Előző
Következő
új cikk

Kultúra

A Szabadság híd Velencében

Népszava|2018. máj 24. 16:58
[A+ A-]

Fotók: MTI/Balogh Zoltán

A Velencei Biennálé Magyar Pavilonja a Szabadság híd elfoglalásán keresztül mutat rá a szabad térben rejlő lehetőségekre és kihívásokra.

2016 nyarán nagy változás ment végbe Budapest egyik pontján, míg a város más részein minden teljesen változatlan maradt. A Szabadság híd elfoglalása, a tér használatának újragondolása azonban nem múlt el nyomtalanul. Olyannyira nem, hogy a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé Magyar Pavilonja is ezt a témát mutatja be, amelyet a látogatók a Ludwig Múzeum szervezésének köszönhetően tekinthetnek meg. A Szabadság híd – Új horizontok a városban című projekt a Studio Nomad (Pásztor Bence, Pongor Soma, Tarcali Dávid) és a Kultúrgorilla (Göttler Anna, Oravecz Júlia, Tornyánszki Éva) közös munkája, amely a biennálé idei témáját a Freespace (Szabad tér) fogalmát egy Budapesti epizódon és egy sajátosan társadalmi-kulturális jelenségen keresztül járja körül.

A Magyar Pavilon a harmadikként épült meg a Velencei Biennálén, 109 évvel ezelőtt. Az esemény alapvetően képzőművészeti volt, az építészeti biennálét idén tizenhatodik alkalommal rendezik meg – mondta lapunknak Oravecz Júlia a Kultúrgorilla tagja, a projekt egyik kurátora. Ugyanakkor nagyon erősen képzőművészeti jellegű az építészeti biennálé is, sokszor meglehetősen elvont és a látogatói élmény maximalizálását célzó projekteket mutatnak be a nemzetek – mutatott rá a kurátor. - A biennálén való megjelenés nem feltétlenül a nemzeti építészet pozicionálása. Gyakorlatilag arról szól, hogy az országok egy saját témával kapcsolódnak a központi témához – tette hozzá Pongor Soma a Studio Nomad építésze. - Túl vagyunk azon, hogy a saját építészeti kultúránk bemutatása történjen, sokkal inkább globálisan izgalmas, érdekes és aktuális témákat feszegetnek a nemzeti pavilonok. Sokan keverik a Velencei Biennálét és a Milánói Expót, míg azonban az utóbbi esetében egy nemzeti pavilon épül, és az egyes országok reprezentálják magukat, addig a biennálé egy kiállítási sorozat, ahol állandó helyszínen épül valami új – hangsúlyozta Oravecz Júlia.

A két csapat nem először dolgozik együtt, már számos közös projektet tudhatnak maguk mögött. Jelen esetben a Studo Nomad adta a térkoncepció ötletét, s a közös tervezést követően a téri és anyagbeli kialakítás is az építészstúdió feladata volt. A Kultúrgorilla az elméleti részeket dolgozta ki, hogy befogadható és nemzetközileg is releváns módon tudják megjeleníteni a Szabadság hídon történt eseményeket, és azok továbbgondolását. - Én úgy látom, hogy az építész szakma mindig is nagyon igényelte azt, hogy más szereplőkkel együttműködjön. Számos esetben szükség volt arra, hogy az építész közvetítő és koordinátor legyen egy-egy projektnél. Ez csak egyre mélyül azáltal, hogy a szakmák tagolódnak, egyre inkább szakterületekre aprózódik. Attól fogva, hogy szociológia, a fenntarthatóság, és a környezetpszichológia szempontjai is fontossá váltak, az építésznek egyre inkább feladata integrálni ezeket. Szerintem emiatt az átalakulás miatt tágítja a fókuszát évről évre a biennálé is – hangsúlyozta Júlia.

A projekt rendkívül sokrétű: egy teljes teret betöltő videó-és hanginstalláción, személyes hangvételű filmeken keresztül ismerkedhetnek meg a látogatók a történet időbeli dimenzióinak tágításán át a 2016-os hídfoglalást megelőző, és az azt követő időszakkal. Az installáció egyik kiemelkedő pontja, az épület fölé magasodó, tíz méter magas kilátó, amely új nézőpontok kialakítását célozza. Júlia rámutatott, a videók esetében fontos volt számukra, hogy megmutassák, bár egyéni erőfeszítéseken múlt a hídfoglalás, alapvetően közösségi esemény volt ez. Számos megszólaló jelenik meg a felvételeken, többek között Demeter Zita jógaoktató és Hosszútalpú Bendegúz, a hídon olvasó hajléktalan is. A kurátor hozzátette, a megszólalók közül nem mindenki tartotta ezt egyértelműen pozitív történésnek, a hídmester például kijelentette, reméli, hogy több ilyen nem lesz. A központi installáció, a kilátó pedig arra szolgál, hogy élményszerűen átélhetővé tegye a kiállítás mondanivalóját. Ez a meglévő tér struktúrájában egy új elem, ami bevonzza a látogatókat, és ezen keresztül interaktív élményként jelenik meg a jelenlévők számára, milyen az, amikor egy meglévő ismert struktúrában új élmények és új horizontok jönnek létre – részletezte Pongor Soma. A Studio Nomad építésze elmondta, az installáció ideiglenes szerkezetből készül, amelyeket köztereken is láthatunk, és a zöld sík, amely a kilátó felső része, a Szabadság híd színvilágát idézi meg.

