A szétesettség természetrajza

Publikálás dátuma
2014.02.01 09:14
Szirtes Ági a Szép napok előadásában eljátssza az önámítás valamennyi színét. Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI
Fotó: /

Lúdbőröztetően, velőtrázóan káromkodik a Cigányok című darab végén. Egyedül marad a színpadon a háttérben a halott férjével, a megrendítő cigánygyilkosságok alapján született Grecsó Krisztián drámában. A Szirtes Ági által játszott Harkocsánynénak a családja szétesett, a segítségre hivatott apparátus tehetetlen, azok a hagyományok pedig, amik szerint él, igencsak összeütköznek a mai világgal. A totális patthelyzet dermesztő kiszolgáltatottsággal, és magára utaltsággal jár. Úgy tűnik, nincs az élethelyzetére megoldás, és ebben meglehetősen sokan bűnösök, mindazon politikusok, kormányok, közszervek, amelyek nagy-nagy néprétegeket hagytak kipotyogni az amúgy is veszélyesen lyukas szociális hálón. A színésznő által alakított cigányasszony, ott egy személyben, a Katona József Színház Színpadán, egész lényével, döbbenetes zárószavaival, velünk szembefordulva, zsigeri erővel felénk kiáltott, fenyegető, gyilkos átkaival, teljesen összetört lélekkel zúdítja ránk a szitokáradatot. Közben valósággal öl a szemével. Mély fájdalma csaknem őt is elemészti azon nyomban. Tehetetlenséggel párosuló kínja mindannyiunkat vádol. Féktelen, lidérces indulatai pusztító erejűek.

Szirtes Ági, miközben civilben mindig nett nő benyomását kelti, valószínűleg édesapjától, az elemi erejű, áradó színészetű és áradó beszédű Szirtes Ádámtól örökölte ezeket az őrületes indulatokat. Gondoljunk csak például Makk Károly fiatalkori, revelatív filmjére, a Megszállottakra, hogy abban a Szirtes Ádám alakította állami gazdaság igazgató tényleg szinte a hegyeket és a bürokratikus akadályokat is elhordja az útjából, hogy megvalósíthassa, amit akar, és ehhez zsigeri ösztönök törnek fel belőle.

A leánya sok tekintetben követi nagyformátumú édesapja útját. Nem tagadva meg származását, abszolút ismeri a vidéket, a paraszti létformát. Ezt használja a már több mint háromszázötvenszer játszott Egressy Zoltán tragikomédia, a Portugál előadásában. Meg a változatlanul tökéletes testi felkészültségét.(Valaha ehhez járt balettre, művészi tornázott, evezett, mostanában kitartóan jógázik.) Egy állandóan tajtrészeg parasztasszonyt ad, aki rendszeresen kerékpárra ül. És persze jó sokszor eltaknyol vele. Szinte akrobatikusak ezek az esések. Groteszkbe fordítják a szituációt. Komikummal vegyítik azt, ami tragikus. De Szirtes nem bravúrszámot csinál ebből, hanem így még jobban meg tudja mutatni ennek a nőnek az elesettségét, csaknem a cigányasszonyéhoz hasonló kiszolgáltatottságát, reménytelen helyzetét. Ebből az élethelyzetből sincs ugyanis már kiút. Ez a nő is ott van a mélyszegénységben, a társadalom számára már leírtak között. Ha úgy tetszik, azok között, akiket ott hagytak az útszélén.

Az újvidéki vérengzések idején pedig magyarok gyilkoltak szerbeket és szerbek magyarokat. Ennek állít emléket a Vörös című produkció a Kamrában. Az elején és végén temérdek halott fölött ott ül a Szirtes Ági által megszemélyesített asszony, aki sokat tapasztalt, sokat látott. Személyre szabottan tudja, ki hogyan, milyen borzadályos körülmények között halt meg. És mesél, és mesél, ő a tántoríthatatlan emlékezet, nem hajlandó homokba dugni a fejét, konokul azt akarja, hogy tudjuk az igazságot. Megkeményedett már kissé, de egyáltalán nem érzelemnélküli, olyan, mint egy ősanya, aki valamennyi áldozatot a gyerekének tekint, de már túl van azon, hogy mindenkit sirasson. De azon nincs túl, hogy makacsul közhírré tegye, ami történt, élő mementó. Szirtes megint lúdbőröztető. Szálfaegyenes derékkal ül, tántoríthatatlanul, arcizmai is alig rezdülnek, és folyamatosan, szinte levegővétel nélkül tör elő belőle az emlékezetfolyam. Megtörhetetlen, leállíthatatlan, neki immáron ez a küldetése, és ezt teljesíti is, ha törik, ha szakad.

