labdarúgás;Szalai Ádám;válogatott;Bajnokok Ligája;Magyar Labdarúgó Szövetség;Vági Márton;

2013-10-16 07:57:00

Egy fecske nem csinál nyarat

A magyar labdarúgó-válogatott történelmi veresége után a magyar válogatott egyik tagja történelmi nyilatkozatot tett. 2013. október 14-én, hétfőn Szalai Ádám, a nemzeti együttes csatára a nyilvánosság elé állt, és évtizedek óta az első futballszereplőként megpróbált rávilágítani a sikertelenség okaira. Noha újdonság abban, amit elmondott, nemigen volt, maga tény, hogy megtette, önmagában különleges. Kár, hogy hatása semmi nem lesz.

Hagyjuk már a hülyítést, az elmúlt két évtizedben a magyar futball nem tudott egyetlen olyan játékost kinevelni, aki rendszeresen játszana a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában, nincsenek tehetségeink, a profi világban dolgozó edzőink, ilyen körülmények közepette világ- vagy Európa-bajnoki részvételben reménykedni irreális elvárás.

Kvázi így foglalható össze annak a Szalai Ádámnak a hétfői nyilatkozata, aki 16 éves kora óta külföldön pallérozódik, momentán a Schalke csapatában szerepel, de megfordult a Real Madrid növendékei között is, szóval van némi rálátása, másutt miként működnek a dolgok.

Igazság szerint semmi újdonságot nem mondott. Viszont önmagában a tény, hogy elmondta, teljességgel szokatlan mifelénk. Igaz, néhány éve egy másik légiós, Huszti Szabolcs is megtette ugyanezt, jóllehet levélben, és nem face to face, ráadásul Egervári első évében, így sansztalan volt, hogy szavainak hatása legyen. Szalai nyíltabb volt, de nyilatkozata nyomán most se változik majd semmi.

Az alma túl rohadt ahhoz, hogy ehető legyen. Nem mellékesen pedig az egyfelől dicséretes megnyilvánulás másfelől szomorú. Ahogy Szalai az edzőkre panaszkodott, úgy szoktak a klubvezetők a gazdasági körülményekkel, lehetetlen állapotokkal takaródzni, az az edzők az univerzum minden szegletében kifogásokat keresni. Itt mindenki másban keresi a hibát.

Zsigerből jön a hárítás. Ha más a hibás, engem baj nem érhet. Maradhatok a posztomon, megmarad a jövedelmem. A magyar labdarúgás a megélhetési bűnözők melegágya. Aki tenni akar a fejlődésért, azt a közeg kiveti magából.

Riberyék reklamálnak
A franciák kéréssel fordulnak a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséghez (FIFA), mert szerintük méltánytalan a jövő évi, brazíliai világbajnokság európai pótselejtezőjének kiemelési rendszere. A kvalifikációs sorozat keddi zárása után a nyolc legjobb csoportmásodik közül a világranglistán elfoglalt helyezés alapján négyet az egyik, erősebb kalapba, négyet pedig a másik, gyengébb kalapba sorolnak, s jövő hétfőn ezeket az együtteseket párokba sorsolják. Az oda-visszavágós pótselejtezőkre aztán november 15-én és 19-én kerül majd sor.
A jelenlegi állás szerint az 1998-ban világbajnok franciák a gyengébb négyeshez tartoznak majd, de szerintük hátrányban voltak, mivel a riválisokkal ellentétben egy ötös csoportba kaptak besorolást, így kevesebb tétmeccset tudtak játszani. Ezek pedig - mármint a tétmérkőzések - nagyobb súllyal esnek latba a ranglista elkészítésekor, mint a barátságos találkozók.
Franciaországnak szinte már biztos a második helye az I csoportban, s az aktuális csoportmásodikok közül Horvátország, Portugália, Görögország és Svédország is megelőzi a FIFA-világranglistán. A pótselejtezőkre érvényes legfrissebb rangsort csütörtökön hozza nyilvánosságra a nemzetközi szövetség.

