Előző
Következő
új cikk

Zöldzóna

Fogynak az öreg erdők

nepszava.hu|2018. jún 2. 10:10
[A+ A-]

Illusztráció: pexels.com

Minél idősebb egy erdő, annál valószínűbb, hogy gazdag élővilágnak ad otthont. Turisztikai vonzerejük is jelentős, hiszen sokan szeretnek vadregényes tájakon: öreg erdők mesebeli formájú és méretű fái között kirándulni.

Az erdőgazdálkodás évszázadai során az őserdők szinte teljesen megsemmisültek Európában. Mivel a száz-százhúsz év körüli fák - tölgyek esetén körülbelül 150 év - ipari szempontból már gyakran veszítenek értékükből, az általános gyakorlat szerint ennél idősebb fákból álló erdőket csak kivételesen őriznek meg azok tulajdonosai, kezelői. Európa nagy részén ezért nem találunk olyan tájat - a védett területeket is beleértve - ahol százévesnél idősebb erdőkből sok lenne. A százötven éves állomány pedig nagyon ritka - olvasható a Greenfo-n.

Pedig természetvédelmi szempontból az erdő ekkortól kezd lassan, fokozatosan egyre értékesebb élőhelyek rendszerévé válni. Megjelennek a lábon elpusztult idős fák; egy részük le is dől az erdő aljzatára, hogy lassan korhadó fekvő holtfaként egyre több növény-, állat- és gombafajnak adjon életteret. Megnyílik a lombsátor; lékek alakulnak ki, és a beáradó fényben az erdő elkezdi felújítani magát a helyben termő magokból. Olyan mikroélőhelyekkel gazdagodik az erdő, mint az odúk, a vastag, száraz ágak vagy a széltől kifordított fák gyökértányérjai, és olyan fajoknak ad otthont, mint a fehérhátú harkály, a fekete gólya vagy az orrszarvúbogár, amelyek fiatalabb állományokban még nem találják meg életfeltételeiket. Ahogyan az erdő változatosabbá, "vadonszerűbbé" válik, úgy jelenik meg az a színes formavilág, amelyért a mai lelkes természetfotósoknak már hatalmas utakat kell megtennie.

Illusztráció: pexels.com

Illusztráció: pexels.com

Magyarországon mintegy százhúszezer hektár százéves vagy annál idősebb erdő található. A természetes eredetű erdők nagyjából tizede tartozik ide. Százhúsz éves erdőből már csak negyedannyi van, százötvenesből pedig alig párezer hektár. A százévesnél idősebb erdők öthatoda állami kezelésben van, egyhatodát magántulajdonosok birtokolják. 

A legtöbb százéves vagy annál idősebb erdő főfafaja a tölgy. Négy tölgyfaj - a kocsánytalan, a kocsányos, a cser- és a molyhos tölgy - jellemzi ezeket. Összesen mintegy hetvenezer hektárt borít az országban idős tölgyállomány a síkságoktól az alacsonyabb hegyvidékekig. Az erdőirtás következtében idős erdőhiány a síkságokon jellemző. A hegyvidékek magasabb régiói jobban átvészelték a történelem viharait, így az errefelé uralkodó bükkerdők jobban megmaradtak: harmincezer hektárnyi idősebb bükkössel rendelkezünk. Természetesen a legtöbb őshonos fafajunk is könnyen eléri a százéves kort - gondoljunk például a több száz évet megélt, egy-egy település büszkeségeként álló hársakra. Az olyan erdők, ahol egyéb fafajok adnak százéves állományt - például a gyertyán, az erdei fenyő vagy a különféle exóták - ezért szükségszerűen kisebb területet borítanak, és jellemzően emberi hatásra jönnek létre.

Hol találkozhatunk százéves erdőkkel?

Az idősebb erdők fele a nagyobb védett területekhez - például nemzeti parkokhoz vagy tájvédelmi körzetekhez kapcsolódik. A Duna-Ipoly és a Bükki Nemzeti Park egyenként több mint tízezer hektár százévesnél idősebb erdővel rendelkezik. Négy-ötezer hektár található a Zemplénben, a Vértesben és a Mecsekben, két-háromezer hektárnyi idős erdő pompázik a Budai-hegységben, az Őrségben, a Mátrában és a Bakonyban. Sok kisebb, néhány száz vagy néhány tízhektáros darabka pedig szétszórtan, az ország más védett területein található.

Illusztráció: pexels.com

Illusztráció: pexels.com

Sok város - például Miskolc, Pécs, Esztergom vagy Kőszeg - körül vannak jelentős, ötszáz hektárt meghaladó idősebb erdők, amelyek kirándulóerdőkként szolgálnak. Budapesten a II., III. és XII. kerületekben található összesen több mint hatszáz hektárnyi százévesnél idősebb erdő - ezek legismertebb állományai a Normafa környékén csoportosulnak. A híres Debreceni Nagyerdő - hazánk legelső, kétszáz hektárnyi védett területe - ma már ritkaságszámba menő idős, alföldi kocsányos tölgyes erdőket foglal magába. Kisebb városok, mint Visegrád, Csákvár vagy Oroszlány szintén lehetnek "gazdái" és haszonélvezői a százéves erdőknek, ahogyan a kirándulóutak kiindulópontjaként szolgáló, turistakörökben jól csengő nevű települések, mint Bükkszentkereszt, Felsőtárkány, Gánt, Nagybörzsöny vagy Diósjenő. Kemence és Perőcsény határában terül el hazánk legnagyobb, fokozottan védett, érintetlen erdőterülete, a Csarna-völgy, ahol ugyancsak nagyobb kiterjedésű, száz évesnél idősebb tölgy- és bükkállományokat fedezhetünk fel.

Mit lehet értük tenni?

Az idős erdők természetvédelmi szempontból igen fontosak. Különösen az olyan tájban jelentenek az erdei élővilág számára végső menedéket, ahol eleve kevés az erdő. Védett területeken - különösen a nemzeti parkok magterületein - növelni kellene az érintetlen, korosodó erdők arányát. Ám fiatalabb erdőkben is el lehet kezdeni a természetes erdőszerkezet kialakítását, segítve ezzel a természetnek, hogy az élővilág túlélését ne csak az itt-ott megmaradt öreg erdők biztosítsák. Az erdőket fenyegető veszélyek - köztük a klímaváltozás - szorításában kulcsszerepet kap az erdei életközösség valamennyi elemének megóvása, amely a megfelelő erdőgazdálkodási, erdőkezelési módszerek kialakításával kezdődik. A 2017-ben magyarországi és olasz partnerszervezetek együttműködésében indított Life4Oak Forests projektnek ez a fő célja.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!