Persze tud ő vaskosan komédiázni is. Például a színházi fenegyerek Werner Schwab fekete komédiájában, az Elnöknőkben ezt teszi, lassan két évtizede, a műsorról levehetetlenül. A jelmeztervező Szakács Györgyi külsőleg is hihetetlen figurát formált belőle, elképesztően ormótlan formájúra alakítva, jókora tömések segítségével. A feneke ugyanúgy brutális méretűnek látszik, ahogy a mellei is, erre a debil alakra még rá is feszül a ruha, amit temérdek mennyiségű ízléstelen bizsu éktelenít tovább. Mindehhez valószínűtlen méretű kontyba tornyozott haj is társul. Eszméletlen látvány. Egy totálisan eltorzult, szerepzavarban szenvedő, magával harmóniába soha nem kerülő ember külső megjelenése. Agresszívvá váló takarítónő, aki finom úri asszonynak képzeli magát, de sértettsége miatt gyilkos indulatok dúlnak benne, és aztán ezek az indulatok el is szabadulnak. Három nagy színésznő, Pogány Judit, Csákányi Eszter és Szirtes bravúrjátékot folytat. Megalázott takarítónőkként egymást is alázzák. Kisebbségi érzetükben nagyzolnak, hamis ábrándképeket kergetnek, nem kímélve sem magukat, sem a nézőket, a kiadósan durva trágárságoktól, a horrorba átcsapó rémségektől, egy sajátos házi összejövetelen totálisan szétcincálják egymást. Lenyűgöző az összjáték.

Beckett Szép napok című abszurdja, aminek most volt a bemutatója, viszont már-már monodráma, még akkor is, ha a fiatal rendező, Székely Kriszta erősítette Winnie férjének szerepét, Bezerédi Zoltán hathatós közreműködésével. De azért ez mégiscsak színésznői jutalomjáték. Csupán derékig látszódva, majd a második részben már csak a feje tűnik elő, egy homokbuckában gubbasztva, kitölteni az időt meg a teret, roppant feladat.

Szirtes megmutatja az önámítás valamennyi színét. Azt, hogy Winnie lehetetlen helyzetben is próbálja szépnek hazudni a napját. Megideologizál magának bármit. Tesz-vesz azzal a néhány tárggyal, ami körülötte van. Kényszeresen újra és újra nézegeti a fogkeféjén nehezen kiolvasható folyóiratot. Majd végül valahogyan kiböngészi, és ettől csaknem elélvez a boldogságtól. Notóriusan nem akar tudomást venni arról, hogy helyzete reménytelen, nem áll messze a végtől, halálra van ítélve. Szirtes lelkes gesztusokat vegyít önkéntelenül is lemondóakkal. Arca hihetetlenül kifejező. Mimikája gyakran ellentételezi azt, amit mond. Fehér vászonsapkáját igyekszik e képtelen körülmények között is úgy viselni, mint egy elegáns kalapot. Kesernyés humorához akár szélesen mosolyog.

Ugyanolyan jelentős alakítás ez a pályáján, mint amilyen Irina volt a Három nővérben, amivel bejárta a világot. Nem kap mindig ilyen fontos szerepeket a Katona József Színházban, mellyel alapítása óta összeforrt. Elválaszthatatlanok egymástól. Közel sem szabályos hősnő alkat. Gyakran osztottak rá kevésbé lényeges feladatokat. Állta a sarat. Kihúzta addig, míg jött valami jobb. Lányára, Pálmai Annára is átörökítette a szakma szeretetét. Szirtes gyakran játszik szabálytalan, igencsak elrajzolt, harsány, különös alakokat, ugyanakkor egész lényéből tartás, méltóság sugárzik. Mondhatni, hogy nagyon is egyben van, miközben a szétesettség vált színészi szakterületévé.

