Zavaros másodfokú ítélet

Publikálás dátuma
2014.01.04. 06:08
Molnár Gyulát épp a 2010-es önkormányzati választás előtt gyanúsították meg. Most a közügyektől való eltiltás is fenyegeti FOTÓ:
Szubjektív feltételezésektől és tárgyi tévedésektől hemzseg a Fővárosi Ítélőtáblának a Molnár-Lakos perben hozott elmarasztaló ítélete - állapítható meg a két hónap után írásba foglalt másodfokú, de nem jogerős ítéletet elemezve. Az elsőfokú, felmentő ítéletet letöltendő, illetve felfüggesztett börtönbüntetésre változtató verdiktben az ítélőtábla például tényként kezelte egy, a kérdéses ingatlanügylet idején már rég nem az önkormányzatnál dolgozó tanú vallomását, amit egyébként a vádlottak a szembesítésen cáfoltak.

Minden cselekmény önmagában törvényes és jogszerű volt, ám ezen lépések összessége mégis jogsértő, ráadásul van egy tanú, aki - bár ott sem volt - állít valamit, és nincs alapos ok ezt kétségbe vonni. Nagyjából erre a két életszerűtlen, logikátlan és jogilag is aggályos állításra alapozta a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét, mellyel tavaly október végén letöltendő, illetve felfüggesztett börtönbüntetésre, valamint több milliós pénzbírságra ítélte az MSZP-s Molnár Gyula volt újbudai polgármestert és egykori SZDSZ-es helyettesét, akiket egy évvel korábban még bűncselekmény hiányában felmentettek első fokon a hivatali visszaélés vádja alól. Az ítélőtábla verdiktjének írásba foglalása szokatlanul hosszú ideig, csaknem két hónapig tartott - a vádlottak karácsony előtt kapták meg a 34 oldalas dokumentumot.

Az ítélet nyolc hónap letöltendő börtönbüntetést szabott ki Molnárra, míg Lakos hat hónapot - két évre felfüggesztve -, valamint 3 millió forint pénzbüntetést kapott. Ráadásul Molnár esetében a mellékbüntetés - két évre szóló közügyektől eltiltás - akár főbüntetésként is értelmezhető: ez azt jelenti, hogy - ha az ítélet jogerőssé válik - nem vehet részt az őszi önkormányzati választáson, holott éppen a nem jogerős felmentő ítélet után jelentette be, hogy újraindul a XI. kerület polgármesteri posztjáért, és azóta pártja hivatalosan is bejelentette jelölését. Érdekesség, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség Molnárékat 2010 őszén, az önkormányzati választás előtti napokban gyanúsította meg.

Az elmarasztaló ítélet azért is volt váratlan, mert az elsőfokú eljárásban az ügyészség tanúja sem támasztotta alá a vádiratot, sőt a vádhatóság is elismerte, hogy az ingatlanértékesítéssel nem történt károkozás. Emlékezetes: egy helyi fideszes képviselő feljelentésére az ügyészség azzal vádolta a kerületi vezetőket, hogy 2006-ban pályáztatás nélkül próbáltak egy magáncégnek átjátszani egy telket, de kiderült: az ingatlan értékesítése a képviselő-testület által jóváhagyott, törvényes folyamat volt. Azóta semmi nem változott, csak egyetlen új, ám az ügyre rálátással nem bíró tanút hallgatott meg a bíróság, majd tavaly október végén 180 fokos fordulattal már a vádlottak bűnösségét állapította meg a Nehrer Péter vezette táblabírósági tanács.
A lapunk birtokába jutott írásba foglalt ítélet nem csak az elsőfokú eljárás szabályosságát vizsgálta, hanem az abban megsimert, változatlan tényeket kiegészített az új tanú vallomásának tényként kezelt elemeivel, majd mindebből új következtetést vont le, ráadásul az ítélet szövege hemzseg a szubjektív feltételezésektől és tárgyi tévedésektől. Ezt az ítéletet mindössze két tárgyalási nap, és egy olyan tanú meghallgatása után hozták, akit Molnár még 2003-ban elbocsátott - tehát nem ismerhette a 2006-os értékesítés körülményeit.

