Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Kácsor Zsolt: Juliska néni élete és halála

Népszava|2018. jún 9. 07:22
[A+ A-]

SHUTTERSTOCK FOTÓ

Ferikéék a kétszobás, lakótelepi panellakásukba befogadták Juliska nénit, de nem nagyon örültek neki. Ferike meg is mondta neki, hogy reméli, kevesebbet fogyaszt, mint egy első szériás Suzuki Swift, amit Juliska néni nem értett, viszont tényleg keveset fogyasztott. Nyolcvanhét éves volt, étvágytalan és beteges. Azért kellett befogadni, mert a lakásában már nem tudta ellátni magát, otthonba viszont nem akart menni, ezért költözött a lányához, akit Kisjuliskának hívtak a családban, hogy megkülönböztessék az anyjától. Az említett Ferike a vő volt tehát, Kisjuliska férje, hatvan körüli, elhízott rokkantnyugdíjas, aki reggel nyolckor bekapcsolta a tévét, este kilenckor pedig kikapcsolta, ide-oda váltott a magyar és külföldi csatornák között, és olykor a fotelben ülve elaludt, pedig a tévé maximális hangerőn bömbölt, Ferike ugyanis süket volt, de szégyellte, és hallókészüléket nem akart hordani. Juliska néni a kisszobába költözött, és igyekezett meghúzni magát, mert Ferike mogorva volt vele, nem örült az anyósának, ingerülten kaffogott, amikor meglátta. Kisjuliska még eljárt dolgozni, egy éjjel-nappali kisboltban volt pénztáros, nem úszta meg, hogy egy hónapban egy-egy hétre be ne osszák éjszakára. Olyankor reggel fél 7-re ért haza, bedőlt az ágyba, és másfél óra múlva arra ébredt, hogy Ferike bekapcsolja a tévét, és maximális hangerőn bömbölteti. A kurva anyád, üvöltötte ilyenkor Kisjuliska, a tied, üvöltette vissza Ferike, miközben Juliska néni a kisszobában kuksolt, és mindent hallott, csak nem mert szólni, félt, hogy kiteszik. A tizedik emeleten laktak, Juliska néni azzal szórakoztatta magát, hogy az ablakból bámulta a kőbányai lakótelepet, ahol mindig akadt látnivaló, igaz, az emberek kevésbé érdekelték, a madarakat jobban szerette, főleg a varjakat, mert azok szerinte okosabbak voltak, mint az emberek, de legalábbis Ferikénél biztosan. Juliska néni egy tuskónak tartotta a vejét, nem is értette soha, hogy a lánya miért ment hozzá. A maga módján hitt Istenben, és azt gondolta, hogy az Isten direkt Ferike miatt nem engedte, hogy Kisjuliska teherbe essen. Miért akarta volna a Jóisten, hogy egy ilyen tuskó, mint a Ferike, még szaporodjon és sokasodjon is? Juliska néni egy évben csak egyszer ment templomba, mégpedig karácsonykor az éjféli misére, és olyankor külön kérte a Jóistent, hogy legyen kegyes a lányához, és ne adjon neki kisbabát. Ez mindig bejött.

Aztán Kisjuliska elérte azt a kort, amikor már nem is lehetett gyereke, úgyhogy Juliska néni ezután meg azért imádkozott az éjféli misén, hogy a Jóisten szabadítsa meg a lányát a Ferikétől, ettől a tuskótól. De ez meg nem jött be. Egy-egy, gondolta Juliska néni, és végső soron elégedett volt az eredménnyel. Igyekezett tartani magát, hogy ne legyen Ferikéék terhére, még a gyógyszerét is saját maga váltotta ki, pedig két órájába telt, míg a járókerettel eltipegett a legközelebbi patikába. Ilyenkor a fekete ruháját vette föl, úgy nézett ki benne, mint egy csillogó szemű, vén varjú. Egy hónapban egyszer megengedte magának, hogy vegyen egy üveg Nutellát, akciósan, 499 forintért, mégpedig abban a kisboltban, ahol a lánya dolgozott. Miért kell ilyen szarra költeni a nyugdíját, anyuka, kérdezte ilyenkor Kisjuliska, de anyuka tántoríthatatlan volt a Nutellát illetően. Az édes mogyorókrémet a rendszerváltás idején szerette meg, mert előtte efféle finomság idehaza nem volt kapható. Hazatipegett a Nutellájával, és kiült vele az ablak elé nézelődni. Miközben a varjakat bámulta, bekanalazta a mogyorókrém felét, a másik felét meg eltette hó végére. Ha kifogyott, már ment is a kisboltba érte, hiába mondta neki Kisjuliska, hogy ő majd hazaviszi azt a kibaszott Nutellát, Juliska néni ragaszkodott ehhez a ceremóniához: fekete ruhában járókerettel tipegni Nutelláért.

Még csak fél éve laktak együtt, amikor Juliska néni úgy döntött, hogy nem marad ebben a lakásban tovább, hanem inkább elrepül. Ferike szerint legalábbis elrepült, ezt mondta ugyanis a rendőröknek, akik közigazgatási eljárás keretében vizsgálták ki Juliska néni halálának ügyét. Öngyilkosságnak minősítették az esetet, amelynek egyetlen tanúja volt, maga Ferike, igaz, ő nem látott és nem hallott semmit, mert éppen a tévét nézte, amikor Juliska néni állítólagosan kiugrott az ablakon. Az alsó szomszéd csöngetett be Ferikéhez azzal a hírrel, hogy nagy baj van, Juliska néni meghalt, odalent fekszik az utcán, össze van törve, és csupa vér. Ferike nem szólt semmit, fölállt, és lement a szomszéddal, hogy megnézze Juliska nénit. A tragédiára való tekintettel Kisjuliskát elengedték a műszakból, rohant is haza, és még elkapta a pillanatot, amikor az anyját a halottszállító kocsiba berakták. A fekete ruhája volt rajta, hiszen a halála előtt boltba ment a szokásos mogyorókrémért. Kisjuliska nem értette, hogy az anyja miért vette meg a Nutellát, ha meg sem ette, hanem kiugrott inkább az ablakon, de amikor Ferike elsötétült szemébe nézett, megértett mindent. A kurva anyád, mondta neki, mire Ferike csak annyit válaszolt: a tied.

Kácsor Zsolt

Lájkoljon minket a Facebook-on is!