Előző
Következő
új cikk

Belföld

A bombának hitt ananász

Népszava|2018. jún 4. 05:11
[A+ A-]

Tóth Ákos alapítványa nyolc éve segít.

A mélyszegénységben élő több száz gyerek semmit nem eszik péntek délutántól hétfő reggelig. Őket segíti az Age of Hope Alapítvány, adományokkal és élménytáborokkal.

Sopronban kezdett ápolóként Tóth Ákos, az Age of Hope Alapítvány kuratóriumi elnöke és szakmai vezetője, de egy súlyos gerincsérülés miatt szakmát kellett váltania. Így lett egy gyerekotthonban betegszobai ápoló, később sport- és gyógymasszőr. Több gyermekvédelmi szervezetben is dolgozott, 22 évesen pedig már táborokat szervezett. Saját alapítványa, az Age of Hope lassan nyolc éve működik. Első akciójuk a vörösiszap-katasztrófához kötődött. Mint mondja, „ekkor sikerült egy helyre koncentrálni a segítő energiákat és egységes szervezetté kovácsolódniuk”.

Az Age of Hope fő profilja a hátrányos helyzetű – bántalmazott vagy mélyszegénységben élő – gyermekek támogatása, adományokkal és élménytáborokkal. Fő szezonjuk a tavasz és a nyár, ilyenkor szervezik a legtöbb kirándulást és tábort. A következő fontos feladatuk az augusztus végi-szeptember elejei tanszergyűjtés, amit szintén a mélyszegénységben élő gyerekeknek juttatnak el.

– Nem sokkal ezután már kezdődik a téli időszak. Ilyenkor sok gyerek csak azt eszi, amit az iskolában kap, vagyis péntek délutántól hétfő reggelig éhezik. Ezért ezekre a helyekre mindig viszünk magas kalóriatartalmú kekszeket, lekvárt vagy csokikrémet. Nem szabad elfelejtenünk a minőségi éhezést és az alultápláltságot sem. Ezért a karácsonyi cipősdobozokba például mindig csempészünk vitamint is - mondja Tóth Ákos.

Az alapítvány télen jótékonysági főzéseket is szervez partnerszervezeteikkel. Ilyenkor akár 12-14 bográcsban rotyog az étel, amit aztán Budapest Bike Maffia szállít a hajléktalanoknak és a családok átmeneti otthonába. Tavaly például 800 éhes szájat etettek így.

Az Age of Hope-osok több száz gyermeket segítenek, az idén százan táborozhatnak majd velük. Állami segítséget és pályázati pénzeket nem kapnak, költségvetésük magán- és céges adományokból jön össze, sokszor pedig Ákos „összemasszírozza” a pénzt, hetente háromszor ugyanis még mindig a szakmájában dolgozik. Emellett két napot van szolgálatban egy állami gyermekotthonban. Az Age of Hope-os ügyeket szabadidejében, maga végzi, fizetett alkalmazottja nincs. Az önkéntesek többsége diák, először az ötvenórás kötelező közösségi szolgálatára jöttek, de sokan már négy-öt éve besegítenek. Fontos tudniuk az önkénteseknek, hogy minden évben kicsit többet tehetnek hozzá a gondozott gyerekek életéhez, de például nem fegyelmezhetik őket. Mivel pedig kötődészavaros gyerekekről van szó, nem ölelgethetik, puszilgathatják őket.

– Ha csak evésről beszélünk, akkor is egyértelmű, nagyon beszűkül a hátrányos helyzetű gyerekek ízlésvilága – folytatta az Age of Hope szakmai vezetője. – A zsíros vagy cukros kenyéren kívül nem sok ételt ismernek, a párizsi nekik kuriózum. Éppen ezért nem adhatunk nekik bármilyen ételt. Nem vagyok gyorsétterempárti, de néha oda is elviszem őket. Látni kéne azt az undort, ahogy az olvadt sajtot leveszik a szendvicsről, mert nem ismerik. Előfordult, hogy az egész ananászról azt hitték, bomba, és elszaladtak.

(A teljes cikk a júniusi BBC Goodfoodban olvasható.)

Szép Krisztina írása a Népszavának

Lájkoljon minket a Facebook-on is!