Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Ügynöki kényszerpálya

Népszava|2011. júl 29. 06:38
[A+ A-]
Sánta György Az ajánlat címmel tényregényt írt az ügynökökről. Korábban újságíróként dolgozott, de húsz éve biztosítási ügynökként keresi a kenyerét. Bár kényszerpályának tartja, amit csinál, annyira megszerette, hogy nem tudja abbahagyni.
- A könyv minden fejezetének az elején Arthur Miller Az ügynök halála című darabjából idéz. Ezek igazán nem jókedvű mottók. Arra világítanak rá, hogy az ügynök az egyik pillanatban fönt van, a másikban meg borzasztóan lent.

- Ez tökéletesen így van. Ez a könyv nem jókedvű, hanem őszinte. Az ügynök kollégák ezt a fent és lent érzést visszaigazolták. Egyik barátom, aki mára már komoly építési vállalkozó, amikor külföldről jövet meglátott egy építkezést, odakanyarodott az autójával, és kicsit félszegen, kicsit rossz érzéssel, de megkérdezte, nincs-e szükség arra az építőanyagra, amit ő forgalmazott. Ott pedig azt mondták, jaj, de jó, hogy nem kell utánajárni, rögtön leadták a rendelést. Miközben lehet, hogy előtte tizenkét helyen nem járt sikerrel.

- Az ügynökök rendszerint a jólszituált, magabiztos ember benyomását igyekeznek kelteni, ezzel is éreztetve, hogy az a cég, és az, amit árulnak, mennyire menő. Miközben gyakran meglehetősen közepes minőségű öltönyökben feszítenek, amiken látszik, hogy a középosztályhoz, vagy az alsó középosztályhoz tartoznak. Vagyis hamis látszatot igyekeznek kelteni magukról, és ez kapásból hiteltelenné teheti őket.

- Ön inkább a kilencvenes évek ügynökeiről beszél. Ma is jó azonban, ha az ügynök kötelező üzleti öltözéket visel, de rendszerint sokkal lazább, mint korábban. Bár igaz, hogy amikor fölveszem a telefont, és időpontot egyeztetek, még ma is önkéntelenül mosolyra rándítom az arcom, mert tudom, hogy így kellemesebbnek hat a hangom. Régen, úgy 1995-ig, ugyanis kicsit próbálta megjátszani magát az ember, még telefonban is. Megpróbálta például megjátszani, hogy nagyon ért a pénzügyi tanácsadáshoz.

- Miért gondolja, hogy ma már ez nem így van?

- Az én köreimben ez már nem így van. Ami nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan cégek, amelyek két-három napos gyorstalpalók után elindítanak értékesítőket, ügynököket. De ma már a jó ügynök inkább lazán és hétköznapian viselkedik, közvetlen, jól kommunikál. Sokan kikoptak a szakmából, akik tíz-tizenöt éve benne vannak, azoknak az ön által említett képmutatás nem a sajátjuk. Én például nem arra hajtottam, hogy az első megjelenéskor feltétlenül ajánlatot írassak alá. Nem restelltem kétszer-háromszor sem visszamenni. Igyekeztem minél több embert telefonon, vagy becsöngetős módszerrel megkeresni, akiről éreztem, hogy jól viszonyul a kapcsolatfelvételhez, annak odaadtam a névjegykártyámat, és kerestem vele a kapcsolatot.

- Azért sokan túlzottan, visszatetszően rámenősek.

- Főleg a kezdők, akik megrémülnek a teljesítménykényszertől. De vannak olyan cégek is, amelyek arra buzdítják az ügynökeiket, hogy hengereljék le a kedves ügyfelet.

- Sokan kapunk hetente akár több telefonos megkeresést is. Gyakran azt sem kérdezik meg, hogy ráérek-e éppen, darálni kezdik az érezhetően előre betanult szöveget.

- Éppen tegnap keresett meg egy tizenhét éves gyerek azzal, hogy a III. kerületben számítógépes tanfolyamot indítottak.

- És érdekelte, hogy ön tud-e számítógépezni, vagy sem, szüksége van-e arra, amit ajánl, vagy egyből mondani kezdte a szövegét?

- Egyből mondani kezdte. Én pedig teszteltem, megkérdeztem, mire irányulnak a kérdések és honnan tudjam én, hogy nem a Fekete Kéz Maffiától telefonál-e, és amikor megtudja, hogy öreg vagyok és egyedül élek, rögtön nem indít-e egy rosszfiút, hogy betörjön hozzám? Erre nem tudott mit mondani, nevetgélt.

- Van, aki arról álmodik, hogy ügynök legyen, vagy ez általában inkább kényszerpálya?

- A könyvben éppen azt akartam megírni, hogy ez mennyire küzdelmes élet. Nekem is volt egy ügyfelem, aki azt mondta, azt hitte, hogy én diadalmasan megyek az életen keresztül, miközben a kötet tele van kudarcok leírásával. Igen, az esetek többségében ez kényszerpálya. Én is akkor fogtan bele, amikor már nem volt rám szükség újságíróként. De aztán elkapott ez a munka, még ennyi idősen sem tudom abbahagyni.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!