- Nem egyértelmű, hogy mi a szabad tér. Gondolhatjuk, hogy egy köztér szabad és szabadon használható, ugyanakkor bizonyos társadalmi rétegeket mégis kizár, ha a fogyasztásorientált akciók elveszik a teret. Azt szeretnénk, hogyha valaki megnézi a kiállítást, legyen bátorsága, hogy ő maga változtasson a környezetén. Legyen mersze, kurázsija a saját lehetőségein belül kifejezni azt, hogy milyen városban akar élni, s miként szeretne változtatni. Ennek főleg nálunk és a posztszocialista országokban van nagy jelentősége, például Rotterdamban vagy Barcelonában nem nagy újdonság. Nekünk el kellett jutni idáig; és még mindig nem egyértelmű, hogy a város közügy – hangsúlyozta Júlia. Úgy véli ez különösen a fiatalok esetében fontos, akik nagy számban jelen voltak a hídon, ugyanakkor a statisztikák szerint nagymértékben kezdenek elfordulni a közügyektől – mutatott rá a design menedzser, s hozzátette: a városok politikai terek is. Éppen ezért nagyon pozitív ez a történet, mivel nem volt konkrét ideológiai vagy politikai törekvés, ezek nélkül juttatták kifejezésre az emberek, hogy milyen városban szeretnének élni, s mitől tud a város szabad lenni.

A Szabadság hídon lényegében új értelmet nyert a tér és ennek várostervezési vagy építészeti szempontból is fontos üzenete van: a tértervezési- és használati kultúrának szem előtt kell tartania a fenntarthatóságot – hangsúlyozta Pongor Soma. A flexibilis vagy alkalmazkodó terek egyre fontosabbá válnak – tette hozzá Júlia. – Tehát nem az adott időszakra kell terveznünk, amiben élünk, hanem sokkal messzebbre kell gondolkodnunk. Szükség van definiálatlan terekre, amelyek a későbbi felhasználást is lehetővé teszik. Az nem fenntartható működésmód, hogy folyamatosan le kell húzni, át kell alakítani épületeket. Nyugat-Európában már húsz éve, nálunk kevesebb ideje téma az üres épületek kérdése; hogy ne kezdjünk egy újabb giga beruházásba, hanem közösségi módon hasznosítsuk újra az épületeket és tereket. A Szabadság híd foglalásának jelentésrétegei között ez - az alkalmazkodó, flexibilis terek létrehozása, a fenntartható várostervezés - is egy nagyon aktuális kérdés – hangsúlyozta a Kultúrgorilla kurátora.

Várakozással teli a közönség visszajelzése, és a zsűri döntése a díjakat illetően, mivel a Velencei Biennálé esetében mindig felmerül, hogy az egyes nemzeteket az aktuálpolitikai történésekhez is kapcsolják. Elképzelhető, hogy a projekt meglepetést vált ki a nézőkből annak tükrében, ahogy jelenleg Magyarországot külföldről megítélik.

Ez a tér a miénk
A természeti népeknél a föld, a víz, a levegő nem eltulajdonítható, örök közös kincs. A civilizációs folyamatok egyik lényegi természete a privát és kommunális terek kialakítása, felosztása, a közösségek számára az életformák szerveződése mentén. Felmerül tehát, hogy a civilizációval együtt járó kényszer-e a közjavak és a tér kisajátítása, birtokbavétele? Mit jelent ma a szabad tér, kizárólag a létező kommunális terek egy meglévő szeletét? A nagyvárosi ember számára a szabad terek hiánya, megfogyatkozása fokozza feltehetően azt a szükségletet, hogy tudatosítsuk magunkban a szabad tér értékét, életszínvonalunk fenntartásához nélkülözhetetlen jelenlétét – hangsúlyozta Fabényi Julia a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjának csütörtöki sajtómegnyitóján.
A Magyar Pavilon különleges épülete tökéletesen integrálja azt az ideiglenes elemekből álló kilátót, amelyet a Kultúrgorilla és a Studio Nomad kialakított. Az installáció és kiállítás vibráló és izgalmas világa nem túlzsúfolt termekben, hanem olyan nagy és szabad térben jelenik meg, amely kellőképp helyet enged a szabad tér értelmezéseinek, s a Szabadság hídon történt átalakulásról való egyéni vélekedéseknek.
A rendszerváltás utáni hídfoglalásokat és a 2016-os esemény kapcsán kialakult különböző véleményeket bemutató videóinstallációk előtt elhelyezkedő jógamatracokból épített padokon a látogató nyugodtan megpihenhet, s ha kellő nyitottsággal szemléli a látottakat, a szabad tér egyéni értelmezéseit képes kialakítani. Ez a történet ugyanis egyéni ötletekből és értelmezésekből áll össze közös egésszé, s ahogy arra Oravecz Júlia megnyitó beszédében is rámutatott: a város közügy, ám ezt néha elfelejtjük.

Csepregi Evelyn

Lájkoljon minket a Facebook-on is!