Az ítélőtábla indoklása gyakran emlegeti "Leisztinger Tamást, a milliárdos vállalkozót", holott vele csak az említett tanú hozakodott elő. Az ő konkrét bizonyítékkal alá nem támasztott vélekedését - miszerint a telekügylettel a Leisztingerrel jó kapcsolatot ápoló Molnár neki akart kedvezni - az ítélőtáblai tanács tényként kezelte, mondván: Molnár és Lakos "nem tudtak felhozni olyan okot, mely miatt a tanúvallomásban elmondottakat valótlanságnak kellene tekinteni." E szokatlan logika alapján úgy tűnik, a tanú bármit állíthat, azt a bíróság kétkedés és a körülmények vizsgálata nélkül tényként veszi, illetve a vádlottra hagyja, hogy bizonyítsa saját ártatlanságát.

Jogilag különlegesnek mondható az ítélet azon része is, amely azt latolgatja: ha a vádlottak elkövették volna, amit a vádirat felvetett, de végül nem nyert bizonyítást, akkor még a hivatali visszaélésnél súlyosabban minősülő hűtlen kezelést sem lehetett volna kizárni. Ezen kívül az ítélet a tényleges jogszabályi környezetet is több ponton figyelmen kívül hagyja: nem érzékeli a jelek szerint a különbséget aközött, hogy a képviselő-testületet a polgármester képviseli, vagy hogy helyette jár el. Furcsa az ítélet azon állítása is, hogy az ingatlanügyletben érintett terület nem szerepelt a rendezési tervekben, továbbá az ítélet alapvetően abból indult ki, hogy egy önkormányzati cégvezető feltétlen engedelmességgel tartozik a polgármesternek, akinek érdekében még utasítás hiányában is eljár, még akkor is, ha felette a polgármester nem is rendelkezik munkáltatói jogokkal.

Kövér és a CÖF elégedetlen

Némi önkritikával - a politikai elit és a törvényhozás mellett - azokat az alkotmánybírákat, brüsszeli eurokratákat és az igazságszolgáltatás azon szereplőit is felelőssé tette egy minapi nyilatkozatában Kövér László fideszes házelnök az elszámoltatás "közös kudarcáért", akik "nem csak politikától, hanem még a jogtól és az igazságtól is függetlenek érzik magukat". Néhány héttel korábban pedig az Orbán-kormány elszámoltatási tempójával elégedetlen Civil Összefogás Fórum és a mögötte álló szerveződés, a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány kért "több és gyorsabb" elszámoltatást "a civil társadalom nevében". Az Orbán Viktort és politikáját EU-ellenes felhangú békemeneteken dicsőítő "civil-", de a Fidesz pártalapítványától több tízmilliós támogatáshoz jutott alapítvány "a nemzeti vagyon esetleges korábbi elherdálása kapcsán az elkövetők és cinkosaik lehető leghamarabbi felelősségre vonását" követelte.

Megsértődött az ítélőtábla

Kihúzta a gyufát tavaly a sajtó a Fővárosi Ítélőtáblánál, amely sértődött közleményben adott hangot nemtetszésének, amiért a Molnár-Lakos perről olyan, "a másodfokú döntést elhamarkodottan minősítő" véleményeket közöltek, melyek "rontják a bíróságok működésébe vetett közbizalmat". Az ítélőtábla figyelmezettet: a nem jogerős ítélet írásba foglalt indokolása még nem ismert, holott "az értékítélet megalkotásakor nem hátrány ennek alapos ismerete". Vagyis elvárták volna, hogy a sajtó addig ne kommentáljon, értékeljen egy ítéletet, amíg az nincs leírva. Mivel ez jelen esetben csaknem két hónapot vett igénybe, nyilvánvaló képtelenség, amit a bíróság elvár. Ráadásul logikátlan is, hiszen ez alapján a tábla nem támadhatta volna a sajtót "elhamarkodott minősítéssel", hiszen ez az állítás az ítélet írásba foglalásáig a részükről szintén elhamarkodott minősítés lenne.

