"Büszke zsidó, büszke magyar vagyok"

Tudtuk, hogy a politika mindenhol háború is, de a magyarországi helyzetet alábecsültük - mondja Yoav Blum a sukorói King's City beruházás meghiúsulásáról. A 23 éve magyar állampolgársággal és évszázadokra visszamenően magyar felmenőkkel rendelkező üzletember állítja, a törvényeket mindig betartja, ezért visszautasítja Budai Gyula "hazugságait", ami miatt bocsánatkérést is vár. Különösen az fáj neki, hogy származását egyesek politikai, voksszerzési célokra használták. Aggódva figyeli a Horthy-kultusz újjáéledését és a kisebbségekkel szembeni intoleranciát, és nem valószínű, hogy üzletelne a jövőben Magyarországon, amelyet amúgy nagyszerű helynek tart.

- Négy éve adott utoljára interjút: akkor pár héten belül ígérte a King's City látványterveit, 2013-ra pedig a beruházás átadását. A projekt elbukott, ön pedig bíróságra jár, és kevesen múlott, hogy nem vádlottként. Kit vagy mit okol a kudarcért?
- Jövő januárban ez a kormányzat, személyesen a miniszterelnök vághatta volna át a szalagot a beruházás avatóján. Ez már soha nem valósul meg. Ami a büntetőeljárást illeti: abszolút hiszek a törvényben és tisztelem is a törvényeket, ezért soha, egyetlen százalék esélyét sem láttam annak, hogy vádlottá váljak. Tudom, mi az igazság, és tudom azt is, hogy ennyi nyomozati munka és befektetett energia után ezzel az ügy minden szereplője is tisztában van. Éppen ezért különösen sajnálatos, hogy a politikában való előrelépéshez valakinek olyan hazugságokat kell terjesztenie saját polgártársairól, mint például Budai Gyulának. Amiket ő mondott rólam, azok nem igazak, sokszor teljesen lehetetlen állítások voltak. Csalónak, maffiózónak titulált, miközben ha ez igaz lenne, aligha ülhetnék két egyetem igazgatótanácsában.

- Spekulánsnak is nevezték…
- A spekuláció nem törvényellenes, az üzlet. De a többi miatt még mindig várom Budai Gyula bocsánatkérését. Biztos vagyok benne, hogy ez csak idő kérdése, bizonyára csupán nagyon elfoglalt. De ha záros határidőn belül nem kér bocsánatot, akkor más útra terelem a dolgot.

- Mire gondol?
- Kizárólag hivatalos eljárásokra, természetesen. Maffiózó sem vagyok, mint mondtam.

- Számít rá, hogy megkapja a bocsánatkérést?
- Követelem!

- Visszatérve a beruházás meghiúsulására: mi lehetett az ok?
- Több háborúban is harcoltam katonaként, így jól tudom, milyen az, amikor lőnek rám. Az az össztűz, amit itt tapasztaltam, mindenesetre meglepett. Tudtuk, hogy a politika háború - nemcsak Magyarországon, máshol is. De azt gondoltam, hogy ha a kampány véget ér, megtartják a választásokat, és megalakul az új kormány, akkor ez elcsitul, nem lesz annyira átpolitizált a kérdés. Arra is számítottam, hogy ha olyan neves befektető-társakkal, akiknek a hitelessége megkérdőjelezhetetlen, idehozunk egy egymilliárd eurós beruházást, amely több ezer munkahelyet teremt és jelentős bevételt hoz az államnak, akkor ezt nem akadályozzák, ellenkezőleg: tárt karokkal fogadják. Valószínűleg alábecsültük, hogy milyen politikai ellentétek és harcok vannak az országban.