2014.02.01 09:14

Rokkantkölcsönzés, mint hungarikum

Publikálás dátuma
2018.08.19 18:30

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
„Találékony a magyar. Már szinte látom is, hogy nemsokára hirdetések jelennek meg: Uniós pályázatokhoz bérbe adunk teljes szakorvosi véleményezéssel rendelkező rokkantakat, látás- és hallássérülteket, valamint enyhén, közepesen és teljesen magatehetetlen egyéneket.”
"Kis Athéne­ket álmodtam, ahol demokráciát tanulnak az emberek, s ahol nem a napóleoni jog miatt tisztességesek, de önma­guk becsülése végett, hisz csak a törvények miatt becsületesnek maradni ordináré passzió, mint az állatkínzás." (Krúdy Gyula)
Azt szokták mondani, hogy fejétől bűzlik a hal. Én csak ülök, mint a moziban, s nézem a híradókban a síkságra épített többmilliós kilátót, a fűtött-füves focipályákat, amelyek nézőterén elférne az ágyhoz kötött aggastyántól a csecsemőig az illető községek-városkák minden lakosa. Nem akarom olvasóimat közhelyekkel untatni: kisvasúttal, LED-es világítással, gázszerelő milliárdossal, orbáni kötél-barát hihetetlen gazdagodásával, s a többi, az új nemzeti oligarchiához tartozó, s valószínűsíthetően a büntető törvénykönyv néhány paragrafusát, összes alpontjaival kimerítő figura visszaéléseivel. Nem, nem akarom önöket a lopás "fényes nappal" tényeivel bosszantani.

Nem volt szégyen lopni

Azt hiszem, ismerik a Fidesz-ideológus Lánczi András elhíresült mondatát: "amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". Hát, mit mondjak, ezeregy leleplező újságcikk jelent meg a hal bűzlő fejéről, de mintha ez a rothadó testrész nem is folytatódna, nem lenne húsa, csontja, szálkái, pikkelyei, mintha az oligarchák erkölcsöt nem ismerő, törvény feletti létezése nem is nyomná rá a bélyegét a kisemberek világára. Az erkölcsi züllés olyan mélyére süllyedt az ország, hogy nem csodálkoztam, csupán szégyenkeztem, amikor a Forma-1-re tartó utasokat, nem sokkal Bécs után, de még a magyar határ előtt arra figyelmeztette az osztrák kalauz, hogy a magyar taxisok rabló gazemberek, s a vendéglőkben nem szabad kártyával fizetni, mert lemásolják őket, lopják az adatokat.
Szociológus ismerősömmel beszélgettem a témáról, elmondva saját tapasztalatomat, hogy Hollókő közelében szemtanúja voltam, ahogy egy francia családtól három pohár kóláért ötezer forintot követelt a pultos. Ő a dolgot megpróbálta történelmi okokra visszavezetni.
– A téeszekből nem volt szégyen lopni, szinte természetesnek vették az emberek, hogy a háztájihoz szükséges vegyszerek, a műtrágya, a baromfi és disznó etetéséhez a gabona, mellékösvényeken keresztül juthat hozzájuk. Magyarul: lopták. Természetes volt, hogy a gépkezelő nem vett üzemanyagot a kocsijába, s ha nem volt sajátja, eladta másoknak a "megspórolt" benzint, gázolajat. Az olajkályhák sem jelentettek fölösleges pénzkiadást a traktorvezetőnek. És az is természetes volt a szocialista nagyvállalatoknál, hogy ki mit gyártott, azt lopta. Talán csak anekdota volt a kádári időkben, de jól mutatja, hogy milyen világot éltünk, hogy egy gyárban, a munka végeztekor az egyik munkás nem kerékpárra pattant, hanem egy talicskával vitte haza az üres ételhordó edényét, a gépzsíros munkaruháját, aztán évek múltán valakinek feltűnt, hogy reggel soha nem talicskával érkezik, vagyis a furfangos kisember meglovasított több száz egykerekűt. Azt még a korabeli újságok is megírták, hogy a balatoni autópálya építésekor, a környező településeken úgy épültek száz számra a házak, hogy a környékbeli Tüzép-telepek nem adtak el egyetlen zsák többlet-cementet sem.