Szerző

A mentalitás hosszú idő alatt változik

Publikálás dátuma
2014.01.04. 06:04
Valuch Tibor szerint a többes jövedelemszerzésen alapuló, megélhetési stratégiák mélyen beégtek a társadalmi tudatba. FOTÓ: Biel
Úgy szocializálódtunk, hogy az abnormalitás vált normává, és akik a tisztességes polgári mintákat követik, azok válnak kivételessé, különössé - mondja Valuch Tibor, akinek nemrég jelent meg a Magyar hétköznapok - Fejezetek a mindennapi élet történetéből a második világháborútól az ezredfordulóig című kötete. A történész szerint a zsidóüldözések, az államosítások és a rendszerváltó évek privatizációjának tapasztalataiból a magyar társadalom azt a következtetést vonta le, hogy az állam nem a polgárok közösségét szolgálja;  ezért nem bűn, sőt természetes, ha kijátsszuk. 

- Könyvének bemutatóján hangozott el, hogy a 20. században ugyan gyakran változtak a politikai rendszerek, de a társadalmi struktúrák sokkal lassabban alakultak át. Hogy lehetséges ez, hiszen a politikai rendszerek a társadalom átalakítását is célul tűzték ki és sikerrel is jártak?

- A politikai rendszert viszonylag gyorsan meg lehet változtatni, de az emberek gondolkodását, szokásait, környezetüket átalakítani hosszabb folyamat. Még akkor is, ha első látásra ez nem így tűnik. Hiszen az informális és a formális értékrendek nagyon különböznek egymástól. Az életmód is lassan változik. Gondoljunk arra, hogy évekre volt szükség ahhoz, amíg egy-egy tartós fogyasztási cikk, mint a hűtőgép, a mosógép, tévé, számítógép elnyerte a helyét a háztartásban, s megváltoztatta a szokásokat. S még több, amire átalakítja az életformát, a gondolkodást.

- Azt talán jobban tudjuk, mennyit nyert a háború utáni átalakulással a magyar társadalom, azt kevésbé, hogy mennyit veszített.

- Vannak számítások arra, hogy a második világháború éveiben, az ötvenes években, a téeszesítés után, illetve a rendszerváltás után mekkora értékek vesztek el, cseréltek gazdát. Többezer milliárdos értékekről, vagyonvesztésről és tulajdoncseréről/tulajdonvesztésről beszélhetünk, bár önmagukban keveset mondanak ezek a számok…

- Nem is anyagi értelemben gondoltam elsősorban...

- A változások következtében komplett társadalmi csoportok tűntek el, a magyar zsidó kereskedők, vállalkozók, értelmiségiek, a sváb gazdálkodók, iparosok, vagy a magyar gazdagparaszti réteg. Mindez elképesztő társadalmi és kulturális tőkevesztést jelentett és komoly gazdasági következményei is voltak, de talán ennél is fontosabb a mentalitásbeli változás. Ezek mintaadó csoportok voltak, a polgárlét, a polgárosodás modelljeit, a szorgalom, a kemény munka árán való boldogulás lehetőségét közvetítették a társadalom szélesebb rétegei felé. A megváltozott viszonyok között, a hatvanas-hetvenes években a magántulajdon tisztelete helyett a kiskapuk keresése, a korrupciós technikák jelentek meg, és a vagyon, a jövedelem elrejtése, mint önvédelmi reakció általános társadalmi magatartássá vált. A zsidóüldözések, az államosítások és a kollektivizálás, a rendszerváltó évek privatizációjának tapasztalataiból a magyar társadalom tagjainak nagy része azt a következtetést vonta le, hogy az állam nem a polgárok közösségét szolgálja, nem állampolgáraiért van, ezért nem bűn, sőt egyenesen természetes, ha kijátsszuk - miközben ezzel persze önmagunkat is becsapjuk.