Angliában vagy Spanyolországban vagy Németországban vajon maradhat-e évtizedekig döntéshozó pozícióban olyan szakember, aki nem egyszer nem kétszer megbukott, és a magyar labdarúgás legcsúfosabb kudarcainak némelyike fűződik a nevéhez?

Érthetetlen Szalai kritikai hangvétele azért is, mert Vági Márton MLSZ-főtitkár a hollandiai 1-8 után is arról lamentált, hogy Egervári Sándor és csapata elherdálta az esélyt. Ezzel szöges ellentétben van azzal, Szalai mondott. Hogy fölösleges volt várni a csodát.

És még maga Csányi Sándor szövetségi elnök is annak adott hangot a romániai, ugyancsak irritáló 0-3 után, az észtek budapesti vendégeskedése apropóján készült műsorfüzetben, hogy ne csüggedjünk, mindent meg kell tenni a második helyért.

Szalai állítólag amit a hétfői sajtótájékoztatón elmondott, elmondta Egervárinak is - volt is ebből súrlódás - és elmondta az MLSZ vezetőinek is. Ennek ellenére hozzájárultak ahhoz, hogy Szalai a nyilvánosság elé álljon.

Miért? A kedélyek csitulásában bíztak? Vagy mindez jelenthet kommunikációs irányváltást? Végre a szövetségnél szembe néznek a tényekkel? Meghallgatják a kritikákat? Ezentúl nem akarják a feketét rózsaszínnek feltüntetni? Csányi szakít azon szakmabeliekkel, akik tanácsaikkal ellátják, s akik szerint minden úgy jó, ahogy most van?

Ahhoz, hogy itt változás következzen be, totális megtisztulásra volna szükség. Meglepődnénk, ha éppen a végletekig fertőzött labdarúgás mutatna példát az egész ország számára.

A magyar futball is jobban teljesít
- Miért van a Parlamenten kupola?
- Kilátott már lapos tetejű cirkuszt?

A fenti közkeletű vicc is jelzi, hogy nehéz manapság komolyan venni azt a kutyakomédiát, ami a parlamentben törvényhozás címén folyik. A Demokratikus Koalíció képviselőinek nem is nagyon sikerül. A tragikomikus helyzet érzékeltetésére - no meg saját szórakoztatásukra - olykor humoros beadványokkal borzolják Kövér László Házelnök idegeit.

Mint tegnap is, amikor Oláh Lajos és Molnár Csaba, a DK színeiben politizáló független képviselők Politikai Nyilatkozatot fogalmaztak meg a magyar futballnak a nemzetközi nagytőke és az európai szocialista-liberális-zöld-kommunista összeesküvésével szembeni megvédéséről.

Nyilatkozatukban a képviselők leszögezik, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében a magyar futball is jobban teljesít. Szerintük az Országgyűlésnek kötelessége kinyilvánítani, hogy egyetlen mérkőzés mégoly kedvezőtlen eredményéből - különösen, ha azt csupán a magyar csapat aktív közreműködésével szerzett bravúros öngóllal sikerült elérni - nem szabad az egész magyar futballra nézve messzemenő következtetést levonni.

A képviselők leszögezik azt a Kárpát-medencében evidenciának számító tényt, hogy Gyurcsány és Bajnai a magyar futballt is együtt tették tönkre. De a nemzeti kormány e téren is új utakon indult el, unortodox módszereket alkalmaz. Miközben az ellendrukkerek népes hada a világon mindenütt azt hirdeti, hogy a futball a magánbefektetők vállalkozása, a kormány a gáncsoskodók aknamunkája ellenére elérte, hogy a labdarúgás is a nemzet választotta úton haladhasson előre.

Állami tulajdonba vette és bőkezű állami finanszírozással versenyképessé tette a magyar futballt és bőkezű stadionépítési programba fogott. Mindennek eredményeként a magyar futball felfelé ívelő szakaszába jutott. Mindazok, akik ezt a páratlan sikert idehaza lebecsülik, akik ezzel összefüggésben a magyar futball végéről, a kormányzati koncepció csődjéről beszélnek, a multinacionális körök fizetett magyarországi ügynökei, szálláscsinálói .

Képviselő Urak, mi értjük a tréfát. De vajon az andorraiak értik-e? (S.A.)