Svájci kirándulás

Hallgattam tanult ismerősöm történelmi okfejtését, s eszembe jutott egy svájci kirándulásunk. Az erdőhatár fölött, egy alpesi rét szélén állt a legelésző tehéncsorda gazdájának, de az is lehet, hogy alkalmazott gulyásának a háza. Nem igazi nagytetős hegyi gazdasági épület volt, inkább csak éjszakai menedéknek véltem. Volt a homlokzati részen ajtaja, ablaka, ahogy illik, s az oldalsó falán, egy rejtett nyílásféle, amin csuklópántok voltak, tehát valamilyen módon lefelé nyitható lehetett az a valamicsoda. Éppen végeztek a fejéssel, s megkérdeztük, ahogy az erdélyi hegyekben is szoktuk, hogy kaphatnánk-e egy-egy pohár tejet. Az asszony igennel felelt, aztán eltűnt a házban. Biztosan ott tartják a maguknak szánt tejet, gondoltam, mert a friss fejés, tükörfényű alumínium kannákban, már egy kis teherautó platóján szállításra várt. Pár pillanat múlva, amire nem számítottunk, a ház oldala felől, ahol korábban senkit sem láttunk, hallottuk, ahogy szólítanak.
– Uram, jöjjön ide – mondta az asszony, s a hang irányába indulva, az oldalfalnál értelmet nyertek a fém zsanérok. Leeresztett asztalkán csillogóan tiszta üvegpoharak (nem eldobható papír), a behűtött tejre várakozva, s a pultként használt fenyőillatú, patyolattiszta deszkán a pénztárgép. Közölte, hogy az öt pohár tej, ami éppen egy liter, mennyibe fog kerülni, s még hozzátette, hogy plusz tíz százalék a szervízdíj, amin a ragyogó poharak, a friss papírszalvéta láttán nem is csodálkoztunk. Aztán az összeget beütötte a gépbe és blokkot is adott.
Svájc. Erre mondja a magyar, hogy a szerencsés sorsú országokban más szokásokat alakított a történelem. De talán az sem hihető, amolyan mesei realizmusnak tűnhet a magyar fül számára, a zsebre dolgozó vámosok, kalauzok, távolsági buszsofőrök, parkoló őrök eseteinek ismeretében, amit egy norvég fjordban éltem át, egy pici személyszállító kompon, amelyen látvány éhségemet akartam csillapítani, s amelyre az indulástól a végállomásig oda-vissza jegyet váltottam, s tulajdonképpen valamiféle beszállókártyát kaptam. Az út végeztével a kapitány kérte és lepecsételte a féltenyérnyi papírt, s amikor már a parton voltam, utánam szaladt. Nem tudtam, hogy meg kellett volna várnom, amíg a pecsételő-masina kidobja a teljes utazást igazoló bizonylatot, hiszen kiszállhattam volna bárhol a fjord kikötőiben, hogy a természetben gyönyörködjek, s aztán visszaszállhattam volna aznap egy másik hajóra. Az általam fölöslegesnek vélt blokk azt is igazolhatta volna, hogy még nem utaztam le a társaságnál kifizetett kilométereket. Lehetne még tartalék azon a beszállókártyán. Tetszenek érteni, utánam szaladt egy fecnivel, ami azt igazolta, hogy már semmit sem ér a jegyem, leutaztam az árát. De járt nekem. Utánam hozta.
Hát igen. Vannak másfajta világok, azt is mondhatnám, boldogabb másvilágok.

