Kertész Imre;interjú;HVG;Nobel-díj;naplójegyzetek;
2013-10-10 08:38:00
Nem gondolok az utókorra, nem érdekel. Sajnos, már a jelenkor sem érdekel” – mondja a Budapestre visszaköltözött Kertész Imre: "Berlinben nem tudtak meggyógyítani. Amikor felmerült, hogy a berlinitől eltérő kezelésre lenne szükség, ez a kényszerűség visszahozott ebbe a végső kocsmába, ebbe a szobába, ahol változatlanul remeg a lábam, ahol utálattal nézek körül, s minden valószínűség szerint az ördög innen is visz majd el... A magyar helyzet végtelenül szánalmas. Untatnak ezek a jobbik meg balik izék, untat az, hogy Magyarország egyszerűen képtelen összeállni és egy országot megcsinálni, pedig minden lehetősége megvolna hozzá." A beszélgetést így fejezi be: „Mindig azt gondoltam, ha majd eljön az idő, kiugrom az ablakon. Most, hiába jött el a pillanat, az ablakig sem tudok egyedül elmenni."