- A 2010 eleji, Lauder-Orbán találkozó után még úgy tűnt, hogy kaphat támogatást a leendő új kormánytól a projekt?
- Nem vettem részt ezen a találkozón, de tisztelem a mai miniszterelnököt. Ahogy az előző miniszterelnököket is tisztelem - mindkettőt, akikkel személyesen találkoztam. Azt gondolom, hogy bárki, aki Magyarországon miniszterelnök lesz, igazi patrióta. Talán másként látnak dolgokat, de fel sem merül bennem, hogy ne a legjobbat akarnák az országnak. De sajnos a politikai csata sokszor mindent felülír.

- Már 2011 elején azt írta blogjában, hogy ön is a politika áldozata, ahogy a projekt is. Miért lehetett érdeke a politikának "beáldozni" egy ekkora beruházást?
- Azokról a dolgokról nem szeretek beszélni, amelyekről nincsenek konkrét információim. A tényeket szeretem, nem az összeesküvés-elméleteket és a politikai koncepciókat, még ha utóbbiak az elmúlt néhány évben jóval népszerűbbek is voltak a valóságnál. Ebben megvan a média felelőssége is. Alapvetően mégsincs bajom a sajtóval, de nem szeretem magam exponálni a nyilvánosság előtt, nem akarom feladni a magánéletemet, ezért is nem engedtem magam filmezni a tárgyalásokon, és ezért sem engedem magam fotózni most, amikor az interjú készül.

- Miért egyezett bele mégis ebbe az interjúba?
- Mert mélyen megsértettek azzal a médiakampánnyal, amit a beruházás-ellenességre építettek fel bizonyos érdekek által vezérelt emberek. Ez a kampány minden határt átlépett, és minden egyensúlyt nélkülözött. Magyar állampolgár vagyok 1990 óta, mély gyökerekkel, majd' ezer éves családi hagyományokkal a miskolci régióban. Édesanyám révén minden felmenőm magyar, a dédszüleim Miskolcon vannak eltemetve. A nagyszüleim - Ilona és Józsi - budapestiek voltak. Katalin, az édesanyám a XII. kerületben született, budapesti lány volt, csakúgy, mint a testvérei: Laci, Gizi, és Lipót. Mégis a származásom miatt támadtak ebben az ügyben, pedig ez bármely demokráciában szent és sérthetetlen. Egyetlen hivatal vagy tisztségviselő nem emelte fel a szavát ez ellen. Nem mondta soha senki, hogy elég legyen, ő itt a polgártársatok. Nem egy külföldi befektető. Nem izraeli-amerikai állampolgár, ahogy néha a hírekben szerepelt. Senki nem állt ki a védelmemben. A demokrácia számomra nem a többség akarata vagy szabályrendszere, hiszen ez természetes. A demokrácia alapja a kisebbségek védelme, és a kisebbségek jogai pontosan meg kell, hogy egyezzenek a többség jogaival. Igen, én egy büszke zsidó vagyok. Nagyon büszke zsidó. Ezt a tudatot pedig az adja, hogy a családom tagjai közül százával vesztek oda a holokauszt borzalmaiban. Követelem a jogaim védelmét, és visszautasítom, hogy a származásomat politikai célokra használják csak azért, hogy innen-onnan szavazatokat szerezzenek. Büszke zsidó, büszke magyar, és büszke izraeli vagyok. Bárki, akinek ezzel problémája van, rossz században él.

A képen Yoav Blum édesanyja a Dohány utcai zsinagóga kertjében az Emanuel-emlékfa egyik levelét fogva, melyen a holokauszt-áldozat nagymama neve olvasható.