- Ez a mentalitás él tovább napjainkban is, s talán ezért tudjuk bosszús legyintéssel elfogadni a mai állam visszaéléseit is.

- Úgy szocializálódtunk, hogy az abnormalitás vált normává, és akik a tisztességes polgári mintákat követik, azok válnak kivételessé, különössé. Manapság rácsodálkoznak azokra, akik tisztességgel befizetik az adójukat s nem próbálják meg "optimalizálni" azt. Holott a harmincas években a virilisták, a legtöbb adót fizetők megbecsülésnek örvendtek.

- A paraszti világ olyan gyorsan változott, hogy a több évszázad alatt, a helyi igényekhez igazodó paraszti építészet sem tudott reagálni rá, s megjelentek a kockaházak szerte a magyar vidéken. Ilyen gyors, és sokkszerű volt a váltás?

- Többé-kevésbé igen. A kockaházak az ötvenes-hatvanas fordulóján jelentek meg és terjedtek el. A negyvenes évek végétől, a kollektivizálás lezárásáig - a hatvanas évek elejéig - , hatalmas nyomás nehezedett a parasztságra: a kuláküldözés, a kötelező terménybeszolgáltatás, az állandó zaklatások, a téeszesítés. Az állam, a korabeli hatalom mindezzel lényegében azt üzente, nem jó parasztnak lenni, a paraszti társadalom pedig megértette ezt, s azt a következtetést vonta le belőle, hogy akkor ne is legyünk parasztok, ne éljünk úgy, mint a parasztok. Ezért változtatta meg viszonylag gyorsan és látszólag könnyedén az évszázados építkezési és öltözködési hagyományait ez a társadalmi csoport.

- De volt egy belülről fakadó vágy is a parasztságban, hogy elhagyja ezt az életformást. Hiszen hatalmas emelkedés volt bekerülni faluról egy városi munkás közegbe.

- Ezzel korántsem értek mindenben egyet, hiszen egy 10-15 holdon önállóan gazdálkodó parasztember nem társadalmi emelkedésként élte meg, ha a kollektivizálás miatt elvesztette a gazdaságát és arra kényszerült, hogy városi segédmunkásként, ingázóként folytassa az életét. Ha a szegényparaszti sorból, a falusi nincstelenek köréből vált valaki munkássá, akkor valóban egy stabilabb, kiszámíthatóbb életformát is kaphatott a városi környezetben.

- Mekkora életformaváltáson ment keresztül a társadalom a hatvanas években, amikor integrálódott a nagyon sajátos, "kis magyar fogyasztói társadalomba"?

- A változás igen jelentős volt. Az elektromos áram használatának általánossá válása lehetővé tette a háztartások gépesítését, a televízió elterjedését, ami a motorizáció terjedésével átformálta a hétköznapok rendjét. Ekkor zárultak le a tömeges társadalmi helyváltoztatások is. 1950 és 1970 között több mint egy millióval csökkent a mezőgazdasági aktív keresők száma, ami azt jelenti, hogy 20 év alatt ennyi embernek változott meg gyökeresen az életformája. A hatvanas évektől az "átlag magyar" igen nagy személyes erőfeszítéseket tett életkörülményeinek javítása és korábban elvesztett vagyonának pótlása érdekében. Közvetetten jól mutatja ezt az a tény, hogy 1960 és 1975 között havonta átlagosan közel egymilliárd forintot költött a magyar társadalom tartós fogyasztási cikkekre, akkor, amikor másfél-két ezer forint volt az átlagfizetés. Ebből az is következik, hogy ennek a pénznek a jó része nem a főfoglakozású keresőtevékenységből származott, hiszen akkoriban egy kétkeresős, négytagú család átlagjövedelme csak a létminimumot biztosította, hanem legális vagy illegális kiegészítő jövedelmet biztosító tevékenységből.