Hungarikum

Mint már mondtam, a fejétől bűzlő halból engem, átlagemberként, a többi testrész rothadása is érdekel. A tömeges erkölcsi züllés pikkelyei. Olyan apróságnak tűnő dolgok, mint amit a napokban éltem át.
Az alábbi történetet társasházi közgyűlésen hallottam, amelyen éppen a lift utólagos beszereléséről vitáztak, amikor a fő hangadó előállt a gazdaságosító, takarékossági ötletével.
– Be kell jelenteni valamelyik emeleti lakásba egy rokkantat, akkor jár mindenféle támogatás – mondta.
Másfél tucat ember bólogatott, csak éppen vastapsot nem kapott az illető. Döbbenten álltam. Ilyen nyíltan lehet törvénytelenséget, csalást, lényegében okirat-hamisítást javasolni? Megtervezni? Senki nem érzi a tucatnyi emberből, senki, hogy illegitim, hogy büntetendő cselekményt ajánl az illető? Hogy maga a törvényszegésre való felbujtás is bűn egy jogállamban? S azt, hogy ezt rendes körülmények között nem lehetne kimondani sem?
– Az emberek élelmesek – mondta az említett szociológus ismerősöm. – Ha van kiskapu, akkor azt meg is találják. Találékony a magyar.
Hallgattam. Eszembe jutott, hogy hallottam már koldus-maffiának bérbe adott kisgyermekekről, akiket naponta kiültetnek kéregetni Londonban, Brüsszelben, Stockholmban a hideg járdára a "bérlői". Akkor miért ne lehetne bérbe venni egy mozgáskorlátozott nagymamát, nagytatát?
Hallottam már nyelvvizsgához hasonmások közvetítésről, amolyan országot járó bér-vizsgázókról. Bér-szavazókról is, akiket buszokkal szállítanak. De minden bizonnyal hungarikum a bér-rokkant ötlete.
Találékony a magyar. Már szinte látom is, hogy nemsokára hirdetések jelennek meg: "Uniós pályázatokhoz bérbe adunk teljes szakorvosi véleményezéssel rendelkező rokkantakat, látás- és hallássérülteket, valamint enyhén, közepesen és teljesen magatehetetlen egyéneket. A megrendelő külön kérése alapján életkorra, nemre való megbízást is teljesítünk."
Vagy már folyik is ez a biznisz?!
2018.08.19 18:30
Frissítve: 2018.08.19 18:59

