Előző
Következő
új cikk

Kultúra

„Ahol vagyunk, az az irodalom”

Népszava|2018. jún 11. 05:41
[A+ A-]

Parti Nagy Lajos megjegyezte: illenék ugyan bemutatnia Terézia Morát, azonban illenék ismerni is. FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM

Terézia Mora most megjelent elbeszéléskötete apropóján Parti Nagy Lajossal beszélgetett írói technikákról, helyhasználatról, és a fordítások szerepéről.

Terézia Mora igyekszik a történéseket apró lépésekben megjeleníteni: „például egy vadrózsabokor az egyik elbeszélésből a másikba vándorol. Nagyon finoman. Az illatával.”

Mi az, hogy a Magvetőnél megjelenik egy olyan mű, amelynek a címe Szerelmes ufók? Mi akar ez lenni? – vetődött fel a sok olvasó fejében is felötlő kérdést Terézia Mora a Parti Nagy Lajossal folytatott kötetbemutató beszélgetésen a Margó Irodalmi Fesztiválon. A tíz írást tartalmazó elbeszéléskötet – bármilyen címmel is jelenik meg – szerzőjének neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára; s ahogy Parti Nagy megjegyezte, illenék ugyan bemutatnia az írót, azonban illenék ismerni is.

A soproni születésű Terézia Mora 1990 óta él Berlinben, s ma már alapvetően németül írja műveit. Tíz és tizenkét éves kora közt több szárnypróbálgatása volt, még egyszer megírta a Tüskevárat, valamint A holtak nem vetnek árnyékot című sci-fi regényt. „Büszke voltam, hogy A5-ös írólapokra gépeltem anyukám Erika írógépével, s összegyűlt körülbelül kilencven oldal. Annyira nehezen ment az Erika, hogy varrógépolajjal megolajoztam, hogy jobb legyen, s ezután tele volt varrógépolajjal a papír” – mesélte. Ezt követően azonban abbahagyta az írást, egyfajta megilletődöttségből: „rájöttem, hogy én erre nem vagyok méltó, először tanuljunk”.

Gimnáziumi éveiben naplókat írt, ahogy jénai részképzése idején is, de azokat már németül és magyarul egyaránt. Egyetemi tanulmányai során is kavarodott benne a két nyelv; a berlini egyetemen hungarológiára és színháztudományra járt, s előbbi esetében a fókusz nagymértékben a fordításé volt: „olyanokat fordíttattak velünk, szerencsétlenekkel, mint József Attila. Ezzel nem tudsz mást, mint kudarcot vallani” – mondta nevetve. Eközben járt forgatókönyvírói képzésre is, és dolgozott egy „gonosz filmproducernek”. „Annyira rosszul bánt velem, hogy azt mondtam, a következő választásod van: egész életedben olyanoknak dolgozol, akik egyrészt butábbak, másrészt pedig szemetebbek nálad, vagy pedig egy életed, egy halálod, megpróbálod megcsinálni a saját dolgaid.” Első elbeszéléskötete után megírta első regényét, majd elkezdte a Nap mint nap című trilógiát, melynek második része után úgy érezte, szüksége van feltöltődésre, életerőre, új nyelvre. Így született a Szerelmes ufók, amelyet a magyar olvasók Nádori Lídia fordításában ismerhetnek meg.

Az író hangsúlyozta, a fordítás a fordító műve, nem okoskodik bele, hiszen ő sem szereti, ha ezt teszik. Mások mellett ő fordította le németre Örkény István, Esterházy Péter, Darvasi László és Parti Nagy Lajos műveit. Parti Nagy ezen a ponton megjegyezte, fontosnak tartja, hogy a fordító neve kikerüljön a címoldalra, s eljusson az olvasó tudatáig, „a magyar nyelvű szöveg egy másik mű, amely értékesen hajaz az eredetire. Ez arról szól, hogy mi a státusza a célnyelven megjelenő szövegnek, külön irodalmi mű, vagy csak szolgamutatvány.”

A Szerelmes ufók-ban nagy szerepet kap a séta, a járás, a futás, a masírozás – ahogy ez az első elbeszélés Rezes Judit által felolvasott részletéből is kiderül, amelynek főhőse a Marathon Man nevet viseli. Parti Nagy elmesélte, elkezdte a térképen keresni az írásban szereplő helyszíneket, de nem lelt rájuk maradéktalanul. Az író erre megjegyezte, megpróbálja elkerülni a helymeghatározásokat. „Ha valóban bennfentes vagy akkor felismered a helyeket. Szeretem, amikor például Hans Fallada azt írja, a Jablonczky Straße 55-ben laknak a főszereplők. A kislányom a Jablonczky Straße 33-ba járt óvodába; álltam a 33 előtt, láttam az utca végét, de ha nem láttam volna, akkor is sejtettem volna, nincsen 55. Odamentem és megnéztem, hol a vége, a 42-nél. Álltam és röhögtem; természetes, hogy azt írta, a Jablonczky 55-ben, mert van az az utca, de nincs az 55. Mert a hely, ahol vagyunk, az az irodalom.”

Csepregi Evelyn

Lájkoljon minket a Facebook-on is!