Előző
Következő
új cikk

Külföld

Újabb EU-tagállamban próbál szerencsét a bevándorlók pártja

Népszava|2018. máj 11. 05:31
[A+ A-]

Kuzu (balra) és Özturk a hazai választási siker után a nemzetközi színtéren is nyitna Fotó: AFP/Paco Nunez

Németországban is megmérettetné magát a multikulturális Európát és a migrációt támogató holland párt, a Denk. Céljuk a szélsőjobb és a populizmus visszaszorítása.

Selcuk Özturk és Tunahan Kuzu, a Denk (Gondolkozz) török származású holland alapítói a jelek szerint szeretik a kihívásokat: az utóbbi időben politikai túlélése érdekében még Angela Merkel is kénytelen volt keményebb álláspont felé elmozdulni a migrációt illetően, a Denk most mégis Németországba exportálná a bevándorlást és a multikulturalizmust támogató politikáját.

Özturk és Kuzu – akik korábban a Munkáspártot erősítették – 2015-ben alapították a Denket, amelyhez idővel nem csupán török származású, hanem számos más, külföldi gyökerekkel rendelkező politikus csatlakozott. Amint arra a The New York Times emlékeztet, bár a holland politikában akkor már jó ideje lehetett látni külföldi származású személyeket, sosem volt még olyan párt, amelyben abszolút túlsúlyban lettek volna a bevándorlók vagy azok gyermekei.

A 2015-ös start nem véletlen, hiszen a Denket nem lehet különválasztani a Geert Wilders-jelenségtől. Az euroszkeptikus, muszlimellenes holland politikus az elmúlt években igen sokakat tudott megszólítani bevándorlásellenes retorikájával. A 2017-es parlamenti választások előtt nagy sikert jósoltak neki, ám a Szabadságpárt (PVV) végül a második helyre szorult a Mark Rutte kormányfő vezette liberális konzervatívok mögött.

A voksoláson a Denk azokat azokat megszólítani, akik nem érezték reprezentálva magukat a holland politikában. Geert Wilders a bevándorlókkal szembeni félelemre építette kampányát. A Denk elsősorban ennek a gyűlöletkampánynak az áldozatait kívánta megszólítani, azokat, akiket nem sikerült teljes mértékben integrálni a holland társadalomba – emlékeztetett riportjában a Deutsche Welle. „Azokat az embereket, akikre nem tekintenek igazi hollandként. Ez sokakból dühöt vált ki, hiszen másodrendű állampolgárokként kezelik őket, pedig már itt, Hollandiában születtek. Ők a Denk generációja” – mutatott rá Sandew Hira, a rasszizmust és a gyarmatosítást kutató holland szociológus a német híróriásnak. Különösen azoknak a fiataloknak a körében népszerű a párt, akik a 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények után nőttek fel, s azóta gyakran kerül előtérbe muzulmán származásuk, valamint a radikalizmushoz fűződő feltételezett viszonyuk.

„A fiaim külföldiek. Az emberek külföldinek hívnak minket, így mi is ekképp utalunk magunkra” – nyilatkozta tavaly egy olyan Denk-szimpatizáns, akinek a szülei több mint fél évszázada vándoroltak be Hollandiába, s ő maga már ott született, akárcsak a gyermekei. „A szüleim azért jöttek ide, hogy olyan munkát végezzenek, amelyet a holland emberek nem akartak, vagy nem találtak hozzá megfelelő munkaerőt. Akkor tárt karokkal fogadták őket, én azonban már nem érzem magam itthon” – tette hozzá.

A párt kampányígéretei között szerepelt egy olyan jegyzék létrehozása, ahol nyomon lehetett volna követni a gyűlöletbeszéd-eseteket, valamint kilátásba helyezték egy olyan múzeum megépítését, amely a rabszolgatartó múltat dolgozta volna fel. Az egyik legvitatottabb ígéretük azonban Zwarte Piet, vagyis Fekete Péter karakterének betiltása lett volna. A feketére festett arcú, leginkább krampuszhoz hasonlatos mitikus figura elválaszthatatlan a karácsonyi ünnepi időszaktól – hiszen a holland Mikulás, Sinterklaas egyik segítője –, ám az utóbbi években mind többen nevezték rasszistának. A bíráló hangok szerint ugyanis Fekete Péter alakja egy sértő karikatúra, amely a feketékkel kapcsolatos, a gyarmati időszakból származó sztereotípiákból táplálkozik.

Az igazi problémát azonban nem ez a vitatott kampányígéret jelentette a párt számára, hanem a belső megosztottság, és a sajátos kommunikációjuk. Pontosabban annak hiánya: a Denk politikusai szinte soha nem nyilatkoznak a médiának, márpedig így nehezen lehet közelebb kerülni a szavazókhoz, s elnyerni a bizalmukat. Mások azzal vádolták meg a pártot, hogy a szélsőjobb módszereivel operál: ugyanúgy az identitáspolitikát, és az áldozatszerepet helyezi előtérbe, közben pedig kirekesztő, s nem törekszik szövetségre más pártokkal. Akadtak, akik attól tartottak, a Denket esetleg felhasználja Törökország, hogy beavatkozzon a holland belügyekbe.

Indulása után mindössze két évvel a Denk végül három helyzet szerzett a 150 fős parlamentben. A Zeit Online beszámolója szerint főleg török és marokkói származású szavazók támogatták voksukkal a pártot. A sikertelennek nem nevezhető start most arra késztette a párt vezetőségét, hogy Németország felé is nyisson.

„Az a célunk, hogy 2024-ben Németországban is megmérettessük magunkat" – mondta a Die Zeit online kiadásának Kuzu a hat év múlva esedékes Európai Parlamenti választásokra utalva. A párt vezetői magabiztosak, s hisznek abban, hogy van keresnivalójuk Németországban. „A gazdaság jobban teljesít, úgyhogy eljött az ideje egy új, pozitívabb hangnemnek" – tette hozzá Azarkan. Úgy vélik, a szomszédos országban is van egy széles réteg, akiket meg tudnának szólítani. Mint mondják, hasonló a helyzet, mint Hollandiában, ahol gyakran utalnak rájuk törökként vagy muszlimként, holott ők hollandnak érzik magukat. „Ha az ember már itt van, akkor nincs szükség integrációra, csak el kell fogadni ezt a helyzetet... Mi is Hollandia részei vagyunk. A pártunk fő prioritása ezért a diszkrimináció elleni fellépés, és az egyenlő, tisztességes bánásmód biztosítása mindenkinek" – hangsúlyozta Kuzu.

Meg kell küzdeni a német sikerért
A Zeit Online-nak nyilatkozó szakértők szerint nehezebb dolga lehet a Denknek Németországban, mint Hollandiában. A hazai siker egyik kulcsa lehetett, hogy Hollandiában nincs bejutási küszöb a parlamentbe, így könnyebb látványos eredményt elérni. Andreas Wüst politológus szerint Németországban azért is lenne nehezebb ekkora sikert elérni, mert a külföldi származásúak hagyományosan kisebb arányban járulnak az urnákhoz a választásokon. Ez nem csupán az esetleges kisebb választási kedvvel magyarázható. „A bevándorló hátterű személyek mintegy fele nem rendelkezik német állampolgársággal. Hiába ének itt évtizedek óta, gyakorlatilag a rendszeren kívülről szemlélik a demokratikus folyamatokat" – mutatott rá egy másik politológus, Lucas Geese, a Bambergi Egyetem oktatója.

Körösi Ivett

Lájkoljon minket a Facebook-on is!