- A frizsiderszocializmus e szerint a mellékesből épült?

- Alapvetően igen, és ezek a többes jövedelem-szerzésen alapuló, megélhetési stratégiák mélyen beégtek a társadalmi tudatba, politikai rendszerektől függetlenül évtizedek óta a magyar társadalmi magatartás alapelemeit jelentik, ma is több lábon állunk, és a létfenntartás, megélhetés, anyagi gyarapodás egyik pillére általában a gazdaság szürke, vagy a fekete zónájában van.

- Mennyire számolta fel a mélyszegénységet a szocializmus?

- Ha megnézzük a korabeli jövedelmi és létminimum adatokat, egyértelműen kiderül, hogy 200-300 ezer fő alá ebben az időszakban sem csökkent a mélyszegénységben élők száma. A szegények és ezen belül a mélyszegények száma és aránya a második világháború alatt és az ötvenes években volt a legmagasabb, a hatvanas évek közepétől a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójáig a szegénység mérséklődött, majd a nyolcvanas évektől újra nőtt, a rendszerváltást követően pedig az elszegényedés felgyorsult, tömegessé vált. A történelmi tények ellentmondanak napjaink társadalmi emlékezetének, a szegénység és a mélyszegénység mindvégig jelen volt az elmúlt majd' háromnegyed évszázad magyar társadalmában, történelmében.

- Ők romák voltak?

- Ahogy most sem csak ők alkotják a magyarországi szegényeket, mélyszegényeket, 30-50 évvel ezelőtt sem csak közülük kerültek ki e társadalmi csoportok tagjai. Mindvégig jelen voltak a magyar társadalomban olyan csoportok - városi alsómunkások, agrárproletárok - akik egyfajta örökletes szegény réteget alkottak, akiknek a döntő többsége nem roma volt.

- Könyvében nagy teret szentel a jövedelmi viszonyok alakulásának, bemutatja a jövedelmi egyenlőtlenségeket is. A szegények mellett a politikai rendszerektől függetlenül, a harmincas évek végétől napjainkig a magyar társadalom szerves részét képezte a jómódúak csoportja, a felső tízezer. Kik voltak ők?

- Valóban a szegénység mellett a meggazdagodás vágya és a gazdagság is jelen volt az elmúlt évtizedek magyar társadalmában. A harmincas évek végén kicsivel kevesebb, mint 300 milliomos élt az országban, akik aztán a negyvenes-ötvenes években elvesztették vagyonukat. Ők nagyvállalkozók voltak többnyire. A hetvenes évek elején a takarékbetét-állomány statisztikák kimutatása szerint 322 olyan betétkönyvet tartottak nyilván, amiben a betét értéke meghaladta az egymillió forintot, ezek száma a nyolcvanas évek közepére megtízszereződött. Ők többnyire jól menő maszekok, magánpraxist folytató orvosok, ügyvédek, sikeres művészek, gazdasági vezetők voltak, lehettek, a nyolcvanas évek közepén pedig a sikeres kisvállalkozókkal egészült ki ez a csoport. A rendszerváltást követő évtizedek során a privatizációnak, a sikeres vállalkozói tevékenységnek, a kapcsolati/politikai tőke eredményes kamatoztatásának köszönhetően több ezerre emelkedett a milliárdos vagyont birtokló családok száma.

- A folytonosság vagy a megszakítottság volt erősebben jelen az elmúlt háromnegyed évszázad mindennapjaiban?

- Nehéz erre a kérdésre egyértelmű és kizárólagos választ adni, mert mindkettő érvényesülésére vannak példák. A politikai rendszerváltozások gyakran alapvető módon szabták újra a mindennapi élet kereteit, ami természetes módon váltott ki védekezési reflexeket - ebben erős a kontinuitás, rendszerektől függetlenül. A technikai fejlődés átalakította a napi tevékenységek rendjét, ebben viszont a megszakítottság az erősebb. S a példák még hosszan sorolhatóak. Az viszont jól látható, hogy - a második világháborútól lényegében napjainkig - a magyar társadalom időről-időre egyfajta nagyon sajátos "kényszerű kreativitással", igen gyakran - normális viszonyok között - felesleges többlet-erőfeszítésekkel próbálta meg javítani mindennapi életének feltételeit, színvonalát.