- Veszélyesnek tartja a Horthy-kultusz újjáéledését és az antiszemita megnyilvánulások erősödését?
- Bizonyára tudja, hogy a Zsidó Világkongresszusban is tisztséget viselek, és véleményem ettől nem lehet független. Az antiszemitizmus és a mindenféle kisebbségek gyűlölete olyan veszélyes, jeges út, amin ha elkezdünk csúszni, sokszor nincs lehetőség már megállni és korrigálni. A kormányzatnak kötelessége azonnal és hathatósan reagálni minden olyan eseményre, amely bármely kisebbség elleni gyűlöletet szít. E tekintetben nem Horthy a legfontosabb kérdés, az ő szerepe történelmi. Az viszont igaz, hogy nincs hatalom felelősség nélkül. Ő kormányozta az országot egy olyan időben, amikor a nagymamámat, Ilona Grosman Roth-ot elhurcolták a Síp utcából, hatszázezer zsidó honfitársával együtt. Deportálták, majd kivégezték őket. Ezután, ha dicsőítjük az ország akkori vezetőjét, azzal újabb métereket csúszunk lefelé az említett jeges úton. Tavaly részt vettem egy fogadáson többek között Áder János köztársasági elnökkelb együtt a Knesszetben, az izraeli parlamentben. Lenyűgözött a beszéde: tisztán, érthetően és korrektül fogalmazott. De ezek a szavak nem csak Magyarországon kívül kellene, hogy elhangozzanak, de ezeket az igaz szavakat Magyarországon is újra és újra el kellene mondani. Sőt nem csak mondani, érvényt is kellene szerezni nekik. Mert a kisebbségek ma nem érzik magukat biztonságban.

- Milyen tanulságot vont le a King's City ellehetetlenüléséből?
- Hiszek a szabad piacban és a szabad versenyben. Hittem ebben a beruházásban is, de már biztos, hogy nem valósulhat meg. A lecke, amit ezzel kapcsolatban mindenkinek meg kell tanulnia, aki felelős pozícióban van, sokkal több annál, hogy létrejött-e egy üzlet vagy sem. A tanulság az, hogy egy kisebbségi pozícióban lévő ember mit tehet meg és mit nem, illetve hol van a határ abban, hogy befektetői csoportokat támadják. Van egy határ, amit nem lehet átlépni. Ha megtanulja a társadalom, hogy a demokratikus értékek és elvek mentén mit lehet megtenni, és mit nem, akkor hasznos is lehet ez az eset az összes szomorúságával együtt, amit az Európában is egyedülálló projekt elvesztése jelent. A projekt csak egy üzleti kérdés, az üzletnél sokkal fontosabb dolgok is léteznek, mint például az emberi értékek, amire nagyon kell vigyáznunk.

- Miért nem beszélhet a befektetők washingtoni kártérítési peréről, miközben az állam ügyvédei a jobboldali sajtóban megteszik ezt?
- Mindig igazodom a szabályokhoz és tisztelem a törvényeket. Ebben a kártérítési eljárásban alapvető szabály a zárt tárgyalás és a szigorú titoktartás. Nem én találtam ki ezt, de tiszteletben tartom. Ezért egy árva szót nem mondhatok.

- Sokfelé üzletelt már. Tapasztalt olyat, ami itt a szerencsejáték-ágazatban történt, hogy hatalmi szóval letarolják, majd könnyített feltételekkel újraosztják a piacot?
- No comment.

- Tervez még valaha bármilyen beruházást Magyarországon?
- A művészetek lelkes csodálója és támogatója vagyok, sőt magam is készítek alkotásokat. A jövőben az üzleti élet helyett inkább erre a hobbimra kívánok több figyelmet fordítani. Szeretem az életet, szeretek alkotni. Magyarországnak pedig azt üzenem, hogy nagyszerű hely, lenyűgöző lehetőségekkel - mind földrajzi adottságait, mind az itt élő embereket tekintve. Ez a potenciál - különösen a fiatal generáció számára - azt jelenti, hogy az ország sokkal előbbre juthat. A lényeg, hogy kövessék álmaikat, tartsák tiszteletben mások véleményét még akkor is, ha szöges ellentétben áll a sajátjukéval. Hiszen mindig fennáll a tévedés lehetősége, amikor is kiderülhet, hogy a másiknak volt igaza. Magyarországot a lehetőségei - ha jól használják őket - nemcsak Európában, hanem világviszonylatban is jelentős gazdasági, kulturális és kereskedelmi tényezővé tudják emelni. Kívánom, hogy ez mielőbb sikerüljön.