntarthatatlan és ökológiai katasztrófával fenyegető, önsorsrontó praktikákra sarkallja a világ több országát - olvasható a MTA honlapján.

A homokot sokan a kőolajhoz hasonlítják. Teljes joggal, ugyanis a két nyersanyag sokban hasonlít. Ezek a tulajdonságok azonban kedvezőtlenek ránk, illetve bolygónkra nézve. Például mindkettő létrejöttéhez geológiai léptékben is rengeteg idő szükséges, és egyiket sem lehet mesterséges eszközökkel megújítani, használat után visszaalakítani eredeti formájába, újrahasznosítás azonban lehetséges) – olvasható a New Scientistben. Mindkét anyag kitermelése súlyos környezeti ártalmakkal jár, és mindkettő készletei kifogyóban vannak, pedig a homok és a kőolaj is elengedhetetlenül szükséges számos iparág fennmaradásához. Főleg az építőipar a nagy fogyasztójuk; a világ homokkitermelésének hetven százaléka a beton előállítására megy el. 

Sok vagy kevés?

Első hallásra az elfogyó homokról szóló hírek ellentétben állnak azzal, hogy mások évtizedek óta az elsivatagosodás veszélyeire figyelmeztetnek. A sivatagok terjedésével pedig gyarapodik a világ homokállománya. A baj a minőséggel van. „A betonkészítés szempontjából elsőrendű fontosságú a homok felületi érdessége és szemcsemérete. A sivatagi homok ehhez túl apró szemű, sima felületű, és sok esetben nemkívánatos ásványi szennyeződéseket tartalmaz. Emellett az agyagtartalmú homokok ugyancsak alkalmatlanok a betongyártásra, mert a szemcsék felületén lévő agyag rontja a cementkötés minőségét. A sivatagi homok vas-oxidos bevonata ugyancsak hátrányos a betonkészítés szempontjából, hiszen hajlamossá teszi a korrózióra” – mondta az mta.hu-nak Török Ákos egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszékének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Tudományos Bizottságának elnöke. 

Építkezési szempontból a legjobb homokot a tengerpartokon, folyómedrekben, illetve homokbányák mélyén lehet találni. A mennyiségük azonban nem olyan határtalan mennyiségű, ahogy a sivatagok végeláthatatlan dűnéi. Az emberiség évente 47–59 milliárd tonnányi kőzetet használ fel ipari célra - olvasható az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) számára a homokkrízisről készített jelentésben. Ebből, a 2010-ben a Journal of Industrial Ecology szaklapban publikált tanulmány szerint 11 milliárd tonnányi homokot és ugyanennyi kavicsot betongyártásra fordítottunk.

Illusztráció: AFP

Illusztráció: AFP

Csak a Dubaj partjai mentén épített mesterséges Pálmasziget létrehozásához 94 millió köbméter homokot szórtak a tengerbe (egy köbméter tömege nagyjából másfél tonna). Török Ákos és munkatársai a Londoni Geológiai Társaság kiadásában megjelent kötetben közölt tanulmányukban kimutatták, hogy a világszerte kitermelt kőzetek összértéke mintegy 886 milliárd dollárra tehető. Ez még viszonylag csekélynek tekinthető (tonnánként nagyjából 17 dollárnak felel meg), ugyanakkor a jövőben egészen biztosan drágulni fog a kőolajhoz hasonlóan. „Teljes mértékben igaz, hogy az építésre alkalmas homok világszerte fogyatkozóban van. De ennél kiterjedtebb a probléma, hiszen az egész globális építőipar nyersanyaghiánnyal küzd. A betongyártáshoz szükséges, 2 milliméternél nagyobb szemcséjű kavicsokból is hatalmas hiány alakult ki. Például a szilárd kőzetekben viszonylag szegény Hollandia és Belgium már Norvégiából importál zúzott követ beton-adalékanyagnak, holott tudjuk, hogy Norvégia nem a világ legolcsóbb országa" - mondta Török Ákos.

Az egyetemi tanár szerint az nem képzelhető el a közeljövőben, hogy a nyersanyaghiány hátráltassa az építőipar működését, ugyanakkor a zavartalan ellátás egyre nehezebb lesz. Az Európai Unióban folyamatosan szigorodnak a bányákra vonatkozó környezetvédelmi előírások. Emiatt a homok (és kavics) kinyerésére alkalmas és engedélyezett bányaterületek beszűkülnek, a fogyatkozó kínálat következtében pedig az egekbe emelkedhet ennek az alapvetően olcsónak számító nyersanyagnak is az ára.

Ökológiai katasztrófa fenyeget

A kőzetekben valóban szegény országok növekvő kereslete fel fogja pörgetni a homokimportot, amelynek kiindulópontjai jellemzően azok a harmadik világbeli országok lehetnek, amelyek természeti kincsekben gazdagok ugyan, de a laza környezetvédelmi előírások miatt, illetve megélhetési kényszerből erőforrásaikat fenntarthatatlan módon, a környezet pusztítása árán aknázzák ki. „A homokbányászat szélsőségesen negatív hatású a környezetre. Az első vészes jelek Dél-Koreában mutatkoztak nem sokkal az ország gyors ipari fejlődésének kezdete után. Az építkezésekhez kellett a homok, amelyet a parti sekély tengeri homokleplek és a homokdűnék kikotrásából fedeztek. Emiatt teljesen megbomlott a tenger áramlási rendszere és a térség ökoszisztémája is. Nemcsak a biodiverzitás csökkent, de a megnövekedett hullámerózió miatt az értékes építési területnek számító partszakaszok is pusztulni kezdtek. Ezért Dél-Koreában már betiltották a parti homokleplek kitermelését” - mondta Török Ákos.

Ugyanez a folyamat figyelhető meg több, mésztartalmú, fehérhomokos trópusi szigeten is. A kotrás erózióhoz vezet, emellett a zavarossá váló víz alkalmatlanná válik a korallpolipok számára, ami a korallzátonyok pusztulásához vezet. Ezáltal a strandok és a búvárkodásra alkalmas zátonyterületek leromlásával elmaradnak a turisták, pedig rengeteg szigetállam számára az idegenforgalom a legfontosabb bevételi forrás. Hiába ismerték fel e veszélyt a kormányzatok, mára a homokigény akkorára nőtt, hogy bűnszervezetek, „homokkalózok” foglalkoznak egész szigetek lerablásával. A homokválság valós súlyossága azért sem ismert pontosan, mert a homokkitermelés jelentős része illegálisan, könyvelés nélkül zajlik.

Van megoldás

A természetes homoknak jelenleg pedig nem létezik valóban működőképes alternatívája. Mindez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy ne lenne megoldás. „Már Magyarországon is általánossá vált a beton újrahasznosítása. Bontásoknál az elbontott betont egy törőgép felaprítja, és a szemcséi másodlagosan bekerülhetnek az új betonba. Természetesen ezzel óvatosan kell bánni, hiszen a minősége nem egyezik az eredeti kavicsos homokéval. Léteznek azonban már kísérleti, 3D-s nyomtatóval létrehozott épületek" – mondta Török Ákos. Hozzátette: ezeknek az épületnyomtató robotoknak is van nyersanyagigényük, de a modern tervezési eljárásoknak köszönhetően jóval csekélyebb.”

Lájkoljon minket a Facebook-on is!