Szerző

Új földesurakat teremt az önkény

Publikálás dátuma
2014.01.04. 06:01
Ángyán József szerint volt pártja, a Fidesz nem azt teszi, amit ígért FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Messze jutottunk a ne mi nyerjük a legtöbbet elvétől. A Fideszt elhagyó Ángyán József vaskos tanulmánya szerint akármilyen metszetben vizsgáljuk az állami földek bérbeadási pályázatait, Orbán Viktorral kapcsolatban álló tulajdonnevekbe ütközünk a legnagyobb nyertesek között: Felcsút, Fejér megye, Mészáros Lőrinc.

Csák Máté, Kőszegi Henrik, Aba Amádé, Borsa Kopasz, vagy a későbbi időkben az Esterházy, Batthyány, Erdődy, Pálffy család. Mindenki emlékezhet tanulmányaiból az egész országrészeket birtokló kiskirályok, a hatalmas latifundiumokon gazdálkodó főnemesek nevére. Lehet, hogy dédunokáink történelemkönyveiben Mészáros Lőrinc, Gerzsánszki Lajos, Hagyacki József vagy a Héjja testvérek neve is olvasható lesz? Ángyán József Jelentés a földről című legfrissebb tanulmánya szerint ők a legnagyobb haszonélvezői az Orbán-kormány földbérleti pályázatainak.

Az agrárprofesszor, a Fidesz-kormányból és a frakcióból is kilépő képviselő már az ötödik ilyen munkáját jelentette meg a Kiélegyenaföld.hu honlapon. Az egykori agrárállamtitkár az egész földhelyzetet áttekinti, szembesíti a Fidesz programjának és a második Orbán-kormány alatt hozott törvényeknek ide vonatkozó célkitűzéseivel, de a 336 oldalas tanulmány leglényegesebb része az állami földpályázatok már eddig is számos botrányt elindító eredményeivel foglalkozik.

Ángyán József mostanra valamennyi megye pályázatait áttekintette. Többször utal arra, hogy a hivatalos adatszolgáltatás hiányos, szétaprózódott, nehéz a tapasztalatokat összesíteni. Azért is, mert a pályázatokon kívül is bérbe adnak területeket, ezeket az ügyleteket teljesen zártan intézik, még a területek adatai sem nyilvánosak. A professzor így maga végezte el az adatok összesítését, elsősorban megyei szinten, majd országosan.

Ángyán két legfontosabb következtetése, hogy a bérbeadások egyrészt nem szolgálják az általa jónak tartott és a Fidesznek a választási programban illetve hivatalosan ma is vallott birtokpolitikai céljait, nevezetesen a családi gazdaságok létrejöttének és működésének elősegítését. Másrészt a bérletre kínált területek kiosztása, a győztesek kiválasztása átláthatatlanul, igazságtalanul, önkényesen történt.

Akármilyen metszetben vizsgáljuk a pályázati nyerteseket, arra jutunk, hogy a politikai összeköttetések számítottak a legtöbbet. Nézzük például azt, hogy a nyertesek hol laknak! A dobogóra három, az országon belül nem túl jelentős szerepet játszó település állhat, ezek mindegyikének lakói ezer hektár feletti földet kaptak 20 évre bérbe, az összesen négyezer hektár a kormány által bérbe adott összes terület egynyolcadát teszi ki. Az itteniek tehát abban vezetnek, hogy nekik sikerült a legeredményesebben "elbérelni" más települések földjeit a helyiek orra elöl, Ángyán úgy fogalmaz, hogy ezekre a településekre vándorol máshonnan a földek haszna.