Meglepetések érhetnek, ha tévét nézünk az ünnepen

Publikálás dátuma
2018.08.19 12:33

Fotó: rtlklub.sajtoklub.tv/
„Talán már a mostani hosszú hétvégén is az lehet a nézőknek ünnep, hogy be sem kapcsolják a tévét. A műsorokat elnézve ez sem lenne meglepő.”
Nemzeti ünnep, vagy össznemzeti tévénézés. Ez a dilemma március 15-én, vagy október 23-án éppúgy felbukkan, mint most, augusztus 20-a alkalmából. A hatalmat minden tekintetben kiszolgáló, egykor közszolgálatinak indult, ma már csak annak csúfolt tévéknek persze nincs sok választásuk. Az M1 hírcsatorna, a Duna TV és a Duna World már csak azért is kénytelen nyomon követni az ünnep eseményeit, nehogy a politikusok fontos üzenetei ne jussanak el a széles néprétegekhez. Az más kérdés, hányan nézik ezeket az – általában – élő közvetítéseket, de végül is nekik a nézőszám úgysem számít. A kereskedelmi adók viszont ilyenkor beleadnak apait-anyait, hogy kiszolgálják a közönséget. Úgy tesznek, mintha az egész ország a készülékek előtt ülne, s nekik csak az a dolguk, hogy jobbnál-jobb filmekkel szórakoztassák a nagyérdeműt.
Az alkotmány, az új kenyér egykori, Szent István újjáéledt mostani napja is eme megosztás jegyében telik a tévékben. Jó hazafiak, hívők és Orbán-hívek már reggel fél 9-kor láthatják az ünnepélyes zászlófelvonást, aztán végigkísérhetik a tisztavatást, a légi és vízi parádét, megnézhetik, kik kapják idén a Szent István Rendet, délután szemtanúi lehetnek a Szent Jobb körmenetnek, a nap betetőzését pedig a Budavári Palotakoncert című operett-gála jelenti a Dunán. Amikor meg épp nem történik semmi, az ünnephez méltó filmekkel próbálják maradásra bírni őket. Bizonyára kevesen tudnak ellenállni e kínálatnak. Ha véletlenül mégis kezükbe kerülne a távirányító, bőséggel ütközhetnek magyar filmekbe. A TV2 délután például leadja Várkonyi Zoltán immár klasszikus Egri csillagokját, utána pedig a Macskafogót. Az M3-on este az István király című 1992-es magyar tévéjáték (nem a musical) látható, az RTL Klubon éjszaka pedig a Csak szex és más semmi című vígjáték. A többiek már bevált amerikai filmekkel keresik a nézők kegyeit. Ami azért érthető, hiszen az ünnepnap sem múlhat el reklámok nélkül, márpedig azokat közönségvonzó műsorok között tanácsos leadni.
Csak a sorozatok és szappanoperák hívei maradnak hoppon, ahogy az már ilyesfajta ünnepi alkalmakkor szokásos. Hétfő lévén a Dunán következne a Kártyavár újabb epizódja, de nem jön, egy hetet várni kell rá. Nem lesz Barátok közt, valamint Éjjel-nappal Budapest sem az RTL-n, valamint Jóban-rosszban a Super TV2-n. Még a Cool-on is elmarad az örök délutáni program, a Cobra 11 című, egyébként remekül megcsinált német krimi-sorozat néhány folytatásának ismétlése. Jó hír viszont e film kedvelőinek, hogy a következő vasárnaptól már vadonatúj részek láthatók az RTL Klubon: a 22. évad epizódjait kezdik vetíteni és várhatóan újabb bravúrosan felvett autópályás üldözések és tömegkarambolok színesítik a jól kitalált történeteket.
És nem ez az egyetlen meglepetés a jövő heti kínálatban. Ugyancsak az RTL Klubon szombat és vasárnap kora délutánonként lesz látható egy 1986-ban forgatott és világszerte vetített sorozat. A simlis és a szende hozta meg Bruce Willisnek az első átütő sikert. Pedig akkor még - a Taxisofőr egyik főszereplőjeként - a női főhős, Cybill Shepherd sokkal ismertebb volt nála. Kettejük remek játéka mellett szellemes ötletek, humoros párbeszédek jellemzik ezt a krimit, amely indulása után nem sokkal megkapott szinte minden jelentős tévésorozat-díjat (Emmy, Golden Globe). Ennél is váratlanabb viszont a TV2-ben esedékes változás. A jövő héten ugyanis - a Tények után - főműsoridőben azonnal jó filmeket vetítenek: bevált, sikeres hollywoodi alkotásokat. Látható lesz a Beverly Hills-i zsaru mindhárom része - Eddie Murphyvel. Megismétlik a Krokodil Dundee két részét, sőt műsorra tűzik még a Csonthülye című dél-afrikai vígjátékot is.
Nem valószínű, hogy ezekkel igyekeznek ellensúlyozni az RTL Klubon menő sorozatokat, mert azokkal úgysem tudnak - a jelek szerint talán már nem is akarnak - versenyezni. Viszont úgy látszik, egyelőre feladták az egész nyarat végigkísérő próbálkozásukat, hogy saját gyártású ál-vetélkedőkkel igyekezzenek magukhoz vonzani a nézőket. Előbb Kasza Tibor játékvezetésével két celeb próbálta - általában sikertelenül - hat hosszú fordulón át kitalálni, hány éves az eléjük állított személy. De nem ez volt a mélypont, hanem az utána következő Extrém Activity, amelyben Ábel Anita irányításával ugyancsak celebek szenvedtek a kitalálandó feladatok dzsungelében. Náluk csak a nézők szenvedtek jobban, hiszen ez a játék (?) egy-két este még akár lehet is szórakoztató, de minden hétköznap egy kicsit (nagyon) sok.
Attól tartunk azonban, hogy a pihenő nem tart sokáig. A nagy kereskedelmi tévék egymást felülmúlva - néha egymás orra elől - vesznek külföldön bevált licensz-műsorokat, hogy aztán a hazai környezethez applikálva azokat, szórakoztassák (hülyítsék) a nagyérdeműt. Így azon sem lehetnek meglepve, hogy a nézők lassacskán megtanulnak válogatni a műsorok között és mindig a kezük ügyében van a távirányító. A nagy hírveréssel beharangozott durranásokról meg előbb-utóbb kiderül, hogy nem nagyok és még kevésbé durranások. Talán már a mostani hosszú hétvégén is az lehet a nézőknek ünnep, hogy be sem kapcsolják a tévét. A műsorokat elnézve ez sem lenne meglepő.
2018.08.19 12:33