Az aktuális Ady Endre

Ady Endre modernségéről és magyarságáról tartottak konferenciát tegnap a Politikatörténeti Intézetben az 1877-ben született költő mai születésnapja előtt tisztelegve. Kiderült, egyáltalán nem egyértelmű, hogy Ady hatása megkopott volna, sőt publicisztikáit - a nevek kicserélésével - akár ma is közölhetnék a napilapok.

A globalizáció és nacionalizmus ollójában élő nemzetnek meg kell valamiben kapaszkodnia, ez pedig a nemzeti büszkeség - mondta Földes György a Politikatörténeti Intézet igazgatója, az Ady Magyarsága és modernsége című konferencia bevezetőjében. Szerinte Ady azt szerette a magyarokban, ami szeretni való, és azt gyűlölte, ami gyűlölni való, ezért a költő minden mai nemzeti önreflexiónak az alapja lehet.

Radnóti Sándor esztéta szerint, amikor Ady a Nyugattól való elfordulás veszélyeiről ír, még elevenen élő Keletre húzó, barbár mítoszokkal, babonákkal, hagyományokkal küzd. Radnóti szerint azonban száz év után ez a világ már nincs, ezek a veszélyek nem fenyegetnek. "Nincs már alternatíva a Nyugattal szemben, csak üres, a napi politika által variálható, felejthető frázisok vannak." Tverdota György irodalomtörténész szerint Ady magyarságáról nehéz véglegeset mondani. Ő annak a rétegnek volt a képviselője, mely a honalapítás óta beleszólhatott az ország sorosába, s ez meghatározta a pozícióját, de megindult azon az úton, ami megteremtette az új nemzetfogalmat. A jogkiterjesztés és modernizmus irányában lépett túl a hagyományos magyarság fogalmon.

Veres András irodalomtörténész az Ady kultuszról beszélve elmondta, konfrontatív magatartásával és új szimbólumokat teremtő verseivel a költő egy átideologizált, tekintélytisztelő térbe robbant be. Ő az első a magyar irodalom történetében, aki képes volt saját kultuszát felépíteni. Folyton viták, botrányok kereszttüzében élt, ezzel alakította ki a forradalmár imázsát. Ebből a kultuszból nem csak az elsősségén féltékenyen őrködő Ady, hanem az egész Nyugat az egész magyar költészet is profitált.

Nemcsak a baloldal, a jobboldal is magáénak tekintette a költőt. Halála után Szabó Dezső, a magyarság létén őrködő prófétát látott benne, magányos hősként kezdte beállítani, elszakítva őt valódi közösségétől. Ady jobboldali elfogadása másik alakja Szekfű Gyula lett, s a két világháború között Klebelsberg Kuno bevette költészetét a tananyagba is. Nem véletlen, hogy az újabb költő nemzedék a harmincas években már elhatárolódott tőle, ahogy a hatvanas években József Attila válik az első számú ikonná a lírikusok és a közönség szemében is. Ekkor már úgy tűnt, Ady nem kezdete az új költészetnek, hanem inkább 19. századi lírának a vége.

Gintli Tibor irodalomtörténész az Ady olvasás esélyeiről beszélt. Kiderült, az elmúlt két évtizedben tovább gyengült az Ady iránti érdeklődés. A rendszerváltás után Király István osztályharcos monográfiái használhatatlanok lettek. Lassan a középiskolai oktatásból is kikopott az a szemlélet, ami Ady költészetében csak a fennálló viszonyok kritizálását értékelte Az újabb, az amerikai dekonstruktivizusból merítő olvasatok azonban szerinte szintén világnézeti alapon próbálják meg értelmezni Ady költészetét, szimbólumait allegóriává fokozva, ezzel metafizikai vonásaitól fosztva meg az életművet.

Gintli szerint azzal lehet vonzóvá tenni Adyt, ha a közéleti funkció helyett költészetének nyelvi, esztétikai értékeire tesszük a hangsúlyt. Ady nagy dózisban való fogyasztásakor azonban szerinte feltűnik az unalom, hiszen a költő gyakran önismétlő, panelekből építkezik, e mellett a személyiség önkinyilatkoztató gesztusára teszi a hangsúlyt, a nyelvi kidolgozottság helyett. Ezért érdemes jó válogatásokat az olvasók kezébe adni.

Ady publicisztikáiban már nagyon korán megjelennek azok a témák (antiklerikalizmus, haladás, demokratikus értek) és szimbólumok, amik később verseinek is főszereplői lesznek - mondta Ferencz Győző irodalomtörténész. 31 lapban több, mint 2000 bizonyosan Adynak tulajdonítható írás között a vezércikkek a legjelentősebbek, vélte a tudós. Publicisztikáiban egész más technikával él, nem lírikus hangot használ, hanem a retorika szabályai szerinti érvelés mellett a humor, az irónia és a gúny is gyakran megjelenik. Már pályája elején beszél a Monarchia lehetséges felbomlásáról, Erdély elcsatolásáról. Napi aktualitását a magyar ugarról szóló írásai adják, melyet Ferencz szerint - a nevek kicserélésével - akár újra közölhetnének a napilapok.
Konok Péter történész Ady baloldaliságáról beszélt. Mennyiben tekinthető Ady baloldalinak, van-e értelme erről beszélni a mai politikai térben, amely most is harcol egyes emblematikus alakokért? - tette fel a kérdést.

Nem tudni, hogy a jelen kultúrharc során kialakuló, kizárólagosságra törekvő ideológiai alapú kánonban mi lesz a helye Adynak. Az bizonyos, - vélte a történész - hogy baloldaliságával nem nagyon tud mit kezdeni a jelenlegi kurzus. Elmondta, Ady kisajátítása már temetésén elkezdődött, az Őszirózsás forradalom kormányának kulturális minisztere, Kunfi Zsigmond a forradalom költőjének nevezte és Petőfi mellé helyezte.

A baloldal Ady képét a szociáldemokraták építik fel, amit később a kommunisták sajátítanak ki. A szociáldemokrata kultúrának részévé váltak az Ady versek, bár az elit egy idő után túl individualistának tartotta. A második világháború után Révai József és Lukács György munkásságában Ady a forradalmi költőtriász része lesz: Petőfi az 1848-as polgári, Ady az 1918-as demokratikus, József Attila pedig a bolsevik típusú kommunista forradalomnak válik jelképévé. Ám a hetvenes évektől elkezdődik Ady kultuszának máig tartó hanyatlása.

Arató László magyartanár szerint ez nem így van. Vitatkozott Kemény István költő esszéjével is, aki szerint Ady kultuszának az elmúlt 25 évben vége lett. Arató szerint azonban épp Kemény és Térey János költeményei mutatják, hogy hatása ma is erős. Idézte Térey megállapítását, mely szerint ma ismét aktuálissá, beszélhetővé vált a jeremiási hang. Arató elmondta, a ma használatos középiskolai tankönyvek Ady költészetéből a személyiség osztottságát és az egységes világ végét emelik ki, így eltűntek a forradalmi és politikai versek.

Ady gyakran átkozta a magyar népet, de hízelgett is neki, mert választott népnek tekintette. Bár úgy tűnt ez a küldetéstudat a múlté, az elmúlt évek politikai kommunikációja szerint ez nem így van.