A mai Magyarország viszonyainak ismerői bizonyára már ki is találták, hogy az aranyérmes település Felcsút, Orbán Viktor miniszterelnök faluja. Innen pályázott igen eredményesen Mészáros Lőrinc polgármester rokonaival és cégeivel együtt (1327 hektár), de mások is, Flier János és családja (319), Tóth Ádám (108), Friedmanék (87) és mások. Az ügyes felcsútiak 37 nyertes pályázata összesen 1900 hektárt, az egész országban bérbe adott terület csaknem 6 százalékát, az érintett megyei területek egyharmadát érte.

Szemben a kiírásokkal és a bérleti pályázatokat lebonyolító Nemzeti Földalapkezelő (NFA) és nemzeti parki igazgatóságok hirdetett elveivel, valójában szó nincs a helyben lakók előnyben részesítéséről. Ángyán kimutatása szerint az érintett 672 település közül 281-ben egyetlen talpalatnyi földet sem kapott egyetlen helyi gazdálkodó sem! Sőt, a megyék sorában az aprófalvas Borsod (39) és Baranya (34) után éppen Fejérben van a legtöbb, szám szerint 22 olyan település, ahol kiírtak ugyan földeket, de helyiek még elvétve sem nyertek. Felcsút közvetlen közelében, a Bicskei járásban is számos ilyen község van.
A települési földbérleti verseny második helyezettje Karcag, az ország kormányába két minisztert (Fazekas Sándor agrárminisztert, volt polgármestert és Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert) is adó alföldi kisváros. A karcagiak 33 nyertes pályázattal 1132 hektár bérletét nyerték el. A bronzérem Csongrádnak jár, az itteni Héjja testvérek Kft. 11 nyertes pályázattal 1014 hektárt kapott, a megye bérbe adott földjeinek 85 százalékát.

A kormány működése alatt eddig 672 településen adtak bérbe földet, a nyertesek 593 helyről kerültek ki. A megoszlás azonban nagyon egyenlőtlen, a terület több mint felét 32 helység lakói szerezték meg, az első tizenkettőnek jutott a földek harmada.
Nem tudjuk, hogy Orbán Viktor befolyásolta-e a döntéseket a bérbeadásról. De ha befolyásolta volna, biztos nemcsak Felcsútról gondoskodik, hanem az egész megyéjéről. Érdemes tehát megnézni, hogy áll Fejér megye. Nos, ez a megye vezeti a rangsort 6460 bérbe adott hektárral. Az egész ország érintett földjeinek negyede jut erre a közigazgatási egységre, de ha a földek minőségét is figyelembe vevő aranykorona-értéket nézzük, a teljes szóban forgó országos érték több mint negyede, 26,2 százaléka Fejérben került tartós bérletbe.

Nem kapunk más eredményt, ha az egyes pályázókat vesszük szemügyre! A fentiek után nem lesz meglepő, hogy ezen a listán az első két helyezett Orbán Viktor szűkebb pátriájából, Fejér megye északi részéből kerül ki: Ángyán egyéni listáját a Csákvári Mg. Zrt. (a volt állami gazdaság) menedzsereinek családjai vezetik, elsősorban az Antalffy és a Zimmermann família (a Zrt. vezetőihez összesen 30 szerződés és 1829 hektár köthető). Második a már említett felcsúti polgármester, az Orbán Viktor személyéhez több szálon is kötődő, a Puskás Akadémiát is elnöklő Mészáros Lőrinc és családja illetve érdekeltségei (25 szerződésben 1327 hektár). A lista harmadik helyezettje a gávavencsellői Gerzsánszki Lajos és családja. Ők érdekeltségeikkel saját megyéjükben, Szabolcs-Szatmár-Beregben és a szomszédos Borsod-Abaúj-Zemplénben (BAZ) 38 szerződéssel több mint ezer hektárhoz jutottak. Ugyanez a csoport pályáztatás nélkül, megbízási szerződéssel is földhöz jutott, ennek területe azonban nem ismert.

BAZ megyében más nagy nyertesek is vannak. Például a Start 2003 Bt., amely három nyertes pályázattal 496 hektárt bérelhet. A betéti társaság tulajdonosa Kanyok Attila, aki legutóbb Tiszaújvárosban a Fidesz jelöltjeként indult a polgármesterségért, és Mengyi Roland parlamenti képviselő, a BAZ megyei közgyűlés fideszes elnökének munkatársa. A politikai kötődés, konkrétan a Fideszhez kötődés nagyon sok esetben kimutatható. Baranya megye legnagyobb nyertese például Prettl Jánosnak a családja, ő a megyei közgyűlés Fidesz-KDNP delegálta tagja - emeli ki a Népszabadság az Ángyán-tanulmányról szóló cikkben.

A politikai meghatározottság a nyertesek zömét kitevő, kisebb bérletekhez jutók esetében is nagyon sokszor tetten érhető. A helyiek mindenhol tudják, ki miért győzött a pályázatokon. "Becslésem szerint a mintegy háromezer nyertesből 2500 valamilyen módon kötődik a kormánypártokhoz. Vagy közvetlenül, vagy a Magoszon, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségén keresztül" - mondta a Népszava kérdésére Raskó György agrárközgazdász. Az Antall-kormány egykori földművelésügyi államtitkára egy általa ismert olyan esetről is beszélt, ahol a település egyébként fideszes polgármestere azért nem nyert szociális, hátrányos helyzetű falusiakat foglalkoztató szövetkezetével földet, mert azt inkább egy Magosz elnökségi tagnak adták.

Erős párhuzam vonható a trafikpályázatok értékelésével, a szekszárdi és más esetekből tudjuk, hogy valójában a Fidesz helyi vezetői döntötték el, ki kaphat koncessziót nemzeti dohánybolt üzemeltetésére.
A földbérleti pályázatok egyértelműen a klientúraépítést szolgálják, ilyen tekintetben elítélendő, visszás folyamatról van szó - fogalmaz Raskó. Közgazdaságilag viszont szerinte az egész ügy jelentősége marginális. Az Ángyán adatai szerint másfél év alatt, 2013 szeptemberéig bérbe adott összesen 32 ezer hektár a magyar szántóterület vagy fél százaléka. A hazai földhasználati viszonyokat nem rendezi át a bérlet - mondta Raskó György.

Az agrárközgazdász abban nem ért egyet Ángyánnal, hogy baj, hogy nem a családi kisgazdaságok nyerték a legtöbbet. A pályázat kiírói és értékelői ugyanis átlagadatokkal jönnek, egy érdekeltség Ángyán szerint átlagosan 35,2 hektárt, egy pályázat 20,4 hektárt kapott. Az átlag azonban két szélsőségből áll össze, 460 pályázó, azaz a nyertesek csaknem fele tíz hektárnál kisebb bérlethez jutott (aranykoronában számolva az összes mindössze 8, a területnek 7 százaléka jutott nekik). Közben 14 érdekeltség (másfél százalék) 39 pályázója egyenként 300 hektár feletti területet bérelhet, összesen pedig a kiosztott terület 30 százalékára (az aranykorona-érték 28 százalékára) tették rá a kezüket. A tizennégyek ráadásul pályáztatás nélkül további 495 állami földrészt is bérelhetnek.

Raskó szerint a kisgazdaságok nem tudnak versenyezni a nagybirtokkal, csak addig élnek majd, amíg az európai unió adófizetői hajlandóak lesznek finanszírozni létüket. Közgazdaságilag tehát nem ártalmas, ha most nagyobb birtokok alakulnak ki, ha a földbérlettel azok a gazdaságok erősödnek, amelyek eddig is életképesek voltak. Ugyanakkor az is biztos, hogy a pályázatokat nem igazságosan bírálták el - tette hozzá az agrárközgazdász.

Szerző